Vissza a tartalomjegyzékhez

Erdei L. Tamás
Pironkodós címvédés

Nem volt könnyű dolga a magyar bokszrajongóknak az elmúlt szombat éjjel. Többször egy vergődő Madárt láthattunk a ringben, mivel Erdei Zsolt újra körömrágó izgalmakban részesített bennünket. Madár drámai hangulatú meccsen, megosztott pontozással védte meg a WBO félnehézsúlyú világbajnoki címét, kötelező kihívójával, Hugo Hernán Garayjal szemben. 


Erdei talál, Garay szenved. Ez a mérnöki pontosságú jobbhorog jól mutatja a mérkőzés valódi képét Fotó: Reuters

Sajnos a televíziós kommentár, élén Kovács Koko István exvilágbajnokkal, csúnyán megvezette a nézőket, és a két szpíker a mérkőzés második felében már búcsúztatta, néha temette a világbajnokot. Ez, és az amerikai pontozóhölgy pontozólapja (118-110 Garay javára - nem tudjuk, ő milyen meccset nézett) szolgáltatta az alapját a vereség teljesen indokolatlan hangulatának. Sajnos újfent bebizonyosodott, hogy a magyar emberek nem képesek örülni honfitársaik külföldi sikereinek. Kétségtelen tény, hogy Zsolt a mérkőzés második felében (a kilencedik menetet kivéve) nem nyújtott elsöprően huszáros teljesítményt, de győzelmét vitatni a pontozóbírókkal, az ellenféllel (!) és a nemzetközi szakmai közönséggel szemben több mint hozzá nem értés. 
Az argentin javára legyen mondva, hogy végig nagyon meggyőzően lépett föl, fáradhatatlan volt, és rengeteget ütött - e sorok írója szerint legalább háromszor annyit, mint a címvédő. Csakhogy az ökölvívást találatokra játsszák, és a pontos ütések számában Madár kétségtelenül fölülmúlta kihívóját. Ezen pedig nem változtathat a német közönség füttye sem. Ha nagyon büszkék nem is lehetünk a külalakra, a tartalom vitathatatlan: Zsolt hihetetlen munkával és nagy szívvel harmadszorra is megvédte világbajnoki címét. S hogy ezt a nemzetközi (jórészt amerikai) szakmai zsűri is értékelte, az pontosan látható abból, hogy vasárnap óta Erdei Zsolt neve áll - Tiozzót, Tarvert és Johnsont megelőzve - a szervezetektől független világranglista élén. Ezt magyar férfi bokszoló még sohasem érte el. És ez az igazán fontos! A mérkőzést egyébként Németországban és Magyarországon is 2-2 millió televíziónéző követte nyomon, ami igen jó eredménynek számít. Madár a következőképpen nyilatkozott a mérkőzésről:
„Abszolút úgy éreztem, hogy megnyertem a mérkőzést, az viszont egyértelmű, hogy a végét megint elveszítettem. Azt már éreztem, hogy a 12. menetet nem tudom majd hozni, és ez simán el is ment. Ezt nem is vitatom, és ez rendesen befolyásolta is a nézőközönséget. Riasztó volt látni ellenfelem szemében az elszántságot. Lapáttal sem tudtam volna leütni. Emiatt többen úgy érezhették, hogy Garay nyerte a mérkőzést, de ez az összecsapásunk sokkal jobb volt, mint az előző. A felkészülésem maximális volt, nyugodt a lelkiismeretem, mert annál többet, amennyit én végeztem, egyszerűen nem lehet dolgozni.” 
S hogy ennek megvan az eredménye, azt bizonyítja az is, hogy Erdei Zsolt az összecsapás előtt 1965 ponttal a 3. helyen állt a ranglistán, melyet a nyert meccsek számából, a legyőzött ellenfelek „minőségéből”, illetve a címmeccsek után kapott bónuszokból kalkulálnak ki. 
Az est főmérkőzésén a francia Fabrice Tiozzo védte meg világbajnoki címét a visszatérő Dariusz Michalczewski, a népszerű Tigris ellenében. Ez a találkozó igazi bokszcsemegét hozott, és óriási érdeklődés kísérte - érthetően főként Németországban. A klasszisokkal magasabb szakmai szinten zajló mérkőzésen két igazi nagy (és már nem fiatal) harcos csapott össze kegyetlen őszinteséggel. Az eredmény már közismert: Tiozzo technikai K.O.-val nyert a 6. menetben, két hatalmas és pontos, halántékra mért jobbcsapott következtében. Drámai pillanat volt, amikor a negyvennyolc csatát megnyert Tigrist a padlóra zuhanni láttuk. Tiozzo szimpatikusan harcolt, győzött és ünnepelt, Darek pedig egyelőre nem nyilatkozott a jövőjéről, ám lehetőségei immár meglehetősen beszűkültek.
Sokan már azt találgatják, hogy Erdei és Tiozzo a jövőben címegyesítő csatát vív-e. Az egyik német újságíró ennek a lehetőségéről megkérdezte Tiozzo menedzserét, Michel Acariest, aki a következőképpen válaszolt neki: „Miért ne szerezhetnénk még egy világbajnoki címet? Nincs olyan bokszoló a Földön, aki Fabrice-t meg tudja verni.” Mindenesetre az Universum Box-Promotion vezetői erről a kérdésről még nem nyilatkoztak, de korábban nem rejtették véka alá, hogy szeretnék, ha Madár a jövőben valamelyik nagy bajnokkal is megmérkőzne egy címegyesítő meccsen. A németek már ismerik a franciát, ezért nem lenne nehéz elfogadtatni a ZDF televízióval ezt a mérkőzést. A gálát követő sajtótájékoztatón világbajnokunk is megemlítette, hogy szívesen megmérkőzne Tiozzóval, mert úgy érzi, hogy az ő stílusa jobban feküdne neki. Ebben az esetben az se lenne elhanyagolható tényező, hogy kiválóságunk immáron másodszor vehetne revánsot Tigrisért, és ha ismét sikerrel járna, a német közönség valószínűleg jobban elfogadná őt, mint eddig.