Vissza a tartalomjegyzékhez

Mérő Miklós
Öt napig volt remény

Az Izrael elleni támadások beszüntetésére szólította fel a radikálisokat a legfőbb palesztin döntéshozó szerv. A Palesztin Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottsága „követeli minden katonai akció leállítását, amely kárt okoz a nemzeti érdeknek, és ürügyeket szolgáltat Izrael számára, amely szabotálni akarja a palesztin stabilitást és az »útitervet«”.
A testület ramallahi ülése után kiadott közlemény a legkeményebb hangvételű felhívás a palesztin fegyveresek címére Jasszer Arafat elnök novemberi halála és utódja, Mahmúd Abbász hivatalba lépése óta. Abbász szombaton a palesztin parlament előtt kijelentette, hogy „kölcsönös tűzszünetre törekszik az erőszak ördögi körforgásának megállítása érdekében”. (Ramallah, 2005. január 16. Reuters)


Áldozatok fényképei az izraeli Szderot városában. Nincs tűzszünet Fotó: Reuters

A Reuters ramallahi tudósítója a PFSZ Végrehajtó Bizottságát úgy tünteti fel, mintha az valami rendkívüli tettet hajtott volna végre egy a palesztin nép számára rettenetes izraeli akció megakadályozása érdekében.
A vasárnap keltezett hírügynökségi jelentés előzménye egy négy nappal korábban, csütörtökön elkövetett hármas palesztin öngyilkos merénylet, amelynek során a Gázai övezetet és Izraelt összekötő karni átjáróban hat izraeli polgár vesztette életét, és tucatnyian megsebesültek. Történt mindez öt nappal az új palesztin elnök, Mahmúd Abbász, népszerűbb nevén Abu Mázen euforikus hangulatot kiváltó megválasztása után.
A palesztinok annak örültek, hogy újra lett Raiszuk, vezérük, aki majd meghozza számukra az önálló palesztin államot; az Egyesült Államok, az Európai Unió, az ENSZ és Oroszország örökké bizakodó vezetői pedig azért dobálták sipkájukat a levegőbe, mert meggyőződésük, hogy az új palesztin vezér - elődjével, Jasszer Arafattal ellentétben - végre úgy táncol majd, ahogy ők a talpalávalót húzzák. Vagyis hogy alkura hajló tárgyalások útján mindenki számára elfogadható békeszerződést köt Izraellel, melynek következtében megszűnik a közel egy évszázad óta tartó arab-zsidó háborúskodás, és kitör a közel-keleti béke. A hetvenéves, vezérré vált palesztin politikus pedig az e reményeket kifejező beszédekre igencsak élénken bólogatott.
Csak a palesztinoknak nem hívő „szkeptikus” elemzők „károgtak”, figyelmeztetvén a naivokat: nem fog az olyan könnyen menni. 
Az izraeliek, akik a legjobban ismerik őket, pedig azt mondták: nem érdekes, hogy mit mond az új Raisz, az számít, mit tesz majd. Hogy jót tehessen, az arabgyűlölőnek kikiáltott izraeli kormányfő, Ariel Saron közölte: hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni az Arafathoz negyven éven át hű Abu Mázennel - amennyiben az harcot hirdet, és eredményesen tevékenykedik a palesztin terror megszüntetése érdekében.
Saron nem várt csodát, s a jeruzsálemi kormányzat sem gondolta azt, hogy Abu Mázen vasárnapi megválasztása után, hétfőre már le is fejezi az ezerfejű Hamaszt, az Iszlám Dzsihádot, az Al-Aksza Mártírjainak Brigádjait, a különböző népi frontokat, vagyis a tucatnál is több „radikális vagy szélsőséges palesztin fegyveres ellenálló csoportot”, magyarul: terrorszervezetet. Saron annyit mondott, hogy reméli: Abu Mázen - tanulva az elmúlt évtizedek eredménytelen „harcából” - egy új pályán indítja el a palesztin hatóságot, és nem a rombolás, hanem az építés, a fejlődés, a normális életvitel útjára vezeti a népét, a többség erejét pedig arra használja fel, hogy elszigetelje a fegyveres terrorszervezeteket.
De nem ez történt. Mahmúd Abbász, vagyis Abu Mázen mindössze egyetlen jóindulatú mondatot mondott, annyit, hogy elveti a fegyveres harcot, s a meggyőzés és párbeszéd módszerével akarja elérni népe számára a szebb jövőt, az önálló palesztin államot. Nem határolta el magát egyértelműen az említett „radikális” szervezetektől, mi több, határozottan kijelentette: a fegyverrel harcoló palesztinok népi hősök, és bármennyire is követelik az izraeli hatóságok, egyiküket sem fogja kiadni azoknak. Szűkebb körben azt is mondta, hogy a ma még ellenállóknak számító fegyveres palesztinokat, vagyis a Hamasz és a többi szervezet terroristáit beépíti a palesztin biztonsági erők soraiba. 
A palesztin elnök egy hét alatt már lépett is. Január 17-én elrendelte, hogy az Al-Aksza Mártírjainak Brigádjai épüljenek be a palesztin biztonsági szolgálatokba. Az AFP hírügynökség jelentése szerint a palesztin biztonsági szolgálatok egyik név nélkül nyilatkozó vezetője hangsúlyozta, hogy a Fatahhoz kötődő fegyveres szervezet - amely több száz támadást intézett már Izrael ellen - „a Palesztin Hatóságon belül folytatja munkáját”. (A csütörtök esti merényletet három palesztin szélsőséges szervezet vállalta magára, közülük az egyik az Al-Aksza Mártírjainak Brigádjai volt.)
A merényletet követő reggel Ariel Saron izraeli kormányfő újabb utasításig minden kapcsolatot befagyasztott a palesztinokkal. A miniszterelnök leállította az összes olyan félhivatalos kapcsolatot, amelyet az öt nappal korábbi elnökválasztás, Mahmúd Abbász megválasztása után Izrael felvett a palesztinokkal. Szabad kezet adott viszont az izraeli hadseregnek, hogy nagyszabású akciót indítson a Gázai övezetben a palesztin fegyveres csoportok ellen. Így a hadsereg már a merényletet követő néhány órán belül lezárta a Gázából kivezető átjárókat, elzárva azt a külvilágtól. A miniszterelnöki hivatal egyik szóvivője szerint Izrael mindaddig nem veszi fel újra a kapcsolatot Abbásszal, amíg ő határozottan fel nem lép a fegyveres terroristák ellen. Erről tájékoztatták a palesztin illetékeseket, illetve az Egyesült Államok, az Európai Unió és Nagy-Britannia vezetőit is. Kofi Annan ENSZ-főtitkár szóvivője útján elítélte a karni merényletet, és reményét fejezte ki, hogy a terrorakció nem kérdőjelezi meg a felek által az elmúlt napokban tett pozitív lépéseket. A világszervezet első embere egyben felszólította az új palesztin vezetőt, hogy tegyen meg mindent a támadás kitervelőinek és végrehajtóinak bíróság elé állítására.
Vajon Kofi Annan tényleg azt hiszi, hogy Izrael, miután minden segítséget megadott annak érdekében, hogy a palesztin elnökválasztás a lehető legsimábban bonyolódjék le - leállította összes katonai akcióját a palesztin területeken, első ízben engedte meg, hogy a kelet-jeruzsálemi arabok is a szavazóurnákhoz járulhassanak, szabaddá tette az utakat, hogy a választók nyugodtan közlekedhessenek munkahelyük és választókörzetük között, az izraeli katonákat a palesztin rendőrökkel történő együttműködésre vezényelte a választókörzetek biztonságának fenntartásához, betiltotta a zsidó telepesek tüntetéseit - , a gyilkosságokról tudomást sem véve folytatja a tárgyalásokat?
Izrael nem ezt tette, hanem Abu Mázen szavait idézve, „az erőszak ördögi körforgását” ösztönözve lelőtt egy húszéves fiatalembert a Gázai övezetben lévő zsidó település, Kiszufim felé vezető út mentén, amikor az tüzet nyitott az izraeli katonákra. Nem sokkal később egy ágyúlövedékkel megölt öt palesztint, amelyet katonái azért indítottak útnak, mert a palesztinok aknavetőkkel támadtak a Gázai övezet mellett lévő Szderot városára, ahol heten haltak meg, köztük egy tizenhét éves fiatal lány, aki testével védte kilencéves kistestvérét.
Ahmed Korei palesztin miniszterelnök nem késett Saron bírálatával. Szombaton a Reutersnek adott nyilatkozatában az izraeli kormányfő azon döntésére, amellyel az a merénylet miatt befagyasztotta az éppen virágzásnak indult izraeli-palesztin kapcsolatokat, úgy reagált, hogy „Izrael minden alkalmat ürügyül használ arra, hogy megakadályozzon minden olyan komolyan vehető erőfeszítést, amely a békefolyamat felújítására irányul”.
Vajon Ariel Saron vasárnap óta alig várta, hogy palesztin terroristák végre megöljenek néhány izraeli polgárt, csakhogy ne kelljen a békéről tárgyalnia Abu Mázennel? Izrael minden vágya az, hogy a zsidó állam nemzeti jövedelmének nagy részét ahelyett, hogy a munkanélküliség csökkentésére, a népjólét emelésére használná, a háborúskodásra fordíthassa? A jeruzsálemi kormány semmit sem akar jobban, mint azt, hogy agressziója miatt elítélje a világ, az országok többsége megszakítsa vele a kapcsolatokat, és hogy elszigeteljék a világtól? S ha ezt másképp nem tudja elérni, provokálja a Hamasz fegyveres szárnyát, az Iszlám Dzsihád hőseit, az Al-Aksza Mártírjainak Brigádjait, a békevágyukról híres palesztin „szeretetszolgálatok” tagjait? Vajon tényleg így látja Ahmed Korei Izraelt? Aligha hihető, mégis ilyennek akarja elhitetni a világgal. E szándékának végrehajtásához pedig kétségtelenül megfelelő partnerre talál a Reuters hírügynökség többnyire helyi, ez esetben palesztin tudósítóiban.
Ennek az ideológiának a szellemében tette le január 15-én hivatali esküjét az új palesztin elnök, Mahmúd Abbász. A ramallahi szertartáson szorgalmazta, hogy mind a palesztin, mind az izraeli fél hirdessen tűzszünetet, és sürgette a béketárgyalások felújítását. Beiktatási beszédében - mi mást tehetett volna - elítélte a palesztin merényleteket, de azonnal elítélte az izraeli megszálló erőket is: „Elítéljük az erőszakcselekményeket, akár az izraeli megszálló erők követik el, akár egyes palesztin csoportok válaszakcióiról van szó.” A karni merénylet válaszakció volt tehát. De vajon mire válaszoltak a terroristák? Arra, hogy Saron békejobbot nyújtott Mahmúd Abbásznak? Minden valószínűség szerint igen. Beiktatási beszédében Abbász emlékeztette Izraelt: „Választási győzelmemet Arafat emlékének ajánlom, aki a palesztin nép örök vezére, ügye jelképe lesz”- mondta, és élesen bírálta Saronnak a Gázai övezetből való egyoldalú kivonulási tervét. Azt, hogy az izraeli kormányfő néhány hónapon belül fel akarja számolni a Gázai övezetben lévő huszonegy zsidó települést, és ki akarja vonni az izraeli katonaságot a palesztin autonómiából, azt diktátumnak tartotta a palesztin elnök. 
A Hamasz és az Iszlám Dzsihád már szombaton, az új elnök beiktatásának napján elutasították annak tűzszüneti felhívását. „Szó sem lehet tűzszünetről, amíg Izrael véget nem vet a palesztinok elleni agressziónak. A palesztin nép csak önvédelmi harcot folytat a megszállók ellen” - mondta Gázában Szami Abu Zahri, a Hamasz szóvivője. 
Avi Pazner izraeli kormányszóvivő az új palesztin elnök beiktatása után annyit mondott, hogy „Abbász a legcsekélyebb szándékát sem jelezte a terrorizmus elleni harcra, márpedig a palesztin fegyveres csoportok elleni határozott fellépése nélkül nem kezdődhet újra a párbeszéd Izrael és a palesztinok között. Ilyen körülmények között csak attól lehet tartani, hogy folytatódni fog az erőszak”.