Vissza a tartalomjegyzékhez

Somorjai László
Pártos március idusa

Ebben az évben a kormányfő kapta a legtöbbet. Na nem kitüntetésekből, hanem szidalmazásból. A Múzeumkertben füttyögő ellentüntetőknek oda is szólt: „Magyarországot tehetjük az indulat, a harcos füttyök országává, vagy a béke, a nyugalom szigetévé.” Schmitt Pál a nemzetrontó, nemzetet megosztó miniszterelnökről beszélt, a MIÉP elnöke pedig megkérte hallgatóságát, ne pfújoljon minden alkalommal, amikor kiejti a kormányfő nevét, mert akkor nem tudja elmondani a beszédét. 


Gyurcsány Ferenc a Nemzeti Múzeumnál. Állta a sarat Fotó: Kacziba Zsolt

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a Nemzeti Múzeum lépcsőjén valósággal ódákat zengett Magyarországhoz, mely csupán azért nem nyújthatott feledhetetlen esztétikai élményt, mert mondandóját torka szakadtából volt kénytelen előadni. A szónoki emelvénnyel szemben, a körúton felsorakozott negyvenfős, jobbára fiatalokból álló csoportosulás ugyanis sípokkal, dudákkal, és válogatott szitokszavakkal tett erőszakot az ünnepi beszéden, és az azt hallgatni igyekvő sok ezer fős tömegen. A „Mondjon le!” és a „Megint hazudsz!” ütemes kántálását még csak-csak sikerült túlkiabálnia a kormányfőnek, de a sípkórussal szemben tehetetlennek bizonyult. Igaz, a rendbontást fél méterről szemlélő rendőrök is. Az otthoni tévéfotelt választók bizonyára többet hallhattak a rend, biztonság, béke, nyugalom, párbeszéd, megértés hazájáról, mint a helyszínre fáradók, lemaradtak viszont a szemétlapátra celluxszal erősített „lapátra vele” feliratról. 
Néhány hajlottabb korú baloldali érzelmű megemlékező tett ugyan célzásokat az árpádsávos lobogót lengető zajbrigád távozási útvonalára, de azok feslett erkölcsű, radikális baloldali hajadonnak titulálták amazok édesanyját. „És vannak mások, akik tele vannak indulattal. De ők is a mieink” - hallatszott alig észlelhetően a kompromisszumkereső államférfi próbálkozása. 
Gyurcsány beszéde kifejezetten rövidre sikerült, és miután lelépett a színről, kezdetét vette a nemzeti esztrádműsor, olykor kifejezetten színvonalas betétekkel. Az ellentüntetőket láthatóan meglepte a gyors váltás, így néhányuk a körülöttük álló embereket kezdte el fennhangon provokálni, mondván, énekeljék el az Internacionálét. 

Schmitt: a megosztottság fenyeget

Schmitt Pál, a Fidesz alelnöke zsinóros-sujtásos Bocskai-öltözettel lepte meg közönségét a Budai Várban, akik betöltötték ugyan a Dísz teret, de a sokaság csak árnyéka volt annak a tömegnek, amely az Orbán-éra alatt már messziről megközelíthetetlenné tette a színpadot. Ezt a látványt ötven magyar zászló egyszerre történő lengetése sem tudta felturbózni, mellettem például egy Kerényi Imre nevével dedikált magyar zászlót lengetett a gazdája, na meg a márciusi szél. Jobb felől - a tömegben - két kislányával ott állt Orbán Viktor is, de nem kívánt felszólalni, így az alelnökre maradt a Gyurcsány-kormányt ostorozó mondatok kimondása: „Gyurcsány egy tál lencséért eladta a 15 milliós magyarságot”; „Gyurcsány az egységbontás miniszterelnöke” stb. 
A Fidesz alelnöke szerint, aki a tavalyi EP választások idején „csak együtt sikerülhet” szlogennel futott be az Európai Parlamentbe, „a nemzeti egység dátuma mögött leselkedik a szétszakítottság fekete adventje”. A december 5-ei népszavazás meghiúsulására utalt, egyben 15 millió magyarról szólt Schmitt Pál, aki ugyanakkor reméli, hogy „a kontinens erős, meghatározó, 15 milliós nemzeteként foglaljuk el ismét régi, Szent István király által kijelölt helyünket a sokszínű Európában”.
Beszéde után elsietett a Mátyás-templom elé, hogy a róla szóló könyvet dedikálja az ünnepen. 
Schmitt Pál szájában, aki korábbi - diplomata - tevékenysége során mindent elkövetett, hogy árnyalt fogalmazásával senkit meg ne sértsen, olyan furcsán álltak a nemzetrontó kormányról szóló, verbális ostorcsapások, mint alakján a vadonatúj Bocskai-öltözet.


Schmitt Pál a Várban. Radikálisra szabta magát 

Demszky történelmi párhuzama

„Az 1867-es kiegyezés után senki nem mondta, hogy az egykori besúgóhálózat az ország stabilitását védte. Nem volt, aki azt mondja, hogy az idegen hatalmat kiszolgáló vezetők, akik a besúgók jelentéseit olvasták, a maguk módján ellenállók voltak” - hangzott el Demszky Gábor főpolgármester beszédében, amelyet több ezer ember előtt, a Petőfi-szobornál hallhattunk. Akkoriban „senki sem érzett hamis nosztalgiát a Bach-rendszer vagy Metternich iránt. Pedig az átalakulás - ugyanúgy, ahogy 1989 után - akkor is nehéz volt, és sok áldozatot kívánt” - egészítette ki. A tömeg hátsó soraiban megbúvó néhány ellenzéki füttyögése és egy tülök időnkénti megszólalása érdekes aláfestést adott a szobor előtt uralkodó ünnepi hangulatnak. 


Egy ellentüntető 

Az ország fővárosát, Budapestet 48-as elődeink tették a szabadság fővárosává. „Egy nappal korábban még Bécsben és Pozsonyban dőlt el az ország sorsa, március 15-e óta viszont már ez a város lendíti tovább a magyar történelem kerekét” - mondta a főpolgármester, és utalt arra, hogy Budapestet Párizzsal, Berlinnel, Béccsel szemben - nem a központi hatalom, a császárok kegye, hanem saját polgárai építették naggyá. „Azóta is ebből a városból indultak forradalmaink, ennek a városnak a lakói vonultak elsőként az utcára, ha az országnak túl kevés jutott a szabadságból, és túl sok a hazugságból” - utalt például 1956-os eseményekre.
„A központi költségvetésnek azonban fontos szerepe van a mai főváros fejlesztésében” - evezett aktuális vizekre a politikus, és örömmel jelentette be: 15 év óta most készített először a kormány a fővárossal közös tervet Budapest építésére. A programot Podmaniczky Frigyesről nevezték el, aki korábban Kossuth Lajos oldalán harcolt, később a Fővárosi Közmunkák Tanácsának élén ő irányította Budapest világvárossá fejlesztését: a kontinens első földalatti vasútjának, a párizsi mintára kiépült Andrássy útnak és a Nagykörútnak, vagy épp az Operaháznak és három Duna-hídnak az építését. 


Demszky. Érintette az ügynökkérdést 

Csurka a traktorokban bízott

A MIÉP legnagyobb bánatára a traktorok elmentek a környékről, pedig eredeti tervük szerint a Felvonulási térre vonultak volna át, hogy a gazdákkal összefogva elindítsák e század első, kormányt megbuktató felkelését. A traktor egyébként is teljesen begerjesztette a parlamentből kiszorult párt és aktivistái fantáziáját, s talán ennek köszönhető, hogy - ha nem is tömött sorokban, de meglepetésre - sikerült megtölteniük a Hősök terét. Idén sem hiányzott a magyarkodó zsidózás, globalizációellenesség, miközben egyesek eredeti Tesco-zacskók mélyéről húzták elő a butykost, no meg az elemózsiát. A MIÉP elnöke beszéde végén újabb tizenkét pont bejelentésével kívánta fokozni a hangulatot, amely tartalmazza a kormány lemondását, új választások kiírását. A közelmúltban újraválasztott pártvezér demokráciaképébe továbbra sem illik bele egyes médiumok, így például az ATV vagy a Klubrádió működése, melyek betiltása a negyedik pont alfejezetében szerepelt. A szegény proletárok kedvezményes „családi adózás” által történő megsegítése a gazdag tőkések - értsd: „jól kereső üzletemberek, bankárok, milliomos cigányok” - irdatlan megadóztatásának programja révén valósulhatna meg. Amúgy pedig a financiális problémák a szélsőjobb vezére szerint könnyen áthidalhatók lennének, ha a Magyar Nemzeti Bank az eddigieknél több forintot bocsátana ki.


Hősök tere. Miép-tábor és hőn szeretett vezérük Fotók: S. L.