Vissza a tartalomjegyzékhez

Szlazsánszky Ferenc
Poló tmb. jelenti

A katolikus püspöki kar szerint a besúgó papok kérdése az egyház belügye. Ádámosi Margit, akiről saját káplánja készített jelentéseket, úgy véli: a katolikus egyház a magát katolikusnak valló hatmillió ember közössége. A hetvenes évek eseményeiről és egyházpolitikai hátteréről Ádámosi Margit, és „Poló” titkos megbízott egykori jelentései beszélnek.


Ádámosi Margit. „Mi az, hogy az egyház belügye?” Fotó: Somorjai L.

Ádámosi Margit: - 1977 januárjában kijött a rendőrség a lakásunkra: elvették a piros, és a kék útlevelemet is. Az érdekesség az, hogy a munkahelyemen viszont április 4-én államtitkári dicséretben részesültem a jó munkámért. Úgy látszik, akkor még nem tudta a jobb kéz, mit csinál a bal. De pár hónap múlva szinkronba kerültek: augusztusban „népgazdasági érdekből” egy rettenetes helyre helyeztek. Gyakorlatilag megfosztottak attól a beosztástól és attól a fizetéstől, amelyben addig részem volt. 

„Poló” fedünevü titkos megbízott jelentése 1977. március 21-én a Belügyminisztérium III/III-I/a. alosztálya számára:
„Ádámosi Margitot nagyon rendes, elkötelezett kereszténynek ismertem meg, aki ugyanakkor kivételes szellemi és emberi képességekkel is rendelkezik. Szakmája tudomásom szerint vizépítö mérnök, és tudomásom szerint kiemelkedöen jó munkát végez. Ugyanakkor van egy olyan képessége, hogy akár idegen társaságban is nagyon könnyen szimpatikussá tud válni. Ennek alighanem egyik oka az is, hogy nagyon csinos: alakja olyan karcsú, amilyeneket a divatlapokban szoktak rajzolni, - és türhetöen szép is. Plusz intelligens...Ádámosi kapcsolatban van Bulányival. Ez a kapcsolat alapvetöen lelki-vallási jellegü.”

- Mikor csatlakozott a Bulányi György-féle Bokor bázisközösséghez?
- 1972-ben.
- Ennek köszönhető, hogy megakadályozták szakmai karrierjét?
- Teljes mértékben. A Bokor ugyanis nagyon kínos ügy volt az államnak, és az egyháznak is. Lékai püspököt bízták meg a Bokor elintézésével. Első lépésben száműzni akarták Bulányit. Akkor - ez 1976 őszén történt - többed magammal felkerestük Lékait a hivatalában, és kértük, ne engedje, hogy Bulányit kiküldjék az országból. Lékai többször visszakérdezte a nevünket. Akik ott jártunk nála, mindegyikünknek elvették az útlevelét. Teljesen világos volt, hogy poloska van a szobájában, és Lékai a poloskának beszél. 
- Hogyan rekonstruálja, mikortól és ki figyelte önöket, és milyen módon, mikről számolt be?
- 1993-ban kértem ki a Történeti Hivataltól a rám vonatkozó dokumentációt. Csak néhány oldalt adtak oda, azt mondták, a többi titkosítva van. De ebből a pár jelentésből is egyértelműen kiderül, hogy a terézvárosi káplán jelentett. Egyébként egy nagyon értelmes, tehetséges, művelt ember volt.
- Már nem szolgál? 
- Nem, kiugrott, hatgyerekes családapa. Egyébként én ráéreztem a szándékaira, többször mondtam is neki, csak azért barátkozik velem, mert a Bulányi-féle közösségbe akar betekintést nyerni. Ő csak mosolygott, hogy ez nem így van, hülyeségeket találok ki. De a bensőmben éreztem. 
- Hogyan került a terézvárosi templomba?
- A VI. kerületben laktam, a Terézvárosba jártunk minden vasárnap misére, és egy orvos barátnőm hívta fel a figyelmemet erre a káplánra. 
- Tehát párhuzamosan járt ebbe a templomba és a Bokor közösségbe?
- Így van, mert az volt az elképzelése a Bokornak - ma már ebben nem hiszek -, hogy az egyházat belülről kell megújítani. Ezért a barátnőmmel hétköznaponként is eljártunk különböző plébániákra, misékre, és ha olyan szentbeszédet hallottunk, ami fölkeltette a kíváncsiságunkat, akkor megpróbáltunk az illető pappal beszélni arról, hogy mit is tartunk mi Jézusról, mi az, amit az illető pap csinál, hogyan próbál tanítványokat gyűjteni, egyáltalán akar-e tanítványokat gyűjteni. Miután egy orvos barátnőm felhívta a figyelmemet erre a bizonyos káplánra, aki akkoriban nagyon beteg is volt, elkezdtünk neki segíteni: hol az orvos barátnőm, hol anyám, hol én vittünk neki ennivalót. Egy cölebsz-életet élő pap nagyon kiszolgáltatott helyzetbe kerül, ha megbetegszik, nincs, aki ápolja, pláne egy plébánián. 
Szóval, így ismerkedtünk össze, és a későbbieken nagy beszélgetések alakultak ki. De, mint kiderült, ezekről a beszélgetésekről jelentéseket is írt. Az egyikben például megemlíti, hogy teológiailag én abszolút műveletlen vagyok, viszont nem jelentek veszélyt az államra. 
- Kire és miért jelentett veszélyt a Bokor közösség? Úgy tudom, önök megmaradtak a katolikus egyházon belül.
- A veszély abban van, amikor az embereket megtanítják gondolkodni. Mert rájönnek, mi az, hogy szabadság, és hogy a szabadság felelősséggel jár, és ezt felvállalják az emberek. Ennek pedig iszonyatos nagy a veszélye, mert az ilyen embereket nem lehet kézzel vezérelni se az államnak, se az egyháznak. Ezt gyönyörűen leírja Dosztojevszkij a Karamazov testvérekben. És a katolikus egyház ezerötszáz éve ismeri a veszélyt. 
- Ön tehát véletlenszerűen sétált bele egy ügynök hálójába, aki egy idő után konkrét feladatokat kapott az ön életének befolyásolásával kapcsolatban.
- Igen, de mindez csak utólag, a dokumentumokból lett világos, akkor én nem vettem ezt észre, nem is az a típus vagyok, akit lehet irányítani. Egyébként nyolc példányban adta a szerencsétlen a jelentéseket. 

Barát Tibor rendör alezredes utasítása „Poló” fedönevü tikos megbízott számára, 1977. március 23.:
„Feladat: Igyekezzen Ádámosival kapcsolatban meglévö barátságát felhasználni annak érdekében, hogy politikailag, teológiailag leválassza a mérnöknöt Bulányitól. Szerezzen be adatokat a mérnöknö völegényéröl és annak politikai arculatáról. Igyekezzen Ádámosival folytatott vitái során mérni, hogy Bulányiék hogyan reagálnak az egyházi-állami intézkedésekre.”

- Ön szerint az állam kérte az egyház segítségét Bulányiék megrendszabályozásához, vagy az egyház fordult az államhoz? 
- Azt gondolom, ez teljesen mindegy. Az állam félt minden olyan sejtmozgástól, sejtösszejöveteltől, ami számára ellenőrizhetetlen volt. A kommunisták nagyon jól ismerték az ilyen közösségek természetét, hiszen az illegalitás korszakában ők is sejtekben tevékenykedtek. 
Az egyház pedig rendkívül kényelmetlen helyzetben volt: ugyanis 1964-ig a Vatikán exkommunikálta azokat a hívőket, akik bármilyen közösséget vállaltak a kommunista rendszerrel, mondjuk szóba álltak egy kommunistával, vagy kommunista újságot olvastak. 1964-ben azonban aláírták a vatikáni megállapodást, és ezzel megkezdődött a Vatikán új keleti politikája. Ez egy olyan száznyolcvan fokos fordulatot jelentett, hogy akik 1964-ig állták a kemény ütközeteket, és nem voltak hajlandók lefeküdni a szocialista vagy kommunista rendszernek, azok lettek a rossz emberek. És azok lettek a jó emberek, akik elfogadták az új politikát, vállalták a beépítettséget, a békepapi szerepet. 
És ebben a helyzetben megjelenik a Bulányi-féle Bokor közösség, akik még azt is leteszik az asztalra, hogy az egyház nem a jézusi értékeket képviseli, hanem valami egészen mást. Ez rendkívül kínosan érintette a katolikus egyházat, próbálták minden úton-módon megakadályozni, hogy ez a közösség terjedjen, hogy a maga tanítását, a kibányászott jézusi igazságokat továbbadja. 
És ez a két hatalom, az állam és az egyház összefogott a közös cél érdekében. Mind a kettő a hatalmát féltette.
- Ezzel azt állítja, hogy a katolikus egyház elárulta a híveit?
- Már régen elárulta, és minket is elárult. De mondok mást: 1978-ban a fiataljaink hitbéli meggyőződésük miatt nem vállalták a katonai szolgálatot, amiért börtönbe kerültek. Baracska, harminc hónap. Elmentünk a püspöki karhoz, és megkértük őket - itt neveket nem akarok mondani -, engedélyezzék, hogy Bibliát vihessünk a börtönbe. Azt felelték, nem, nem járulnak hozzá, nem kérik meg Állam bácsit, mert nem jézusi tanítás, hogy ne ölj. Tehát minden síkon összejátszottak. 
- Térjünk vissza „Poló” titkos megbízotthoz!
- Az elsődleges kötelessége ennek a káplánnak az volt, hogy viszályt szítson a családunkban, elérje, hogy anyámék teljes ellenállással viseltessenek a Bokorba való tartozásunkhoz. Ez sikerült, mert anyám nagyon féltett, hogy politikai ügy lesz az egészből. A káplán állandóan ijesztgette a szüleimet, hogy börtönbe fogok kerülni, mert a Bokor közösségbe járok. Anyám állandóan napirendre hozta, hogy figyelnek bennünket. Volt egy év, amikor anyám nem beszélt velünk. Az a féltés, hogy a gyereke valami rosszat tesz, rémes lehetett neki, meg az is, hogy a rendőrség többször kint járt, érdeklődtek utánunk. Azért is költöztünk el végül, mert nagyon sok lakó is ránk volt állítva. De mindez csak utólag, a dokumentumokból vált nyilvánvalóvá. 
A férjem karrierjét egyébként szintén a hite miatt akadályozták meg: eltiltották az igazgatótanács jegyzőkönyvének vezetésétől, mert megbízhatatlanná vált az útlevél bevonása miatt. 

„Poló” fedönevü titkos megbízott jelentése 1977. április 20-án a Belügyminisztérium III/III-I/a. alosztálya számára:
„Ádámosi Margit és völegénye, Bulkay Tamás felkeresték a terézvárosi plébániát, és bejelentették házasságkötési szándékukat. Egyben jelezték, hogy az esketö papot máshonnan szeretnék hívni. Ez gyakori szokás és semmiféle megütközést nem keltett. Amikor elmondták, hogy BULÁNYI GYÖRGY piarista atyát szeretnék az esketésre felkérni, akkor a plébánia tájékozódni kezdett. Mag Béla apát, plébános az esketéshez szükséges engedélyt megadta. Ennek birtokában a jegyesek felkérték az esketésre Bulányit, illetve kinyomtatták az esküvöi meghívókat.
Késöbb Mag Béla interurbán felhívta a terézvárosi plébánoshelyettest, és közölte, hogy a meghatalmazást visszavonja.
Az Ádámosi család elkeseredett, amikor megtudták, hogy Bulányi esketéséhez az állami szervek nem járulnak hozzá. Különösen Ádámosi Margit anyja kelt ki Bulányival szemben, aki tönkreteszi leánya életét.” 

Barát Tibor rendör alezredes értékelése:
„Ádámosiék tervéröl és az állami intézkedés hatására bekövetkezett változásról jelent a tmb. Operatív szempontból kedvezö, hogy Ádámosiék családjában feszültséget, széthúzást idézett elö Bulányi eltiltása az esketéstöl.”

- Azért nem akarták, hogy Bulányi eskessen, mert féltek, hogy az esküvő egy Bokor-találkozóvá alakul. 
És látni kell, hogy a hazai egyház vezetése, a püspöki kar az Állami Egyházügyi Hivatal kérésére Bulányi meghamisított írásainak átadásával kezdeményezi az eljárást, és talál a hazai teológiai bizottság téves tanításokat, amiket Bulányi nem vonhatott vissza, miután nem is állította - miközben a római Klérus Kongregáció rendben lévőnek, a katolikus tanítással nem ellentétesnek minősítette azokat! Bulányi maga katolikus pap, a piarista rendhez tartozik. 
- Végül hogyan zajlott le az esküvő?
- Amikor a káplán azt mondta, minden rendben, Bulányi fog esketni, postára vittem a háromszáz darab meghívót. Fél óra múlva csöngött a telefon, és közölte a káplán, hogy mégsem eskethet Bulányi. Vagyis valaki figyelt, megvárták, hogy feladjam a meghívót, hogy elhalasztani már ne tudjuk az esküvőt. Végül egy másik Bokor pap adott össze. 
- Mekkora létszámot képviselt a Bokor közösség? 
- Országszerte három-ötezer főt, de mivel soha nem volt tagnyilvántartás, lehet, hogy tévedek.
- Veres András szerint a katolikus egyház belügye az ügynök papok kérdése. 
- Veres úr olyan messze van a jézusi tanítástól, mint Makó Jeruzsálemtől. Azt gondolom, hogy az Isten népe, az Egyház népe mi vagyunk. Mi az, hogy az egyház belügye? A katolikus egyház mindaz a hatmillió ember, akire az állami pénzek esetében előszeretettel hivatkozik Veres. Hányszor kérdeztek meg bennünket az egyház dolgairól? Egyetlenegyszer sem. 
- Azt is mondják, hogy a védtelen papokat megfélemlítették, megzsarolták a szocializmusban, aki besúgó lett közülük, maga is áldozat.
- Lehet szépíteni a dolgokat, csak nincs értelme. Nyilvánvalóan azokat lehetett megzsarolni, akik valamilyen erkölcstelenséget követtek el. Márpedig egy cölibátusra kényszerített férfi esetén ez nem ritka. 
- A Katolikus Almanachot olvasva - a szerzők között szerepel Paskai László és Erdő Péter is - nem úgy tűnik, hogy nagyon megfélemlítették őket. 
- Nem tettek mást, mint amiről az egyház másfélezer éves történelme szól. Ezt Ferenc József úgy foglalta össze, hogy „a hadsereg és a klérus, a többi zérus”. Persze miközben a klérus negatív dolgairól beszélünk, ne felejtsük el, hogy voltak itt Szent Ferencek is, és Teréz anyák is. Igaz, ők nem a hierarchiából kerültek ki. 

Katolikus Almanach II. Szent István Társulat, 1988:
„Harmincéves távlatból visszatekintve egy küzdelmekkel kísért és eredményesnek ígérkező út zökkenőjének látjuk az 1956-os eseményeket, melyek október végén mindent vissza akartak állítani. A céljuk nem hibáik kijavítása volt csupán, hanem valami háború előtti, tehát a fejlődésben azóta már meghaladott állapot visszaállítása volt. 
A küzdelemnek pillanatnyilag áldozatul esett sok érték mellett a katolikus papi békemozgalom is. A régi rend hívei pártos, széthúzó kicsinyességükkel romlásba sodorták volna az egész országot, hogy saját érdekeiket előtérbe helyezhessék. A történelembe azonban másként írták a jövőt.” (112. oldal)
„A háború befejezése óta igen sokat áldoztunk egyházi épületeink megmentése érdekében. E téren szocialista államunk részéről változatlanul nagy segítségben részesülünk. Tehát 1945-től 1985 végéig 181 új templom, 128 új kápolna, imaház és 489 új plebániaépület épült. Összesen 2111 templomi restaurálás és 1380 plebániaház felújítása történt. Igen nehéz lenne a több százmilliós forint kiadást pontosan kimutatni.” (686. oldal)

- Áldozatnak érzi magát?
- Nem éreztem magamat áldozatnak, mert Jézus azt mondja, aki Őt követi, annak ugyanaz lesz a sorsa, ami az övé. Félreértés ne essék, nem akarom magam egy sorba állítani Jézussal, de azt gondolom, aki komolyan veszi az Ő tanításait, annak az üldözöttség beletartozik az életformájába. 
Az igaz, hogy sem én, sem a férjem nem tudtunk előre jutni azon a bizonyos szamárlétrán, de engem ez egyáltalán nem zavart. 
Ahhoz, hogy az ember gerince ép maradjon, ezeken keresztül kellett menni. Hogy az ember belsőleg szabaddá váljon, az ilyen kihívásoknak is meg kell felelnie. Én, azt gondolom, megfeleltem.