Vissza a tartalomjegyzékhez

Vagyim Arisztov
Erőt gyűjt a medve

Vlagyimir Putyin még az elmúlt év végén egy sajtókonferencián vállalkozott arra, hogy megvonja a 2004-es év mérlegét, természetesen orosz szemszögből. Az elnök 690 orosz és külföldi újságíró 51 kérdésére adott választ - a politikai követelményekhez képest meglehetősen őszintén és meggyőzően. Az általa vázolt összkép mégsem lett igazán teljes. Így e cikkben jómagam is megpróbálkoztam Oroszország helyzetének az elemzésével.


Egy utcai mutatványos medvéje Szentpétervárott. Sikerül-e az orosz produkció? Fotó: Reuters

Kezdjük a gazdasággal. Az elnök szavai szerint a gazdaság növekedési üteme 7 százalék volt, ami megfelel az elmúlt öt év teljesítményének Oroszországban. Az egy főre jutó GDP 4000 dollár, ami nem sok, de mégis kétszer annyi, mint 2000-ben, és háromszor annyi, mint 1999-ben.
Az idei orosz import majdnem 25 százalékkal növekedett, míg az export kétszer ennyit, minek következtében a kereskedelmi mérleg egyenlege elérte az utóbbi évek rekordját - majdnem 80 milliárd dollárt.

Aranyország és nyomor

A sikert csupán az árnyékolja be, hogy mindez gyakorlatilag a kőolaj, gáz, fa és más nyersanyagok kiviteléből származik. A készáruk exportja (a haditechnika kivételével) stagnál, ami azt jelzi, hogy még mindig nem történt meg az orosz gazdaság szerkezeti átszervezése. A gazdasági szakemberek szerint Oroszország továbbra is „olajfüggő”. Az ország felemelkedésének záloga a magas áron eladható olaj, amit mind nagyobb és nagyobb mennyiségekben exportálhat. Ez pedig gyakorlatilag a Szovjetunió útja…
Mégis épp az olajkivitelnek köszönhetően sikerült Oroszországnak komoly aranyvaluta-készleteket felhalmoznia. Míg a Szovjetunió idején minden „olajdollárt” a fegyverkezési verseny és más országok kommunista rezsimjeinek támogatása nyelt el, a mai Oroszország pénzt gyűjt. Aranyvaluta-tartaléka összesen mintegy 120 milliárd dollárt tesz ki - ez pedig mind a szovjet, mind a rendszerváltás utáni érában rekordnak számít.
Külön pozitívum, hogy az ország aranyvaluta-tartaléka most először haladta meg a külföldi tartozások összegét, ami lehetővé tette azok gyorsabb és eredményesebb törlesztését. Putyin decemberben kijelentette: Oroszország kész rendezni adósságait a Párizsi Klubon keresztül, elsősorban Németország felé.
A magas olajárak és az aranytartalék növekedésének köszönhetően megerősödött a stabilizációs alap is, melynek nagysága elérte a 20 milliárd dollárt. Új munkahelyek létesültek, emelkedtek a bérek, de az is igaz, hogy e két utóbbi probléma még azért messze van a megnyugtató megoldástól. A munkanélküliek száma öt és fél millió, a minimálbér pedig az év végén 600 rubel, vagyis 21 dollár volt, miközben a létminimumhoz tartozó élelmiszerkosár értéke 1800 rubel, vagyis a minimálbér háromszorosa. 
Az oroszok millióinak továbbra is a szegénység lesz a legnyomasztóbb gondja. Ráadásul a kormány az idén egy sor igen népszerűtlen intézkedést is készül bevezetni, melyek csak mélyíteni fogják ezt a problémát. Ilyen például a lakás- és közszolgáltatási reform, melynek értelmében a lakosság vállaira kívánják helyezni lakásaik fenntartásának 100 százalékát, míg az eddigi kedvezményeket eltörölnék.
Hasonló megszorító intézkedésekre már az elmúlt évben is volt példa: így szüntették meg a nyugdíjasok utazási kedvezményeit és ingyenes gyógyszerellátásukat; ezek helyett pénzbeli támogatást ad az állam. Az emberek többsége ellenszenvvel fogadta az intézkedéseket, és joggal tartanak attól, hogy a valós kiadások messze túlhaladják a kompenzáció mértékét. A lakásfenntartás bevezetése is hasonló fogadtatásra, sőt komoly társadalmi feszültség kialakulására is számíthat.

Drog, AIDS és Beszlan

Oroszország helyzetének jellemzésére érdemes olyan statisztikai adatokat is megvizsgálni, amelyeket nem nagyon szerepeltetnek a hivatalos összegzésekben. Ilyenek például a demográfia igen szomorú mutatói. A FÁK-államokból ideözönlő migráció ellenére is kérlelhetetlenül csökken Oroszország lakosainak száma. Ez mintegy 800 ezer emberrel kevesebbet jelent - évente. 1992 óta 9 milliót tesz ki ez a hiány Oroszországban. Ennek okai a születési arányt kétszeresen meghaladó halandóság, és a várható élettartam tragikus lerövidülése. A nők 72, míg a férfiak mindössze 58,5 évig élnek mostanában, ami 2,5 illetve 6 évvel kevesebb, mint az 1991-es hasonló adatok. Ha ez így folytatódik, 2025-re 124 millióra csökken Oroszország lakosainak száma, 2050-re pedig 100 millióra…
E folyamat fontosabb gerjesztői közé sorolható az alkohol, illetve drogfüggőség, valamint az AIDS és más veszélyes betegségek elterjedése. Nemzetközi intézetek felmérései szerint a függőségek és az AIDS áldozatainak számbeli növekedését tekintve Oroszország 2004-ben a világelsők közé tartozott. Szomorú tény emellett, hogy a jelenlegi orosz kormány nem folytat semmifajta érdemleges küzdelmet e szörnyűség ellen…
A másik fő probléma manapság a biztonság. Idetartozik a fent említett tényezőkön kívül a terrorizmus, a bűnözés növekedése, és a közlekedés. Az elmúlt évben közel harmincezer ember vesztette életét az utakon, ami pedig a terrorizmust illeti, ez 2004-ben igazán sokkoló méreteket öltött Oroszországban. A terrorcselekmények szinte mindegyike közvetve vagy közvetlenül Csecsenfölddel vagy az Észak-Kaukázussal volt kapcsolatba hozható. Május 9-én egy grozniji stadionban robbantásos merénylet áldozata lett Ahmat Kadirov csecsen elnök.
Június 22-én fegyveresek nagy csapata megtámadta Nazranyt, a Csecsenfölddel határos Ingusétia fővárosát. Fő célpontjaik a végrehajtó hatalom nagyobb intézményei voltak - elsősorban a belügyminisztérium. Több tucat rendőr, katona és civil vesztette életét, több százan megsebesültek. A támadók gyakorlatilag veszteség nélkül vonultak vissza…
Augusztus 25-én éjszaka Oroszország fölött két polgári repülőgépet robbantottak fel. Az elkövetőkkel együtt - a terroristák ebben az esetben nők voltak - 89 ártatlan civil halt meg. A fő sokk azonban még mindig hátravolt…
Szeptember 1-jén, a tanévkezdés napján Beszlanban, egy észak-oszétiai kisvárosban terroristák foglalták el a helyi középiskolát, miközben több mint ezer gyermeket és felnőttet ejtettek túszul. Két nap múlva következett be a példátlan szörnyűség: a tudatosan előkészített robbantásos kivégzés eredményeképpen 340 ember vesztette életét, és több mint 700-an sebesültek meg - többnyire gyermekek…
„Az egyetlen, ami sikerült eddig Csecsenföldön - írta a tragédia után egy vezető orosz lap, az Itogi -, az a választások megrendezése. Eközben az első számú probléma, a terrorizmus veszélyének elhárítása még csak nem is közelít a megoldáshoz.” Sajnos, ez olyan keserű igazságnak bizonyult, amit a kormány sokáig nem akart beismerni. Való igaz, a merényletek mindig összefüggésben voltak hol a csecsen választásokkal, hol az orosz kormány elhamarkodott bejelentésével, mely szerint Csecsenföldön „gyakorlatilag befejeződött” a terrorizmus elleni hadművelet. A hatalom sajnos képtelen volt hatástalanítani az észak-kaukázusi terroristákat, és megvédeni tőlük állampolgárait. Ennek érdekében még a beszláni túszdráma után sem történtek intézkedések. Az év vége felé, december 14-én megint egy észak-kaukázusi tagállam, Karacsaevo-Cserkesszia fővárosa, Nalcsik lett az újabb merénylet színhelye. Fegyveresek támadtak meg egy, a drogkereskedelem megakadályozására és ellenőrzésére alakult állami intézményt; az akció során négy itt dolgozó személy életét vesztette. A merénylők, miután felgyújtották az épületet, zsákmányként több mint kétszáz automata gépfegyvert és pisztolyt is elvittek. Az ügy vizsgálata egy feltevéssel zárult: az akciót Samil Baszajev utasítására tették csecsen fegyveresek. Arról megint csak egy szó sem hangzott el, ki a felelős a vezetők közül azért, hogy ez egyáltalán megtörténhetett…
Még júniusban, a nazranyi merénylet után kissé cinikusan ezt írta az Itogi: „Az Ingusétiában történtek után nincs, akire át lehetne hárítani a felelősséget az észak-kaukázusi helyzetért. Hacsak nem a Kulturális Minisztériumra.” Mint kiderült, valóban nincs az országban a terrorizmus elleni harcnak felettes szerve. Ez volt a 2004-es év egyik fájdalmas felfedezése Oroszországban.

Az elnök hatalma

A beszlani merénylet után éppen ez adott okot az orosz elnöknek, hogy előálljon egy radikális államhatalmi reform programjával. Putyin azt indítványozta, hogy a régiók és tagköztársaságok kormányzóit ne közvetlenül válasszák meg a jövőben, hanem legyen ez az elnök és a helyi parlamentek jogköre. Másik, már régóta szorgalmazott javaslata az volt, hogy a parlamenti választásokon csak pártlistákról indulhassanak jelöltek, a kormány tagjai pedig kizárólag a parlamenti többségből kerülhessenek ki.
Ezeknek a terrorizmus elleni harccal látszólag nemigen összefüggő reformoknak megvan a maga logikája. A helyi vezetők és a szövetségi fegyveres erők tehetetlensége az egész hatalmi struktúra hatékonyságának hiányosságait hozta felszínre. Putyin a megoldást a központi és az elnöki hatalom megerősítésében látja.
Míg 2004 a terrorizmus elleni harc szemszögéből rendkívül sikertelen év volt Oroszország számára, a belpolitikai stabilitást tekintve jó eredmények születtek. A duma már meg is szavazta az elnök indítványait.
Putyin nagy sikere volt, hogy nagy fölénnyel másodszor is elnökké választották. Putyin még a kampány előtt leváltotta Mihail Kaszjanov kormányfőt, és helyére Mihail Fradkovot nevezte ki egy új kormány élére. A parlament - és gyakorlatilag a választók többsége - támogatta ezt a lépést. Kaszjanov eltávolításával az elnök a Jelcin-éra utolsó nevesebb képviselőjétől is megszabadult.
Putyinnak és csapatának megerősödött a hatalma (de ez még mindig nem jelent abszolút hatalmat). A dumában a Jegyinaja Raszija (Egységes Oroszország) megalapításával kormánypárti többség alakult ki. Annak ellenére, hogy milliós taglétszámú pártról van szó, mégsem tekinthető egységes politikai erőnek. Két egymással rivalizáló párt - az elnökhöz közelálló Jegyinsztvo és az Otyecsesztvo-Vszja Raszija állt össze ugyanis - mely utóbbi a régiók kormányzóit tömörítette magába, élén Luzskov moszkvai polgármesterrel és Tatárföld elnökével, Samijevvel.
Most azonban nem azok az idők járják, mikor a helyi vezetők felvállalhatják az elnökkel való nyílt szembeszegülést. Már jelezték is, hogy támogatják az elnök és nem pedig a nép általi megválasztásukat érintő rendelkezést…
Bármennyire is úgy tűnik, hogy Oroszországban 2004-ben a demokrácia megnyirbálása folyt, paradox módon épp ellenkezőleg; az ország mind jobban közelít a legdemokratikusabb állam - az Egyesült Államok modelljéhez. Jelcin az államhatalmi berendezkedést a francia minta szerint képzelte el, míg Putyinék egyre inkább úgy tűnik, hogy az amerikai modellt szeretnék megvalósítani, melynek középpontjában a kormányfői szerepet is ellátó elnök áll, az elnöki hivatal pedig a végrehajtó hatalom csúcsa. Egy ilyesfajta reformra azonban minden valószínűséggel csak 2-3 év múlva kerül sor, mikor Putyin elnöki megbízatása már a vége felé fog közeledni.

Moszkva-Peking-Delhi háromszög

Ami a külpolitikát illeti, az elmúlt év nem mondható túl sikeresnek. Oroszország az év első felében az EU-val szembeni érdekérvényesítő küzdelmét vívta az unióba belépő tíz új tagország kapcsán. Meg szerette volna őrizni a hozzájuk kapcsolódó, akkor még hatályban lévő kétoldalú egyezmény érvényességét - Brüsszel azonban kategorikusan ellenállt. A legnagyobb melléfogás azonban Ukrajnához fűződik: a Moszkva által támogatott elnökjelölt, Viktor Janukovics nemcsak elveszítette a választást, de december 31-én önként le is mondott a kormányfői tisztségéről, és az új elnök ellenzékéhez csatlakozott. Így Moszkva azzal a személlyel kénytelen megtalálni a közös nevezőt, aki ellen oly nyíltan fellépett a kampány idején.
Oroszországnak az Egyesült Államokkal, valamint Európával való viszonyát jelentősen kiélezte az is, hogy Juscsenko kampányát a Nyugat támogatta. A csalódás, hogy a nyugati partnerek nem veszik figyelembe Oroszországnak Ukrajnához fűződő természetes geopolitikai érdekeit, arra késztette Moszkvát, hogy tegyen egy határozott lépést a keleti partnerek - értsd India és Kína - felé. A barátságról és együttműködésről szóló politikai deklarációknak haditechnikai és gazdasági vonatkozású egyezményekkel adtak nyomatékot. 2005-ben India 2 milliárd dollár értékben vásárol orosz fegyvereket, Kínával pedig közös energiaipari társaságot alapítanak az oroszok, mely olajat és gázt forgalmaz majd. Így a néhány éve Jevgenyij Primakov által szorgalmazott többpólusú világ és a Moszkva-Peking-Delhi háromszög megalkotásának eszméje az Ukrajna körüli orosz-nyugati konfliktust követően erőteljesen körvonalazódni kezdett.
Ezt a konfliktust élezték az orosz olajkonszern, a Jukosz sorsa körüli kérdések is. A moszkvai árverésen a Jukosz legnagyobb kitermelő cége, a Juganszknyeftyegaz a senki által nem ismert Bajkalfinanszgrup tulajdonába került, másnap pedig ez a cég a megvásárolt Juganszknyeftyegazzal együtt a köztudottan állami érdekeltségű Rosznyeftyé lett. Sokan, főleg Nyugaton mindezt előre eltervezett akciónak tartják - azonban ha még így is történt, az oroszok többsége bizonyára úgy véli, hogy az állam csak visszaszerezte, ami úgyis őt illeti. Mindenki tudja, milyen igazságtalan módon zajlott le Oroszországban a privatizáció. Úgyhogy a „hatalom és az üzlet” szempontjából a 2004 sok orosz tudatában az „elégtétel éveként” marad meg.
Az elmúlt esztendőben kijutott a jóból is, rosszból is. Ezt tükrözték a közvélemény-kutatások adatai is: a szociológusok kérdésére, jobb volt-e az elmúlt év 2003-nál, a kérdezettek 22 százalék felelt igennel, 28 százalék pedig úgy vélte, rosszabb volt. Ez viszont az elmúlt 5 év alatt a legnagyobb pesszimizmust tükrözi…