Vissza a tartalomjegyzékhez

Hajdú Sándor
A kihíváshoz felzárkózni kell

Az olimpia még csak éppen véget ért, de a turisták zöme már elhagyta Görögországot. „Itt az ősz” - mondja vendéglátóm, Tasszosz, akinek a teraszáról nézzük a naplementét Korfu szigetén. Ennek azonban eddig semmi nyoma, napközben még harminc fokig emelkedik a hőmérséklet, a város minden este zsúfolásig tele, de esténként már hűvös van, és többnyire mindenki a kávéházakba húzódik. Turisták milliói jártak ebben az évben az olimpián, a szigeteken, tengerpartokon, de aki elbeszélget a helybéliekkel, az rájön, hogy a napfény mögött van egy másik ország is, amely komoly változásokon megy keresztül. 

„Odüsszeusznak, Ithaka királyának bolyongása még nem ért véget, mert mi görögök nem igazán találjuk meg a helyünket a modern Európában” - állítja valaki a társaságból, amely ezen az estén összejött itt, Peramán, nem messze a sziget fővárosától, Korfutól. Zajos, élénk, igazi görög társaság, amely hangosan nevet, majd szinte egy pillanat alatt filozófiai magaslatokba emelkedve vitatja az ország múltját, jelenét és persze jövőjét. Mivel a görög nyelvet többen a jelenlévők közül nem értjük, ezért a vendéglátónk felesége segít, aki történetesen magyar. Egy utazási iroda munkatársaként került a szigetre, majd férjhez ment Tasszoszhoz, aki a turistaiparág egyik helybéli „menője” évek óta. Mostanság ugyan nem mindig emlegeti jó kedvvel a magyarokat, mert a legutóbbi Eurotours-csőd őt is kellemetlen helyzetbe hozta. 

Az imázs

Az olimpia és az Eb-n való győzelem sokat segített az ország pozitív megítélésében, de még mindig páriáknak érzik magukat néha az itt élők - folytatja a társalgást Kentrasz, aki filozófiát tanult Athénban, majd egy félévet a Sorbonne-on Párizsban, de most inkább taxizik, hogy tisztességes megélhetést tudjon biztosítani családjának. 
„Mire megyünk mi a tanulással?! Európa csak amolyan lábat lógató, nagyhangú népnek néz bennünket, és csak a tengerpart, ami ide vonzza a népeket. (Görögország tizenegymilliós lakosságára 2002-ben közel tizenötmillió turista jutott.) Most is azt hitték, hogy belebukunk az olimpiába, de mi megmutattuk a világnak, vagyunk olyan fejlettek, mint bármely más nemzet” - panaszkodott büszkén. 
Ebben mindenki egyetért szinte, de azért bizonyos elégedetlenség is vegyül a hangok közzé mondván: az olimpiával csak az athéniak jártak jól, mert ott rengeteg beruházás, fejlesztés zajlott az elmúlt két évben. „Arra semmi szükségünk, hogy a mi pénzünkből Athén egy óriási túlfejlett metropolisszá váljon, mi pedig egyszerű fejletlen vidékiek maradjunk csak” - mondja Kentrasz haragosan, de a felesége szerint csak az Ouzo „beszél” belőle. „Az olimpia költségei majd most fognak megjelenni - tette hozzá Tasszosz. - Közel nyolcmilliárd dolláros beruházás zajlott le az elmúlt négy évben, erre nem igazán volt felkészülve a gazdaságunk. Ezt a számlát még a gyerekeink is fizetni fogják - folytatta élénken gesztikulálva.- De azért most megmutattuk, hogy milyen is az igazi görög virtus, milyen is az igazi hellén mentalitás.”

Hellén öntudat

A görögök természetesen büszkék az ókori görög kultúrára, és az ókori hellének egyenes leszármazottainak tekintik önmagukat. Kosztasz - aki thesszaloniki származású szállodaportás, és antropológiát tanult az athéni egyetemen - erre kifejtette: a négyszáz éves török uralom teljesen átírta az ország etnikai térképét. A balkáni népek erősen keveredtek ez idő alatt az őslakosokkal, úgyhogy nehezen tekinthető bárki is közvetlen Nagy Sándor leszármazottjának. Szerinte nem erre kellene büszkének lenni a görögöknek, hanem a mai modern világban kell olyan értékeket felmutatni, amire igazán büszke lehet a nemzet. Egyébként nem születni kell görögnek, hanem azzá kell nevelni a gyerekeket - teszi hozzá nevetve. 
Van egy erre egy története is: albán barátja, Tzaki hét éve úszott át egy éjszaka Korfura. Pincérként, egyszerű melósként dolgozott a szigeten, majd feleségül vette Mariát, aki őslakos helybéli. Azóta született két lánya, s most vasárnaponként kézen fogva sétál a „Listónon” családjával, mint a többi büszke görög apa. Buszsofőrként mindenki előre köszön neki, lányai görög iskolába járnak. Most akkor görög vagy nem görög? - teszi fel a kérdést Kosztasz. 

Ellentétek és vonzások

Az uniós tagság után megnyíltak a határok, és bevándorlók érkeztek. Ma már sok afrikai, albán, Fülöp-szigeteki dolgozik és él itt, ami ezelőtt elképzelhetetlen lett volna. A második világháború után a polgárháború miatt sokan menekültek el az országból, ezért alakult ki egy „lepattant ország” kép Görögországról. „Húsz éve, ha egy kis faluban a nénikék feketéket láttak, akkor kitört a vallásos pánik, ma már nem tudsz úgy leülni egy belvárosi kávéházba, hogy egy szenegáli ne kínálna neked napszemüveget vagy CD-ket eladásra - folytatta az érvelést Kosztasz. - Nem rettegni kell, hogy mi lesz velünk, hanem tudatosan megfelelni a mai kor kihívásainak” - teszi hozzá a vita feloldásaként a fiatalember. 
Jól látszik ez a különbség a városok és a falvak között is. Még olyan kis sziget esetében is mint Korfu, amelyet szinte keresztül-kasul járnak a turisták - van, ahol szinte ugyanúgy élnek, mint ötven éve: fekete viseletben, szamárháton járnak az özvegyasszonyok. Míg a nagyvárosokban nagy ütemben zajlik a modernizáció. A gazdaság fő mozgatója az idegenforgalom, a nyár, erre lehet alapozni. „Ma mindenki szeret jól élni, mindenki költekezik, és ez csak folyamatos fejlődés mellett tartható. Az ismerőseim nagy része hitelt hitelre vesz fel, mert lakást cserél, autót, motort vásárol, miközben folyton panaszkodik, hogy nincs pénze. Ez a fogyasztói kultúra által kierőszakolt modernizáció teljesen átalakítja Görögországot” - mondta ki a végszót Tasszosz.