Kalmár Gabriella
Újabb botrányok az ENSZ háza táján

Kofi Annan fia után Vladimir Zsirinovszkij ultranacionalista orosz politikus került a gyanú árnyékába: úgy tűnik, az Olajat élelmiszerért ENSZ-programból mindketten busás profithoz jutottak - a fő haszonélvező természetesen Szaddám Huszein lévén. Az ügy majdnem Annan főtitkári székébe került. Az amerikai invázió után, 2003 őszén lezárt ENSZ-program nyilvánosságra került dokumentumai alapján úgy tűnik, a több milliárd dolláros segélyprogram a korrupció melegágya volt, s emellett hozzájárult Szaddám rezsimjének konzerválásához. Egyesek szerint a program révén válik nyilvánvalóvá, hogy az ENSZ-nek miért nem volt érdeke az iraki diktatúra megbuktatása, miért is ellenezte és ellenzi ma is a katonai beavatkozást. 

George W. Bush és Kofi Annan egy nemzetközi találkozón. Koccintás és szembefordulás Fotó: Reuters

Kofi Annan ugyan „megúszta” az ellene novemberben kezdeményezett bizalmatlansági szavazást, s az ENSZ mintegy ötezer állandó munkatársát tömörítő szakszervezet „csupán” a vezetőségtől vonta meg a bizalmat, a főtitkártól nem, az ősz folyamán mégis sorra pattantak ki újabb és újabb botrányok az ENSZ háza táján. A Financial Times és az olasz Il Sole 24 Ore üzleti napilapok közös kutakodása pedig olyan bonyolult üzleti kapcsolatokra derített fényt, amelyek révén Vlagyimir Zsirinovszkij ultranacionalista orosz politikus is jelentős olajpénzekhez jutott az ENSZ-program keretein belül. A dolog pikantériája, hogy az üzletben egy texasi olajmágnás is részt vett, de kezdjük talán az elején. Hogy miért pont Zsirinovszkij? Az iraki tömegpusztító fegyverek hollétét firtató amerikai kongresszusi bizottság szerint a Szaddám-rezsim nyilvánvalóan kereste a kapcsolatot a legkülönbözőbb orosz politikai körökkel, hogy így biztosítsa: Oroszország az ő oldalán álljon az embargó megszüntetésének ügyében és egyéb, Irakot érintő kérdésekben. Ennek a stratégiának volt az egyik eleme Zsirinovszkij olcsó olajhoz juttatása. Az Olajat élelmiszerért elnevezésű program eredetileg azért jött létre, hogy az első iraki háború után teljes olajkiviteli tilalommal sújtott Szaddám-rezsim (természetesen az ENSZ által) ellenőrzött kereteken belül olajat adhasson el, s cserébe élelmiszert és gyógyszert vásárolhasson. A korrupció melegágyává vált program révén a Szaddám-kormányzat kasszája (s részben a diktátor magánvagyona) becslések szerint mintegy 21,3 milliárd dollárral gyarapodott! Amint arról már részletesen beszámoltunk ( Hetek, 2004. május 20.) a programban Szaddám maga választhatta ki az olajat felvásárló cégeket, s az ENSZ ebben együttműködött vele. (Nem véletlen, hiszen a program „felügyeletéért” busás hasznot, közel másfél milliárd dollárt tehettek zsebre a világszervezetnél.) Az egyik ilyen felvásárlást 2000 második félévében a Nafta Moskow cég eszközölte, amely később a Tyumen olajcégnek adta tovább a kilencmillió hordónyi olcsó olajat, s az egész ügyletből Zsirinovszkij húzott hasznot. A Financial Times és az Il Sole birtokában lévő levelek bizonyítják a fenti tranzakciókat, és azt is, hogy Zsirinovszkij az ügylet „letárgyalására” egy texasi olajmágnást, David Chalmerst és cégét, a Bayoilt kérte fel. Ez a cég volt az, aki a Tyumen orosz olajcégtől megvásárolta végül a szóban forgó olajszállítmányt. (Egyébként Chalmers úr cége, a Bayoil korábban fegyvergyárak létrehozását is finanszírozta Katarban, ahol az iraki olaj és a csúszópénzek hasonlóan nagy szerephez jutottak.)
Egy korábban titkosnak hitt iraki kormányzati lista szerint Zsirinovszkij összesen 53 millió hordó olajhoz jutott az ENSZ-program keretében. Zsirinovszkij sajtóirodája az ügyet firtató kérdésre a következőket válaszolta a kutakodó olasz újságírónak: „Zsirinovszkij nem kapott semmit. Soha semmilyen tárgyalásnak nem volt részese. Soha semmi köze nem volt semmilyen különleges tranzakcióhoz. Megnézhetik az összes dokumentumot, és látni fogják, hogy Zsirinovszkijnak semmi köze nem volt semmihez. Alapvetően mindez bizonyítható.”
Ugyan az ENSZ bizottságot hozott létre az ominózus segélyprogram során elkövetett visszásságok kivizsgálására, egyelőre érdemi eredményt nem mutattak fel. Éppen az ehhez hasonló magatartás miatt váltak bizalmatlanná a főtitkár és az ENSZ-vezetés iránt a világszervezet egyes alkalmazottai. Az állandó személyzet szakszervezete kifogásolta, hogy Kofi Annan nem mentette fel a szexuális zaklatással és a szervezet felvételi és előléptetési szabályainak megsértésével (azaz protekció alkalmazásával) vádolt Dileep Nair felülvizsgálati főnököt. Annan teljes bizalmáról biztosította Nairt, miután „alaposan kivizsgálta” az ügyet. A bizalmatlansági indítványt kezdeményező Guy Candusso az AFP-nek így nyilatkozott: „Egyszerű és nyilvánvaló szerecsenmosdatás volt.” Rosemarie Waters, az állandó ENSZ-alkalmazottak szakszervezetének vezetője a voksolás után elmondta: az alkalmazottak 31 fős tanácsában a jelenlévők 16 támogató és 3 ellenszavazattal jóváhagyták azt az indítványt, amely kifejezésre juttatja, hogy a személyzet részéről „hiányzik a bizalom” az ENSZ-vezetés iránt. A szakszervezet tagjainak egyértelmű a vezetésről alkotott véleménye, azaz nem tartják átláthatónak a világszervezet irányítóinak tevékenységét, és kifogásolják, hogy a vezetők nem adnak számot tetteikről. Waters kiemelte, hogy az ENSZ - több mint ötezer fős - állandó személyzete ugyanakkor továbbra is bízik Kofi Annan ENSZ-főtitkárban. 
A főtitkár még alig lélegezhetett fel a bizalmatlansági szavazás izgalmai után, amikor újabb kínos helyzetet kellett elsimítania: fény derült ugyanis arra, hogy fia, Kojo Annan évi mintegy harmincezer dollárt kapott egy svájci cégtől, amelyet most az Olajat élelmiszerért program korrupciós ügyeivel hoznak összefüggésbe. Kojo 1995 és 1998 között dolgozott Nyugat-Afrikában a Cotecna SA svájci vállalatnál. 1998-ban került szerződéses viszonyba a Cotecna az ENSZ-szel: a segélyprogram szerződéseit ellenőrizte. S bár a főtitkár fia azóta nem dolgozott a cégnél, „sikerdíjként” havi 2500 dolláros összeget kapott tőlük ez év februárjáig. Kofi Annan természetesen nem mondott le fia kétes üzleti ügyei miatt, s azt nyilatkozta: fia független üzletember, felnőtt férfi, aki nem avatta be apját üzleti ügyeibe. A főtitkár mindössze „csalódott volt és meglepődött”, hogy fia ellenőrizetlenül és titokban jutott pénzhez az ENSZ-szel szerződésben álló cégtől.