Vissza a tartalomjegyzékhez

Tarik Demirkan
Kurd előretörés Irakban

Az iraki választások után mennyire közeledett a térség a békéhez? A pesszimisták szerint a választások eredményei csak újabb konfliktusokat fognak gerjeszteni, sem hogy a békét erősítenék. Ennek legbiztosabb jele, sajnos, a pár nappal a hivatalos eredményhirdetés előtt Bejrútban elkövetett merénylet volt.

Libanon volt miniszterelnöke, Rafik Hariri robbantásos merénylet áldozata lett. Hariri nem akárki volt. A világhírű Forbes magazin a világ leggazdagabb száz embere között említi; vagyonát a szaúdi befektetőkkel való együttműködés folyamán halmozta fel. Politikájával a kilencvenes években sikerült megszereznie két olyan hatalom - Franciaország és Szíria - támogatását, amelyek erős pozíciókkal rendelkeztek Libanonban. A konfliktusokban ügyesen egyensúlyozott; a regionális hatalmakat sikerrel játszotta ki egymás ellen. Gyorsan és ügyesen váltott, mégis áldozattá vált. Halála cáfolhatatlan bizonyítéka annak, hogy a közel-keleti folyamatok újabb szakaszához érkeztünk. Bár a bomba Bejrútban robbant, a nyomok minden bizonnyal az iraki fejleményekhez vezetnek.
A washingtoni stratégák forgatókönyve szerint az iraki választásokat egy többé-kevésbé legitim és az etnikai-vallási erőviszonyokat tükröző kormány hatalomra kerülésének kellett volna követnie. Ez megkönnyítette volna az amerikai haderő fokozatos kivonását, és ezzel párhuzamosan elősegítette volna a harcok úgynevezett „irakizálását”, vagyis hogy Irakban az iraki biztonsági erők legyenek felelősek a rend fenntartásáért. 
Ma azonban egyre többen és nyíltan beszélnek arról, hogy ez a terv megbukott. Mégpedig három oknál fogva. Egyrészt az iraki választásokkal nem sikerült a hatalmi képviseleti rendszerbe bevonni az ország lakosságának közel 35 százalékát kitevő szunnitákat, akik így teljesen kiszorultak a hatalmi osztozkodásból, és ennek következtében a központi pénzek elosztásából is. Így könnyen elképzelhető, hogy az egyre mélyülő szegénységgel együtt a mostani fejlemények tovább fogják fokozni az amerikai erők és síita célpontok elleni terrort. 
Ez vezet a második veszélyes jelenséghez, a kurdok előretöréséhez. A szunnita bojkott eredményeképpen az ország lakosságának közel 15 százalékát kitevő kurdok a parlamentben 26 százalékos képviselethez jutottak, ezzel a vallási síiták mögött a második politikai tényezővé váltak. Ezen felbátorodva kurd államelnököt követeltek az iraki állam élére, és magukénak deklarálták az eddig kurd közigazgatáson kívül eső Kirkukot. 
Ez a fejlemény ugyanakkor felborzolta Ankara kedélyeit, aki nyíltan tiltakozik az ellen, hogy az olajban gazdag Kirkuk kurd fennhatóság alá kerüljön. Az utóbbi időben egyre többet lehet hallani arról, hogy a török katonai politikai körök komolyan mérlegelik egy esetleges észak-iraki beavatkozás kockázatait. A helyzet komolyságát jelzi, hogy az angol Guardian a múlt héten hírül adta: az amerikai haderő egy esetleges török támadástól tartva megerősítette állásait Észak-Irakban. Az Egyesült Államok ankarai nagykövetsége sajtótájékoztató során erősítette meg a hírt, bár a hivatalos indoklás szerint az amerikai hadsereg megerősítését a „térség szükségletei” kényszerítették ki. Az amerikai nyilatkozat inkább figyelmeztetés volt Ankarának, mint cáfolat, ugyanis Washington szerint „egy esetleges beavatkozás Irak bármely szomszédja részéről biztosan aláásná a térség stabilitását, és ezzel kezdetét venné egy széles konfliktussorozat.”
Az iraki választásokat követő harmadik váratlan jelenség a síiták vallási vonalának az előretörése. Az Egyesült Államok által támogatott Ijad Allavi választási listája a szavazatoknak csak a 13 százalékát kapta meg. A síita tömegek inkább a vallási fundamentalista alapon politizáló „Síiták Iraki Egyesült Szövetsége” mögé álltak (48 százalékkal). Mire lehet ebből következtetni? Például arra, hogy a nyugati világ által „szabad választásként” aposztrofált iraki választás egy Irán-barát rezsimet hozhat létre az országban! Ha ilyesmi megtörténne, akkor az Irán felé kacsintgató, leendő iraki kormány nyugodtan hivatkozhat majd népi legitimitására, hiszen szabad választások eredményeképpen jött létre.
A választásokat követő fejlemények alapján fennáll egy ilyen fordulat veszélye. Mint ismeretes, az Egyesült Államok közel-keleti két fő ellensége, Irán és Szíria hónapokkal ezelőtt kifejezték abbéli szándékukat, hogy összehangolják Washington elleni politikájukat. Az iraki választások után Irán bejelentette, hogy stratégiai partnerség keretében megerősíti a térség síita többségű országai, tehát Irán, Irak és Libanon közötti együttműködést. 
Ezzel vissza is tértünk elemzésünk kiinduló pontjához, Libanonhoz, ahol az elmúlt napokban meggyilkolt, és mellesleg szunnita Hariri a közeledő választásokon feltehetőleg elsöprő győzelmet aratott volna pártja élén. 
Mint látni, a Közel-Keleten semmi sem történik véletlenül. A pokoli játék szereplői váratlan húzásaikkal próbálják meglepni és így kész helyzet elé állítani az ellenfelet. Washington pedig az Irak és a Közel-Kelet átalakítását célzó grandiózus, eddig 300 milliárd dollárját felemésztő tervei megvalósításában, úgy tűnik, megint nehézségekkel küszködik…
(A szerző újságíró, a CNN Turk közép-európai tudósítója.)