Vissza a tartalomjegyzékhez

Vizin Balázs
Mint milliónyi hidrogénbomba

December végén a délkelet-ázsiai szökőár kapcsán az egész világ újból szembesült azzal az erővel, ami egyik percről a másikra képes elpusztítani az emberi civilizációt. A földrengésekkel és szökőárakkal szemben a mai napig tehetetlen az emberiség. Azt, hogy hol lesz a következő, senki se tudja. A cunamiról és az azt megelőző tengerrengésről a közismert geológussal, dr. Juhász Árpáddal beszélgettünk.


Dr. Juhász Árpád: a szökőárat nem lehet megakadályozni Fotó: V. B.

- Hogyan alakul ki a szökőár?
- A szökőárat úgy kell elképzelni, mint amikor egy követ dobunk a vízbe, és a gyűrűk elindulnak. A cunami esetében mindez fordítva, alulról, a tenger mélyéről indul útnak. A tenger adott pontjáról, valamilyen okból, mintegy robbanás hatására a víz elkezd minden irányba rettenetes erővel áramlani. Gyakorlatilag egy sugárhajtásos repülőgép tempójával, a 800 km/órát is elérő sebességgel kezd a víztömeg mozogni. 
Ezt kiválthatja, hogy a tengerfenék egy földrengés során deformálódik, például egy része hirtelen megsüllyed, esetleg épp egy másik része megemelkedik. Az egyik korábbi csendes-óceáni cunaminál megfigyelték, hogy egy Kalifornia állam területének megfelelő tengerfenéki medence zökkent le több métert. El lehet képzelni, micsoda hihetetlen vízmozgást indít el egy ilyen rengés. Ennek egy része a felszínen halad, ami nagyon kis magasságú szokott lenni, általában 1-2 méteres. 
- Milyen gyakoriak a tenger alatti földrengések?
- Évente több ezer földrengés szokott kipattanni, nagy részét azonban csak műszerek mérik. A furcsa az, hogy döntő többségük tenger alatt pattan ki. Ezeknek két alapvető típusuk van. Az egyik típusba tartoznak az óceáni hátságok környékén levő rengések, ezek általában kisebb energiájúak, és mivel az óceánok közepén keletkeznek, nagyon ritkán szoktak kárt okozni. A másik típus azokon a helyeken van, ahol a tenger aljzata, a mozgó kőzetburokdarab nekiütközik valamilyen másik kőzetburoknak. Ez jellemzően ott történik meg, ahol az óceán és a szárazföld határvonala van. Ennek az ütköző típusnak másik klasszikus helyszíne, mikor egy szigetnek vagy szigetívnek nyomódik neki az óceán aljzata. Általában a szigeteket hátán hordozó kőzetdarabok is vastagabbak, ezért az óceáni lemez bukik a szigetívek alá. Ez történt Szumátrán is, de ugyanez történik rendszeresen Japánnál is. 
- Mekkora fenéklemezek mozdulnak meg ilyenkor?
- A délkelet-ázsiai rengés kiindulópontja az Indiai-hátságnál volt, ami az Indiai-óceán közepén van. Onnan a partokig általában több ezer kilométer a távolság. A tenger aljzatát alkotó kőzetlemez lassan, évente átlagosan néhány centiméterrel nyomul északkelet felé. Ez a mozgás évi 6-10 centimétert jelent az Indiai-hátság mentén. Amikor ez nyomódik neki Szumátrának, az nem szép lassan, évente néhány centit megy arrébb, hanem az ütközés során a feszültség felhalmozódik, a kőzetek deformálódnak, amíg a töréshatárt el nem érik. Amikor erre sor kerül, óriási energia szabadul fel. Ilyenkor hirtelen több tíz méteres elmozdulásra is sor kerülhet. Amikor a több évtizede halmozódó feszültségek feloldódnak, képesek a tenger fenekén 20-30 méteres deformációkat okozni mind vízszintes, mind függőleges irányban.
- A közelmúltban mértek már ezen a környéken hetes erősségű rengést, abból mégsem lett szökőár. Min múlik, hogy egy tenger alatti földrengésből lesz-e szökőár?
- Nagyon ritka az, hogy egy földrengés cunamit indítson el. A szökőár nem a rengés erősségétől függ. Nagyon sok erős rengés van, de nem mindegyik jár komoly tengerfenék-deformálódással. Elég sajátos tengerfenék-torzulásnak kell bekövetkeznie ahhoz, hogy szökőárhullám legyen. 


A víz egy autó sebességével sodorja el az embereket Fotó: WBS

Az se mellékes, hogy óriási különbség van egy hetes erősségű földrengés és egy kilences között. Egy hetesnek kilencszázszor kisebb az energiája, mint egy kilencesé. Egy Richter-fokozat között harmincszoros energiabeli különbség van. Magyarországon, ahol viszonylag ritkák a földrengések, eddig csak öt egész néhány százalékos volt a legnagyobb rengés. Ez eltörpül egy kilences fokozatú rengés mellett.
- Minden érintett ország tudott a rengésről. Ön szerint mi az oka, hogy nem értesítették a lakosságot a közelgő veszélyről?
- Lezserség. Nem gondolom, hogy e mögött gonosz szándék lett volna. A szállodatulajdonosoknak érdeke, hogy a turisták ne ijedjenek meg, és ha nem halálbiztosak abban, hogy valami veszély lesz, nem riogatják feleslegesen az embereket. Lehetett látni, hogy rengeteg helyen lementek nézelődni az emberek a partra, hogy milyen szép nagy hullámok jönnek. Fogalmuk sem volt róla, hogy mi történik. Riasztórendszer egyáltalán nem is működött. A rádióban sem mondták be. Hawaii-n szirénák vannak ilyen esetekre. Abban a pillanatban, hogy elindul egy erősebb tenger alatti földrengés, azonnal megszólalnak a szirénák. Ebben a térségben egy darab sziréna sincs.
Számomra érthetetlen, hogy a mobiltelefonok korában ez a „mezei”, egyszerű riasztás mért nem működött. Hiába ilyen nagy sebességű a cunami, a Szumátrától távolabb eső régiókban lehetett volna riasztani az embereket.
- Mennyire lehet a tenger alatti rengéseket és a szökőárakat előre jelezni?
- A földrengést előre nem tudják jelezni, ez nem megoldott a geofizikában. Azt tudjuk, hogy hol vannak a földön a rengésveszélyes területek és hogy ott milyen erősségű földrengések szoktak lenni, de ez kevés az előrejelzéshez. Rendkívül sok pénzt költenek arra, főleg az Egyesült Államokban, hogy az előrejelzésnek a lehetőségeit megtalálják, de eddig nem váltak be a próbálkozások. Az, hogy hol, mikor és milyen erősségű földrengés várható, egyelőre kiszámíthatatlan. 
A cunamit viszont viszonylag nagyon hamar fel lehet ismerni. Nem kell hozzá semmi más, mint a hajók vagy a kis halászcsónakok szokatlan mozgását időben észrevenni. A Csendes-óceánon a víz áramlásának és hullámzásának a mérését használják fel a japán és amerikai cunamijelzők. A szökőárat figyelő bóják műholdas kapcsolattal riasztják a cunamiközpontokat, ahonnan elrendelik a vészhelyzetet. Ebben a térségben ez már régóta megoldott. Egy ilyet kellene a szumátrai régióban is kialakítani.
- Több hajó, amelyik a nyílt vízen volt ebben az időben, semmit sem észlelt a veszélyből, pedig alattuk már száguldott ki a szökőár a part felé. Hogyan mozog a cunami? Mikor „áll lábra”?
- A nyílt óceánon a cunami nem magas hullámmal jön, csak akkor tornyosul fel, amikor akadályba ütközik. Félelmetes magas fal akkor alakul ki, amikor valamilyen lapos partra ér, mint ahogy a normál hullám is ilyen helyen torlaszolódik fel. Az óceánon is észre lehet ugyan venni, mert a hajókat megmozgatja, de itt csak egy-két méter a magassága. 
- A szökőár 800 km/órával száguldott a part felé. Hogyan változott a sebessége a partra érve? 
- A partra érve a szökőár megtörik és visszaverődik. Lelassul a több száz km/órás sebességről, és egy autó gyorsaságával csapódik a szárazra. De gondolja el azt a hatalmas mennyiségű víztömeget, ami egy autó sebességével sodorja el az embereket... 
Nem biztos, hogy az első hullám a legnagyobb és legpusztítóbb. Nagyon sokszor tapasztalták, hogy az első vagy második hullám még csak jelzésértékű. A kettő között ráadásul nagyon sokáig lecsökken a vízszint, és egy nagy tölcsérszerű szívóhatás alakul ki a part mentén. Általában a harmadik nagy hullám az előzőek magasságát tízszeresen meghaladó fallal tör be. 
- Mekkora energia szabadult fel a karácsonyi katasztrófa során?
- A délkelet-ázsiai tengerrengés több millió hidrogénbomba erejével ért fel. Itt olyan energiákról van szó, amit az ember, akármilyen gonosz is, soha nem tudott a maga pusztító energiáival előállítani. Ezért nem lehet megakadályozni se a földrengést, se a cunamit. A szökőárat lehet észlelni, lehet riasztani a part mentén élőket, lehet a szállodaépítkezéseknél figyelembe venni, de megakadályozni nem lehet.