Vissza a tartalomjegyzékhez


Az operatív ház fantomja

Láthatatlan kezek húzzák elő a kártyákat - egyik nap az egyik, másnap a másik politikai oldalt terhelő nevekkel, adatokkal. A fokozódó feszültséget jól jellemzi, hogy egy szocialista képviselő azt fontolgatja, ha elfogadják az új ügynöktörvényt - mivel rajta lesz a listán mint egykori III/II-es -, fogja magát és kivándorol. A Gyurcsány Ferenchez és Hiller Istvánhoz köthető nyilvánosságpárti kezdeményezés azonban nemcsak az MSZP-ben, hanem a Fideszben is törésvonalakat hozott létre. 


Két hét múlva szavaznak az ügynöktörvényről. Beborul vagy kiderül Fotó: Somorjai L.

„Ügynökügyben mindig kérdezgettem a párttársaimat, hogy 15 éve miért a maszatolás az álláspontunk, mert az MSZP mindig finoman obstruálta a teljes nyilvánosságra hozatalt. Gondoltuk, biztos mi is érintettek vagyunk, és az elvtársak tudják ezt, ezért van így. Eközben zavart, hogy ránk ragadt ennek az ódiuma - mesélte egy ifjú szocialista elnökségi tag, aki egyértelműen a Gyurcsány-
Hiller „páros” megjelenésének tulajdonítja a fordulatot. „Egyre többen mondogattuk, hogy ez így nem jó, és egyre többünk számára lett nyilvánvaló, hogy az MSZP jelenlegi vezetése és a frakció nagy része tiszta e tekintetben” - folytatta.

Riportalanyunk azt állítja, a párt elnöksége a mai napig egyöntetűen a kezdeményezés mögött áll, bár ehhez érdemes hozzátenni, hogy az elnökség átlagéletkora a legutóbbi tisztújítás óta jelentősen csökkent, tehát nekik nincs félnivalójuk. A parlamenti frakcióban azonban már akadnak ellenvélemények. Horn Gyula a törvénytervezet vitáján is felszólalt, és diplomatikusan kritizálta a Gyurcsány-Hiller-féle koncepciót, miszerint a rendszerváltás óta nem megoldott az állambiztonsági „hagyaték”. A parlamentben rendkívül ritkán felszólaló volt miniszterelnök szerint „már megjelentek olyan bírálatok is, amelyek szerint az egyes kormányok nem tettek ebben a tekintetben eleget a kötelességüknek. Én a következőkre szeretném emlékeztetni Önöket. Magyarország egyáltalán nem adós az átvilágítással.” Horn Gyula egyébiránt az egyházi anyagokat kivenné az iratfelszabadítás alól, mert az a felekezetek belügye, magyarázatként pedig hozzátette: „Nem hiszem, hogy ennek az indokát ki kellene fejtenem.” 

Majrézó szocialisták

A szocialisták „nagy öregje” gyakorlatilag szó szerint elismételte azt a gondolatmenetet, melyet Boross Péter és Gálszécsy András, az Antall-kormány titkosszolgálati miniszterei, illetve Kövér László, a Fidesz-kormány minisztere folyamatosan mond: egész Európában, sőt szerte a világban nagyon fontos elem a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni harc, amelyek nem nélkülözhetik azokat a hálózatokat, amelyeket az ügynökök hoznak létre. Tehát semmiképpen sem jó ezeket a biztonsági szolgálatokat gyengíteni, ez államérdek, az országnak áll érdekében. 
Információink szerint Horn véleményével nincs egyedül a legnagyobb kormánypárti frakcióban, hiszen például az ő álláspontját képviseli Gál Zoltán, Németh Miklós kormányának belügyminisztere, és Suchmann Tamás egykori privatizációs miniszter is. És hasonlóan gondolkodik Medgyessy Péter exminiszterelnök, aki a minap úgy vélekedett: „a magyar társadalom érdeklődése elsősorban a saját léte, a megélhetés, az anyagi kérdések, a gyerekek taníttatása körül forog és a legkevésbé az ügynökkérdés körül”. A volt miniszterelnököt vélhetően a valóság hozza legkevésbé zavarba, hiszen az ügynökügyekről szóló cikkek hatására egyes lapok példányszáma emelkedett, a hírportálokon e témákban a leggyakoribbak a letöltések, az amerikai Angelfire tárhelyre kitett ügynöklistát több mint háromszázezren tekintették meg. 
Az egykori SZT-tiszt az ügynökügy rendezése kapcsán más meglepőt is állított: szerinte az idő „eléggé késő már a rendezésre. Egy alkalom kínálkozott akkor, amikor az én ügyem a parlament előtt volt. Akkor a parlamenti többség végül is nem tudott közös nevezőre jutni.”
A Tóthokat - Tóth Andrást, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelő államtitkárt és Tóth Károlyt, a nemzetbiztonsági bizottság szocialista alelnökét - viszont a kompromisszumokat keresők közé sorolják, akik a Gyurcsány-Hiller-féle teljes nyilvánosságpárti és az MSZP korábbi (obstruktív) álláspontja között igyekeznek óvatosan egyensúlyozni, kissé az utóbbi javára. 
A felfogásbeli eltérés pillanatok alatt „kidobja” a politikusok közötti generációs különbséget. Az új pártvezetés szemmel láthatóan a negyven év körüli és az annál fiatalabb - „56 után születettek” - nemzedékére épül és épít. Gyurcsányék szerencséje, hogy koalíciós partnerük, a nyilvánosságpárti álláspontjához következetesen ragaszkodó SZDSZ sem enged e kérdésben. Fodor Gábort, a liberális témagazdát többen is figyelmeztették, hogy „életveszélyes, amit csinál, a tűzzel játszik”, mivel nagyon sok elkeseredett egykori érintettet dühíthet fel, hogy „folyton kötik az ebet a karóhoz”. 


Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Tóth András, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányításában közreműködő politikai államtitkár a Polgári Nemzetbiztonsági Szolgálatok napja alkalmából rendezett ünnepségen Fotó: MTI

Az ügynöktörvény állapota - legalábbis a lapzártánk idején - nyilvánosságpárti győzelmet ígér. Az aktuális megállapodás szerint nem hagynak lehetőséget arra, hogy a civilekből és nemzetbiztonsági szakemberekből álló úgynevezett Tudományos Tanácsot megkerülve a dokumentumok besorolásáról (kutatható, avagy sem) szóló döntést a szolgálatok a Legfelsőbb Bíróság egy bírájához vigyék. A törvényből az egyezség szerint kikerülnek az olyan „gumiparagrafusok”, amelyek - az egykori állambiztonsági anyagok kutathatóságát veszélyeztetve - eltérő törvényértelmezésnek szolgálnának alapul. Vita tárgya, hogy az állambiztonsági szervezet egykori dolgozóinak a neve milyen „időponttól” válhatna megismerhető információvá. Az első, sokat vitatott verzió szerint csak azoké lenne nyilvános, akik 1990 februárjáig leszereltek. Ez azonban nem életszerű, ha így maradna, a múlt csak nagyon részlegesen lenne megismerhető. Információink szerint a Tóth András vezette „szakmai oldal” azt javasolja, hogy a nyugdíjba vonulástól számított húsz év legyen a „fordulópont”. A vita jelenleg a tíz év körüli időpontban kezd „kikristályosodni”, ami például azt jelenté, hogy ha egy tiszt 1995-ben vonult nyugállományba, akkor 2005-ben, azaz idén már megismerhető a kiléte. 
„Erkölcsi veszteség nélkül nem lehetne felpuhítani a törvényjavaslatot. Nincs visszaút! A Gyurcsány-kormány hitele és a 2006-os választás forog kockán” - érvelt egy fiatal szocialista elnökségi tag, aki szerint amennyiben mégsem sikerül megnyugtatóan rendezni az ügyet, az MSZP lemondhat a fiatalok megnyerésének szándékáról. 

Fidesz: Kövér kisebbségben

Meglepetésre a korábban egységesnek látszó Fideszen belül is látványos törésvonal alakult ki. Az egyik pólus Kövér László, a másik Orbán Viktor, Pokorni Zoltán és Demeter Ervin.
Kövér László az első szabadon választott parlament nemzetbiztonsági bizottságának elnökeként tevékenykedett, majd az előző ciklusban hosszú ideig nemzetbiztonsági miniszter volt, meglepetésre - a korábban általa sokat szidott - Horn Gyulával és Medgyessy Péterrel került egy platformra, legalábbis abban a kérdésben, hogy a nemzetbiztonsági érdekeket nem szabad veszélyeztetni, illetve, hogy ma nem ez a leglényegesebb politikai kérdés. 
Kövér szerint Gyurcsányék figyelemelterelésből vették elő ezt az ügyet, illetve az egyház elleni támadásként, („az ellenzék társadalmi háttereként fölfogott egyházakkal szembeni támadás is egy funkciója ennek az egész ügynek”), valamint a régi gárdával való leszámolásként, de a törvénytervezet veszélyezteti a nemzetbiztonsági érdekeket. Egyébként a Magyar Rádió Vasárnapi Újság című műsorában meglepőt állított Kövér László: „a múlttal való elszámolás folyamatát is más irányba kellett volna elindítani, mint ahogy ez 1990-ben elindult, (…) nem csupán az akkori MDF vezette kormánykoalíció felelőssége, hanem az akkori ellenzéké is.” A politikus élettörténetét ismerve ez a mondat több ponton is súlyos ellentmondást tartalmaz. Kövér László az első ciklusban évekig vezette a nemzetbiztonsági bizottságot, méghozzá ellenzéki politikusként. Sem ellenzékiként, sem „a területet felügyelő” elnökként nem kezdeményezett semmiféle pozitív, múltfeltáró törvényjavaslatot. Nyilatkozatai a III-as főosztállyal kapcsolatban a politikai pályája kezdetétől meglehetősen visszafogottak. A közelmúltban Kövér László egy nemzetbiztonsági ülésen azt fejtegette, hogy szakmailag katasztrofális, erkölcsileg minősíthetetlen a szocialista javaslat, annak megszavazása tizenöt éves képviselői tevékenységének megtagadása lenne. 
Egy, az állambiztonsági múltat kutató szakember szerint igazat mond Kövér László. A fideszes politikus tizenöt éve maga is támaszkodik az egykori állambiztonsági „intézményrendszerre”, aminek ékes bizonyítéka az a minapi hír, miszerint Horváth József, aki a Kádár-érában a III/III-nál a baloldali ellenzék elhárításával foglalkozott, Kövér hivatali ideje alatt a Nemzetbiztonsági Hivatal magas rangú vezetőjévé vált, sőt tábornokká léptették elő. „Az elmúlt tizenöt évnyi maszatolásban Kövér vastagon benne van” - fogalmazott a szakértő. 
Pokorni Zoltán ezzel szemben úgy fogalmazott, a nagyobbik ellenzéki frakció többsége olyan ügynöktörvény mellett van, amelynek révén nyilvánosságra kerülhetnek a tartótisztek nevei is. A Fidesz alelnök elmondta, képviselőik közül kevesebben támogatják a Kövér László által képviselt álláspontot, amely a Nemzetbiztonsági Hivatal érdekeit is figyelembe veszi. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke radikálisan nyilvánosságpárti nyilatkozatot tett: „az ügyet az áldozatokra kellene bízni, akiket megfigyeltek, a dossziékat pedig oda kell adni az áldozatoknak, akik eldönthetik, hogy mit tesznek vele. Az igazságnak ez egy nem bíróság által gyakorolt, de ősi emberi formája. Aki tudja, hogy adatokat gyűjtött róla a titkosrendőrség, ma bemehet a Történeti Hivatalba, és kikérheti a dossziéját. Viszont szerintem arra nincsen szükség, hogy ki legyenek takarva a nevek.”
Arról nem sikerült hitelt érdemlő információt szereznünk, hogy a Fidesz vezetésén belül hogyan értékelik ezt a véleménykülönbséget. Több forrásunk Pokorni Zoltánnak tulajdonítja azt a megközelítést, hogy ezt a témát nem lehet átengedni a szocialistáknak, nem engedhetik, hogy ennek a kérdésnek az erkölcsi hozadékát a szocialisták arassák le. Mások szerint kommunikációs szempontokból sem engedhetik meg, hogy az amúgy antikommunista élű témát elvigye előlük az MSZP. 

A megosztott sajtó

Az ügynöktörvény-tervezet a sajtót is megosztja. A javarészt fiatal munkatársakat, „56 utáni nemzedéket” foglalkoztató hírportálok és a kereskedelmi televíziók meglehetősen nyilvánosságpárti cikkekkel és tudósításokkal árasztják el a közéletet, miközben a Magyar Televízió, különösen a Nap-kelte műsora és a Magyar ATV Újságíróklubja folyamatosan tág teret ad a nyilvánosságszűkítő, Boross Péter-Gálszécsy András-Horn Gyula-Kövér László fémjelezte álláspontnak. Az első számú jobboldali napilapon, a Magyar Nemzeten e kérdésben szinte lehetetlen kiigazodni, míg a piacvezető politikai napilap, a Népszabadság hétről hétre más „minőséget” produkál. Egyik héten engedik a fiatal újságírók általi jegyzett nyilvánosságpárti cikkeket, a másik héten „elzárják” a csapokat. Mintha azon múlna, hogy éppen melyik generációhoz tartozik a szerkesztő.