Vissza a tartalomjegyzékhez

Ilkei Csaba
Nagy Lajos megint hazudik

A Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) alapító főigazgatójáról először Kőszeg Ferenc volt SZDSZ-es parlamenti képviselő mondta, hogy hazudik. (Magyar Nemzet, 2005. március 19.) Nagy Lajos ugyanis a Hetek március 11-i számában ezt nyilatkozta: „Az első szabadon választott parlament nemzetbiztonsági bizottsága is tele volt ilyen emberekkel, ahol Demszky Gáboron és Fodor Gáboron kívül csak egy személy akadt, aki nem volt valamelyik állambiztonsági csoportfőnökségnél érintett. Köztük III/III-asok is, de olyanok is, akiket a III/I-es, III/II-es állományából ismertem.” A harmadik személyt csak azért nem nevezte meg az NBH volt vezetője, mert nem akarja, hogy százszázalékos pontossággal be lehessen azonosítani az „érintetteket”. ( Hetek, 2005. március 11.)


Ilkei Csaba. Cáfol és figyelmeztet Fotó: Somorjai L.

Nagy Lajos aztán módosította kijelentését a Napkelte március 21-i adásában: megfeledkezett arról, hogy Kőszeg Ferenc is a nemzetbiztonsági bizottság tagja volt, harmadikként Mécs Imrére gondolt, a bizottság többi tagja pedig nem ügynök volt, hanem valamilyen szempontból érintett, például társadalmi kapcsolatai miatt, de némi cinizmussal szerinte a megfigyelteket is érintettnek lehet mondani. Kijelentette, hogy a BM irattárában nem járt, az Antall-listát nem kapta meg, azon csak a bizottság alelnökét és titkárát kereste, mert az egyik azt vallotta be neki, hogy szt-tiszt volt, a másik azt, hogy III/III-as ügynök.
A hatvanhat éves volt főigazgató televíziós nyilatkozata zavaros, önmagának is ellentmondó volt, egy megfáradt, beteg ember memóriakihagyásaival, minden bizonyíték nélkül. A felelőtlenség ebben csak az, hogy ettől kezdve kilenc ember gyanús a tizenhárom tagú bizottságból. (Pontosabban: a nemzetbiztonsági bizottságnak az első ciklusban a személycserék miatt összesen huszonegy tagja volt, de tizenhárman kezdték el a munkát.) Miután a Népszabadság kedden közölte a tizenhárom nevet, köztük az enyémet is (csak 1991 szeptemberéig voltam a bizottság tagja, mert akkor kiléptem az MDF-ből), most mindenki nyilatkozatra kényszerül.
Ezért ki kell jelentenem, hogy Nagy Lajos megint hazudik, mert: nem voltam sem III/I-es, sem III/II-es, sem III/III-as hálózati személy (ügynök, titkos megbízott, titkos munkatárs), nem voltam szt-tiszt, ÁVH-s, karhatalmista vagy párttitkár, munkásőr, de még csak társadalmi kapcsolat sem, soha senki nem próbált beszervezni. Erről 1990 májusában a bizottság minden tagjának írásban kellett nyilatkoznia, én is aláírtam. Ha Nagy Lajos arra gondolt, hogy megfigyelt személy voltam, ezt eltalálta. Az erre vonatkozó dokumentumok egy része már birtokomban van, a továbbiakat folyamatosan várom. 
Nagy Lajosnak azonban nem ez volt az első hazugsága. A történetnek előzménye van, s erről nem tud a közvélemény. A Nemzetbiztonsági Hivatal első főigazgatója négy évvel ezelőtt még azt nyilatkozta, hogy a bizottság tagjai közül mindössze kettőnek nem volt kapcsolata a III/III-as csoportfőnökséggel! (Tízévi hallgatás után beszél a kémfőnök. Leleplező, 2001. III/4. sz. 86-87. o.) Mivel a névtelenül gyanúsított túlnyomó többséghez tartoztam, 2001. október 24-én felkerestem a Nemzetbiztonsági Bizottság akkori elnökét, Keleti Györgyöt, s kértem, hogy helyezze el a bizottság irattárában memorandumomat, amelyhez csatoltam az átvilágító bírák határozatát arról, hogy semmilyen kapcsolatom nem volt a III/III-as csoportfőnökséggel. Megtette, az irattárban ma is megtalálható. Nagy Lajos, egy másik hazugságával kapcsolatban, helyreigazítást közölt a Leleplező 2002. IV/1. számának 76. oldalán. Ugyanis azt nyilatkozta a fenti interjúban, hogy amikor a nemzetbiztonsági bizottság meghallgatta korábbi tevékenységével kapcsolatban, s ő beszámolt moszkvai továbbképzéséről, én szinte felkiáltottam: 
„… akkor beszervezte a KGB!” Mire ő kifejtette: nem kellett beszervezni, anélkül is, hivatalból szorosan együttműködött a baráti szovjet KGB-vel. Miután az országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának archívumában megtalálható az 1990. május 14-ei bizottsági ülés hivatalos jegyzőkönyve, amely megörökítette Nagy Lajos hivatkozott meghallgatását, s abban egy szó sincs arról, hogy kijelentésem elhangzott volna, s bármi vita kialakult volna köztünk, a Leleplezőnek a helyreigazításomat kellett közölnie. Ennyit a szavahihetőségről.
Valamiről azonban Nagy Lajosnak is nyilatkoznia kellene: mennyiben érintett abban, amiről a Népszabadság 1995 májusában, majd Nikolits István titokminiszter a parlamentben beszámolt: 1990 és 95 között az NBH által végzett minden második, összesen 797 környezettanulmány vagy operatív megfigyelés szabálytalan volt. (lásd Dr. Kende Péter: Titkos magyar szolgálatok. 180-181. old.) Hogyan fordulhatott elő, hogy az Antall- és a Boross-kormány saját soraira legalább akkora figyelmet fordított, mint a baloldali szélsőségekre? Hogyan használták törvénytelen megfigyelésekre az NBH-t mint egy magánnyomozó irodát? Hogyan lett kutatás alanya például egy, az MDF belső ellenzékéhez tartozó parlamenti képviselő vagy egy keresztény szakszervezeti vezető? És nem tudja véletlenül, ki volt a megfigyelt MDF-es parlamenti képviselő? Csak nem egy nemzetbiztonsági bizottsági tag?
Néhány héttel ezelőtt, február 28-án Mádl Ferenc köztársasági elnök egyszerre két rendfokozattal léptette elő Nagy Lajost, aki ezredesből nyugállományú vezérőrnagy lett. Vajon kinek a javaslatára és milyen indoklással? Feltehetően nem azért, mert a szolgálatoktól való távozása után sikeresen üzletelt az S-Komplex Nemzetközi Biztonságvédelmi Kft.-ben, majd Rt.-ben, amelynek alapítói, vezetői között volt ifjabb Apró Antal, több egykori magas rangú titkosszolgálati vezető, nemkülönben felügyelőbizottsági tagként Gyurcsány Ferenc miniszterelnök anyósa: Apró Piroska is. (Magyar Nemzet, 2005. március 10.) Ha életműve elismeréséért kapta az előléptetést, akkor nyilván mérlegelték a BM-karhatalomnál végzett munkáját, a III/I-nél csillogtatott erényeit a saigoni kiküldetéstől a New York-i hírszerző évekig, a KGB-vel folytatott példás együttműködését, de ugye nem volt érintett az 1990-95 közötti 797 törvénytelen megfigyelésben és környezettanulmányban, amelyet a Nemzetbiztonsági Hivatal végzett, s amelyről a mai napig hallgat a hivatalos tájékoztatás.
Nem várom, hogy Nagy Lajos bocsánatot kérjen tőlem, mert velem szemben elvesztette sértőképességét. De mi lesz más képviselőtársaimmal, akiket szintén érintett felelőtlen ámokfutása?