Vissza a tartalomjegyzékhez

Hetek-összeállítás
Biblia, honlap és az elefántok

Ahogy napról napra nő a két héttel ezelőtt bekövetkezett természeti katasztrófa halálos áldozatainak száma, úgy válnak egyre fontosabbá azok a történetek, melyek a túlélők gyakran csodával határos megmeneküléséről adnak számot. Az ő beszámolóikból válogattuk a következő történeteket.

Nyolc nappal a százezrek halálát követelő katasztrófa után is találtak még túlélőt. Egy huszonhárom éves indonéz férfira bukkantak maláj tengerészek a nyílt tengeren, a szumátrai partoktól mintegy 160 kilométerre nyugatra. Rizal Sapura az egyedüli túlélője annak a pár embernek, akiket az ár egy kiszaggatott fával együtt a nyílt tengerre sodort. A többiek idővel mind vízbe fulladtak, Rizal azonban csodával határos módon életben maradt, feltehetően a gyakori esőzéseknek köszönhetően. Beszámolója szerint egy hajó már elment mellette anélkül, hogy az észrevette volna, ezért a második hajó közeledtével a már elgyengült férfi minden erejét összeszedve felállt, hogy így hívja fel magára a kereskedőhajó tengerészeinek figyelmét.
Rizal a második személy, akit élve találtak meg a tengeren a katasztrófát követően. Az első személy egy szintén indonéz hölgy volt, akire öt nappal a cunamit követően bukkantak rá az Indiai-óceánon. A szintén huszonhárom éves Malawati egy pálmafán tengődött, és a fa gyümölcseivel táplálkozott.
Az amerikai Malatesta házaspár egy életmentő ötletnek köszönheti a túlélést. Három hónapos ázsiai körútjuk utolsó napjának reggelén Caroline és J. T. úgy döntött, hogy korábbi tervükkel ellentétben nem a tengerpart, hanem egy kilátó felé veszik az irányt, hogy ott a tömegtől eltávolodva a Biblia olvasásával töltsék a napot. Ennek a döntésnek köszönhetően a tengerszint felett mintegy 120 méterre álló torony biztonságából nézhették végig a hullámok pusztítását.
A szintén amerikai származású Schroeder család 15 tagja is sértetlenül menekült meg Phuketben annak köszönhetően, hogy lerobbant az a hajó, mely őket egy négy hónappal korábban lefoglalt búvártúrára vitte volna. Miközben a parton maradva azon gondolkodtak, hogy milyen másik programot szervezzenek maguknak, a csoport egyik tagja arra lett figyelmes, hogy a lába alatt mintha remegne a föld. Kaliforniai geológus lévén hamar érzékeli a föld adta jelzéseket. Felhívta otthon maradt, várandós feleségét, hogy nézzen meg neki egy bizonyos geológiai honlapot. Eszerint valóban 8,1-es fokozatú földrengés rázta meg Szumátrát. Ekkor még nem aggódtak, tekintettel a távolságra, és úgy döntöttek, hogy egy szomszédos tengerparton töltik a napot. Egy kiadós reggelit követően a partra érkezve azonban azt látták, hogy a tenger furcsán visszahúzódik, majd hirtelen emelkedni kezd. Ekkor azonban már összekapcsolták a két információt, és amilyen gyorsan csak tudták, elhagyták a tengerpartot, és egy közeli dombra húzódtak fel, menet közben figyelmeztetve, akit tudtak. De a legtöbb esetben sajnos hiába. 
A brit Shenth Ravindra vonaton utazott Srí Lankán, amikor az árhullám lecsapott. Az első hullám lesodorta a vonatot a sínekről, a fél órával később érkező második hullám pedig hatalmas, szinte a teljes látóteret beborító vízfalként közeledett feléjük, majd éktelen robajjal továbbsodorta a vonatot, több száz halálos áldozatot követelve. A huszonöt éves Ravindrának sikerült egy ablakon kimásznia a vonatból és átmásznia annak a háznak a tetejére, amelybe a sodródó vonat belecsapódott. Azonban a ház elkezdett összeomlani, ezért inkább a vízbe ugrott és úszni próbált. „Mintha egy csupa halott testből, főleg gyerekek és asszonyok testéből álló tengeren kellett volna keresztülvergődnöm, hogy a szárazra jussak” - mesélte Ravindra, miközben próbálta rendbe rakni magában azt a szinte hihetetlen eseménysorozatot, melynek köszönheti az életét, majd hozzáteszi: „soha többé nem fogok arra panaszkodni, hogy nincs szerencsém az életben”.
Több esetben történt, hogy maga a természet mentett meg emberéleteket. Kao Lak-ban például elefántok mentették az embereket úgy, hogy a hátukra emelték és biztonságos helyre szállították őket. Máshol menekülő bivalycsordák hívták fel a lakosság figyelmét a katasztrófa közeledtére, százakat mentve meg a közelgő hullámok pusztításától.