Vissza a tartalomjegyzékhez


Siess postás levelemmel

Valószínűleg nem tartozik a legkönnyebb szakmák sorába a levélkihordás Albániában. A postai dolgozók helyzetét nem annyira a harapós kutyák, mint inkább az nehezíti meg, hogy az országban szinte egyáltalán nincsenek sem utcanevek, sem házszámok. A lakcím utáni érdeklődésre még a fővárosban, Tiranában is legtöbbször az épület jellegzetességeinek leírásával válaszolnak: „egy zöld házban lakom”, „az én házam szemben van a híddal”, „az enyém pedig a barna ház a pékség mögött”.

Mivel az egyes városrészeknek sincsenek neveik, az esetleges sürgős orvosi beavatkozáskor értékes perceket veszítenek az orvosok, míg lokalizálják a beteg vagy sérült helyét a városban. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az utóbbi években a vidéki lakosság beáramlásával egyre több illegális ház is felépült. A kormány ugyan elfogadott egy törvényjavaslatot az utcák mielőbbi elnevezésére, gyakorlatba ültetését azonban - a szó szoros értelmében vett - politikai csatározások hátráltatják. Egyes esetekben a városrendezési gyűlések székdobálásokkal érnek véget, mert a baloldali politikusok egy volt kommunista diktátornak, a jobboldaliak egy, az előző rendszerben nemkívánatos költőnek szeretnének utcanévvel emléket állítani. Amennyiben Albánia tervezi az EU-hoz való csatlakozást, pontos népszámlálási adatokkal kell rendelkeznie, amelynek kivitelezése azonban pontos lakcím nélkül kétséges. (AFP)