Vissza a tartalomjegyzékhez

Tihanyi Péter
Pucerájtól az FBI-ig
Interjú Kürti Sándorral, az üzleti élet Oscar-díjasával

- Mivel foglalkoznak tulajdonképpen?
- Adatmentéssel. Amikor értékes, akár dollármilliókat is érő adatok elvesznek, vírus, természeti katasztrófa, emberi hanyagság, hozzá nem értés vagy más okok miatt, akkor jövünk mi. Kényes ügyek, amik legtöbbször arról szólnak, hogy olyan információk vesztek el, amelyek, ha az ügyfelek vagy a konkurens cégek tudomására jutnának, összeomlana az intézmény. 
- Hogyan indult a Kürt Rt.?
- A Fehérvári úti kis Patyolat épülete, ahol kezdtünk, meghatározó volt cégünk életében. Két bejárati ajtaja volt a pucerájnak, az egyiken a mosnivalókat hozták, a másikon a hibás adattárolókat. De odabent ugyanaz a kollegám foglalkozott mindkettővel. E miatt gondoltunk a bonrendszer bevezetésére is: tíz winchesterjavítás után járt volna egy ingyenes gatyamosás. Vagy fordítva. Sajnos, mire e fantasztikus kedvezmény hasznát learattuk volna, rés keletkezett az államszocializmus rendszerén, és a Patyolat vállalaton is. Így ott maradtunk gatya nélkül. Viszont dőlt hozzánk a sok rossz winchester. Utólag nem is bánom. 
Pár évvel ezelőtt az Interpol rendőri felvezetéssel küldött nekünk Londonból több tízkilónyi szétzúzott, pépes állapotban lévő adathordozót. Erről a munkánkról nemrég a The Guardian nevű angol lap is beszámolt Dávid, aki pofon vágta Góliátot című köszönő cikkében. Egy pénzhamisítási ügyről volt szó, amikor is a hamisítók azt hitték, eltüntették a nyomokat, merthogy a winchesterekre rámentek úthengerrel. De tévedtek. Tizenkét órán belül válaszolnunk kellett az angoloknak arra, hogy ezekkel a lemezekkel hamisíthattak-e pénzt, ha igen, megtették-e és mennyit gyárthattak. A winchesterek teljesen sérültek voltak, ezért az adatok rekonstruálása lehetetlen volt. De néhol egy-egy információt el tudtunk olvasni olyan módon, mintha egy kirakós játék darabjai lettek volna. Hajnalra mintha kirajzolódni látnánk egy bankjegy képét. Ez az angol igazságszolgáltatásnak a bizonyításhoz elég is volt.


A szükség kreatívvá tesz Fotó: Somorjai L.

- Hogyan tudták megállapítani, mennyit hamisíthattak?
- Saját gépünkön gyártottunk belőle ezer darabot, és lemértük, mennyi festék fogyott. Az előkerült, kiürült festékpatronokból nagyjából megbecsültük, mennyi festéket használhattak. Hétjegyű volt a szám. Később megtalálták a hamis bankjegyeket. Nem sokat tévedtünk.
- Azt hallottam, hogy a New York-i szeptemberi katasztrófa után Giuliani polgármester úr az Önök segítségét kérte.
- A szeptember 11-ei katasztrófa után így gondolkoztunk: „Körülbelül két hétig tarthat az életek mentése, ez után foglalkoznak majd az értékek kimentésével.” A számítógépben lévő üzleti adatok valószínűleg nem teljesen vesztek el, mert a WTC szerverei 60 méter mélyen voltak. A mentés második, harmadik szakaszában fognak arról dönteni, hogy kibányásszák-e az adattárolókat, s megpróbálnak-e adatokat menteni róluk. Hacsak 5 százalék marad meg az adattárolókon, az is ötezer gigabyte. A világon mindössze három cég - egy amerikai, egy norvég, és mi - rendelkezünk olyan kidolgozott technológiával, amely törmelékekből adatot tud visszanyerni. Felajánlottuk a segítségünket New Yorknak. 
- És?
- És pár hónap múlva a víziónkból valóság lett. 
- Önök mentek oda, vagy a New York-iak szállították ide az anyagot?
- Giuliani polgármester úr és Pataki szenátor úr gyönyörű levélben köszönték meg a közreműködésünket. Erről többet nem mondhatok.
- Ismerték magukat?
- Akkor még nem. Mielőtt megkaptuk volna a munkát, annyira átnéztek bennünket, hogy talán még azt is tudták, hogy a spenótot szeretem jobban vagy a sóskát.
- Mit értékeltek e mostani Oscar-díjban?
- Az adatmentés mint csúcstechnológia kitalálásáért, kifejlesztéséért és piacra viteléért, valamint egy magas fokú és emberarcú vállalati kultúra kialakításáért kaptam a díjat. Olyan mentális állapotú munkatársaink vannak, akik nem csak tudják a szakmájukat, de képesek is dolgozni. Nem csak saját uszodánk, szaunánk, teniszpályánk, de saját zenekarunk, saját focicsapatunk és saját fű-fa-virágunk is van. Azt akarjuk, hogy az embereink olyan lelki, fizikai, szellemi állapotban legyenek, hogy folyamatosan, bármikor hadra foghassuk őket.
- Akár éjjel kettőkor is?
- Akár. Olyan versenyben élünk, ahol csak egy győztes van. Nincs második vagy harmadik hely, mint a sportban. Ha a második csak egy hajszállal marad is le, mindent veszít, mert egy fillért sem kap. 
- Hol végzett?
- Minden iskolám Veszprémhez kötődik, és a százhalombattai olajfinomítóhoz. Egyszerű családból származom, ösztöndíjakkal ők biztosították a tanulmányaimat. Nem tudok azzal dicsekedni, hogy rossz tanuló voltam. Az egyetemen is minden vizsgám színjeles volt. Százhalombattán számítógépekkel voltam körülvéve, automatizálással és folyamatirányítással foglalkoztam. Hagyták és díjazták az ötleteimet, olyan gyönyörű projekteket vezettem, amilyenekről mindig is álmodoztam. Nagyon a helyemen voltam. Aztán egyik nap - húsz év munkaviszony után - reggel még bementem, de délben már a kezemben volt a munkakönyvem. 
- Ön volt a hunyó vagy valaki más?
- A főnökömet teljesen ártatlanul belekeverték egy ocsmány ügybe, és mivel tudtam, hogy ártatlan, kiálltam mellette. Miután az utcára kerültem, gyorsan ledoktoráltam. Később a testvérem - akinek már több szabadalma is volt és aki egy olyan gmk-t vezetett, ahol hatalmas számítógépeket bütyköltek - magához vett segédmunkásnak. Akkoriban Magyarországon egyetlen gépet, az R10-est gyártották, e gép adattárolójának volt ő a szakembere. Bárhol a világon, ha egy ilyen vagy ehhez hasonló vacak elromlott, kidobták és vettek helyette három újat. De Magyarországon az embereknek erre nem volt lehetőségük, ezért meg kellett javítani. A szükség kreatívvá teszi az embert. Sokkal bonyolultabb adatot menteni, mint a gépet megjavítani, de a mentéshez csak a javításon keresztül visz az út. Mindent magunknak kellett felfedezni. Ilyen és ehhez hasonló sok véletlennek köszönhetően jó pozícióban kezdhettük a versenyt a piacion, mivel volt 2-3 év előnyünk az egész világgal szemben. 
- Mostanság kinek dolgoznak, kik a legfőbb megrendelőik?
- Ma már részesei vagyunk valamennyire a világon zajló naprakész fejlesztéseknek. Megkapjuk a legnagyobb cégektől az információkat a következő években piacra kerülő eszközeikről azért, hogy feltérképezzük, hogyan lehet a leendő hibákat kijavítani. 
- Akkor Önöket kiválóan tudnák használni ipari kémek, bankrablók, vagy akár terroristák is. Feltéve, ha van elég pénzük.
- Meg fog lepődni. Ilyen feladatokon dolgozunk, csak nem a bűnözőktől kapjuk a megbízásokat, hanem a másik oldalról. Elsősorban multinacionális cégek és vezető pénzintézetek bíznak meg minket azzal, hogy a biztonsági rendszereiket kívülről vizsgáljuk. Ilyenkor megtámadjuk őket. A katonai hadgyakorlatok célja támadó és védő hadműveletet végzők felkészültségének vizsgálata, és az így szerzett tapasztalatok beépítése a védelmi rendszerekbe. 
- Úgy beszél, mint egy katona.
- Mikor egy cég megbízásából legális hackelést végzünk, úgy is viselkedünk, mint katonák a hadgyakorlaton. Így tudjuk feltérképezni, hol a gyenge pontjuk. De ezek a támadások nem váratlanul és ismeretlenül történnek. Az akció kezdetének pontos idejét, stratégiáját, koreográfiáját átadjuk nekik.
- Még a támadás előtt?
- Hogyne. Élesben támadunk, és nem lenne jó, ha olyan katasztrófát okoznánk a rendszerükben, memóriájukban, ami tönkretenné őket.
- Ha továbbgondolom, amit mond, akkor pénzt is utalhatnának a világ egyik bankjából a másikra vagy akár a saját számlájukra.
- Volt már erre is példa. Jogosítványunk nem volt rá, csak megbízásunk: ha tudjuk, ezt is megtehetjük. Ehhez óriási bizalom kell. Természetesen a sikeres akció után az egész folyamatot dokumentáltuk számukra. Azóta meg is erősítették a rendszerük gyenge pontjait. Az elmúlt héten kaptunk egy feladatot a világ egyik legjelentősebb távközlési cégétől. Hatalmas sikerdíjat tűztek ki arra az esetre, ha az általuk meghatározott szintig bejutunk az ő védelmi rendszerükbe. Rövid időn belül nemcsak azt, de a legmagasabb szintű védelmi pontot is áttörtük. Pár óra alatt megkerestük több havi fizetésünket.
- Ilyen gyenge lábakon áll a multik számítógépes rendszere, vagy maguk ennyire zseniálisak?
- Így egyik sem igaz. Úgy igaz, hogy egyrészt elég rossz minőségűek a ma használatos szoftverek, eszközök, hálózati rendszerek, másrészt nagyon magas fokú emberi tudás és kreativitás kell ahhoz, hogy ezeket az eszközöket folyamatosan jó állapotban tartsák. Gondoljon a közlekedésre. Nem elég, ha van egy Ferrarija, a kocsi színvonalához mérten kell tudni vezetnie is. 
- A szakmája területén, ha kicsit elengedné a fantáziáját, mit álmodna? Mi lesz, mi lehet tíz, tizenöt év múlva? 
- Az a terület, ami a memóriával foglalkozik, még mindig fényévnyi távolságra van attól a teljesítménytől, amit a természet hozott létre már több milliárd évvel ezelőtt. Tehát messze vagyunk attól, ahogy például a maga agya és ezek a számítástechnikai eszközök működnek. Illetve, éppen azt akarom mondani, hogy a következő években meg fog rövidülni ez a távolság. Annak a gyönyörű szerves molekulahálózatnak, a DNS-nek nevezett valaminek a belső szerkezetéről, működési mechanizmusáról ma még alig tudunk valamit. 
- És ha sokkal többet tudnánk, akkor a DNS tárolta információkat átvihetnénk akár egy gépre is?
- Méghozzá csodálatosan. 
- Azt, amitől én én vagyok, a személyiségjegyeimet, gondolataimat, vágyaimat, intuícióimat, hibáimat így, együtt, soha nem fogják tudni gépre vinni.
- Azt maga csak hiszi. Már javában zajlanak az ilyen irányú kísérletek. 
- Mielőtt a magnót bekapcsoltam volna, arról beszélt, hogy a mostani tudásuk nagy részét a magukhoz került káresetekből szerezték. E statisztika alapján tud-e olyan „igazságokat” mondani, ami hasznos lehet minden számítógépet használó olvasó számára is?
- Íme az ábécém:
A) Ha Lenin informatikus lett volna, híres mondása (tanulni, tanulni, tanulni) imígyen változott volna: másolni, másolni, másolni. A legfontosabb információkat tartalmazó másolatokat különböző épületekben, sőt, különböző földrajzi helyen kell tárolni.
B) Az értékes adatokat leginkább az adatok tulajdonosaitól, rendszergazdáitól kell védeni, mert sokszor olyan védelmi rendszert építenek az adataik köré, hogy már maguk sem tudnak hozzájutni.
C) Közvetlenül ne érintkezz a külvilággal, használj tűzfalat és egyszerre több vírusellenőrzőt is! 
D) A vírus egy undorító szörnyeteg. Ennél csak a készítője undorítóbb. 
E) Nem a behatoláshoz, hanem annak kivédéséhez kell az igazi tudás.
F) Az adatok legjelentősebb részét, 77 százalékát belső munkatársak segítségével lopják. Nézd meg, kit ültetsz a bizalmas adatokat kezelő gép elé!