Vissza a tartalomjegyzékhez

Pécsi Tibor
Fonográf koncert a Kisstadionban

Éppen harminc éve annak, hogy az Illés, valamint a Tolcsvay és a Trió „legjobbjaiból” egy új zenekar alakult, amely a Fonográf nevet kapta. Az 1974-84 között működő csapat tagjai Szörényi Levente, Szörényi Szabolcs, Bródy János, Tolcsvay László, Móricz Mihály és Németh Oszkár voltak. 
A fővárosban szinte szájról szájra jár a hír, hogy a legendás együttes nemsokára, pontosan június 4-én újból összeáll egy koncert erejéig. Bár az eseménynek a hazai média számára nincs különösebb hírértéke, a csapat a jelek szerint most is komoly tömeget fog a Kisstadionba vonzani. 

A Fonográf tagjai a hetvenes-nyolcvanas években tíz évig játszottak együtt, sajátos zenei világot képviselve, amely magában foglalta 
a magyar népzene, a rock, a country, sőt a huszadik század eleji sramli elemeit. Magával ragadó, sodró lendületű dalaik mellett lírai balladáik is megérintették a közönséget. A hatvanas-hetvenes évekbeli beat- és rockzene diadala után a nyolcvanas években jött el az ízig-vérig kommersz popzene fénykora, erre a korszakváltásra tehető az együttes felbomlása is. Hivatalosan soha sem oszlottak fel. Bár a koncertet nem születésnapinak hirdetik, mégis valami ilyesmire készül a zenekar, amelynek két tagját Bródy Jánost és Szörényi Szabolcsot kérdeztük az aktualitásokról és persze a múltról is.

- Miért pont most ad koncertet a Fonográf?
Bródy János: - Mivel harminc éve alakult meg a zenekar, ez egyfajta osztálytalálkozó lesz. Másrészt mivel 1974-84 között működött aktívan, ezért ebből a tíz évből válogatunk.
Szörényi Szabolcs: - Húsz évvel ezelőtt játszottunk utoljára, és most újra van rá igény a rajongók részéről. Persze ez nem petíció formájában jutott el hozzánk, hanem legfőképpen a jegyirodákban, lemezboltokban jelezték, hogy szeretnék újra hallani a zenekart. Végül is beadtuk a derekunkat, ősszel bejelentettük a koncertet, és most már gőzerővel folynak a próbák.
- Kikre számítanak a koncerten? Van-e valamilyen külön üzenete, hogy most lépnek fel együtt?
B. J.: - Nem lehet elfelejteni, hogy a Fonográfnak komoly tábora volt. A régi rajongók mindig eljönnek később is, és a fiatalok is meglepően nagy számban megjelennek. 
Sz. Sz.: - Egy örömteli együttlét a célunk, különösebb üzenete nincs a közös fellépésnek.
B. J.: - Ha csak annyi nem, hogy húsz év után először fogok steel gitáron játszani.
- A fergeteges sikerű Illés „nosztalgiakoncertek” után Fonográfként lépnek most újra közönség elé, ez nem kockázatos kicsit? Kísért-e még a múlt? Gondolok itt arra, hogy a közhiedelem szerint a Fonográfot eléggé nyomasztotta az Illés zenekar mítosza. 
Sz. Sz.: - Az igaz, hogy az Illés zenekarnak óriási sikerei voltak, így feloszlása, majd a Fonográf létrejötte megosztotta a rajongók táborát. Volt, aki elfogadta az új zenekart, volt, aki nem. Tény és való, hogy addigra az Illés elfáradt. Ameddig el lehetett jutni - eszmeileg is, zeneileg is -, addig viszont maximálisan eljutott. A Fonográf egy továbblépés volt, első sorban szakmai szempontból, azaz zeneileg, hangzásban volt jobb. Az Illés mítosza nem nyomasztott bennünket, részben azért, mert a hallgatóság is átalakult, másrészt mert a hetvenes évek közepétől már sok előadó között oszlott meg a közönség figyelme. Ugyanakkor, ha valaki abban az időben a televízióban feltűnt, sokkal jobban látszott, és az egész ország tudott róla, mivel csak két adó volt. Elmondhatjuk, hogy a tévé már akkor is nagy úr volt. Talán nagyobb is, mint ma, hiszen a széles kínálat miatt az embereknek már fel sem tűnik sok dolog.
B. J.: - Szeretném leszögezni, hogy a Fonográf igazából egy alkotói közösség volt, amely lemezeket készített Koncz Zsuzsának és Halász Juditnak egyaránt. Újat hoztunk az Illéssel szemben is, vagy azon túl. Például feltaláltuk a ma olyan népszerű unplugged műfaját. A Fonográfnak volt egy jellegzetes megszólalása, különleges zenei formái, jó gitárzenét játszott, ami meglepően maradandónak bizonyult.

- Sokaknak feltűnt, hogy az Illés nyílt szövegei helyett a Fonográf sokkal inkább „jelbeszédes” szövegeket énekelt, noha a szövegíró mindkét zenekarban többnyire Bródy János volt. Konszolidáció történt, vagy a hatalom háta mögötti, rajongókkal való összekacsintásról van szó?
Sz. Sz.: - Tény, hogy az Illésnek szókimondóbbak, és így hatásosabbak is voltak a szövegei. Ehhez tudni kell, hogy 1973 nyarán, Miskolcon volt egy fesztivál, ahol Tini (Bródy János) mondott olyan dolgokat, amik nem tetszettek a rendszernek. Ezután a lemezgyár munkatársai, Bors Jenő és Erdős Péter ráálltak, és figyelték minden szavát. Nem maradt sok lehetősége, miután a beadott szövegekből egész sorokat kellett kihúznia. Ennek tudható be, ha esetleg 1973 és 1980 között a szövegek kissé sematikusabbá váltak. Az utolsó stúdióalbumunkon, a „Jelenkor”-on azonban már újra erősebbek voltak a szövegek, mivel enyhült a nyomás.
B. J.: - Csak a dalokban lehetett elmondani bizonyos dolgokat, amik az embereket feszítették. Mivel a szövegeimet cenzúrázták, kénytelen voltam artisztikusabbá, szofisztikusabbá, ha úgy tetszik költőibbé válni. Áttételessé váltak a szavak, a mondatok, a dalszövegek. Ez így működött akkor, azt azonban ízléstelennek tartom, ha valaki most utólag bizonygatja az érdemeit, hogy ő mennyire kijátszotta a hatalmat, meg mennyire szembeszállt vele. Egy biztos, hogy akkor sokat jelentettek azok a dalok és a szövegük. Akik hallották őket, azok értették is őket. 
- A zenekar mégis megszűnt a nyolcvanas évek közepén. Miért nem sikerült a hosszú távú betagozódás a hazai könnyűzenei életbe? A külföldiről nem is beszélve.
Sz. Sz.: - Gondoljon bele, a nyolcvanas évek közepén kihaltak a nagy sztáregyüttesek. Előretörtek a könnyedebb, silányabb, könnyebben eladható zenék. Csökkentek a zenehallgatói igények. Nemcsak a Fonográf, hanem más zenekarok is abbahagyták. Tulajdonképpen feladtuk a küzdelmet.
B. J.: - Noha a Fonográf sikeres volt, és turnézott egész Európában, sőt lemezt jelentetett meg a United Artistnál, tehát ha úgy vesszük, világhírű lett - ez mégiscsak kelet-európai világhír volt csupán. De azt is tegyük hozzá, hogy egy rendkívül erős klasszisokat felvonultató nemzetközi mezőny közepette.