Vissza a tartalomjegyzékhez

Erdei L. Tamás
Fizess, hogy nézhesd

A marketing géniusza, a profi boksz pápája, a nagy zsivány, a csúcspromóter. Mindez Don King, de ennél még jóval több. „Számold meg az ujjaid, ha kijössz az irodájából!” - tartja a mondás. Az egykori nehézsúlyú világbajnok, Larry Holmes szerint: „Don King feketének néz ki, fehérként él, és zöldben (mármint dollárban) gondolkodik.”


Evander Holyfield, Don King és Lennox Lewis. King mindig a legnagyobbak meccseit szervezi Fotó: Reuters

Elementáris életöröm, erő és páratlan intelligencia jellemzi, melyet gátlástalan kalandorsággal használ ki. Ő több, mint egy ember - ő egy jelenség. Hitvallása: „Csak Amerika volt képes egy Don Kinget csinálni. Szeretem Amerikát. Amerika a legnagyszerűbb ország a földön. Sehol máshol nem érhettem volna el azt, amit itt elértem.” Egyedi frizurája, utánozhatatlan mosolya és lehengerlő stílusa összetéveszthetetlenné teszik egyéniségét. A sport és a szórakoztatóipar összeházasításával King az egész világon eladhatóvá tette az amerikai profi bokszot. Olyan vezető magazinok címoldalán szerepelt már, mint a Time, a Sports Illustrated, a Jet. Szerepelt televízió- és mozifilmekben, televíziós showműsorokban és rádiós talkshow-kban. Promóciós cége milliárdokat forgalmazott szerte a világon. Mivel harminc éve a mindenkori legnagyobb világbajnokokkal dolgozik, visszaadott valamit az embereknek a tiszta és férfias harc öröméből. A csúcsmeccsek televíziós közvetítései révén felejthetetlen pillanatokhoz segítette hozzá nézők millióit világszerte. 1997-ben beválasztották a boksz Hírességeinek Csarnokába. Az egyetlen bokszpromóter, akit a Sports Illustrated az utóbbi negyven év negyven legbefolyásosabb sportszemélyiségei közé sorolt. Saját bevallása szerint ő több egyszerű promóternél: ő polgárjogi aktivista.
A zizihajú menedzser 1932-ben született, s a kemény clevelandi gettóban nőtt fel. Amatőrként légsúlyban bokszolt az Arany Kesztyű Bajnokságon (amerikai országos bajnokság). Első munkáját cipőtisztítóként végezte egy milliomosok számára fenntartott golfklubban. Több mint gyanús üzelmek után (egyes hírek alapján több ember meggyilkolásához is köze volt, s emiatt egy időben a hűvösön gyárthatta ötleteit) 1974-ben a profi boksz világára vetette ki hálóját. Az évszázad meccsének tartott Ali-Forman-mérkőzés megszervezésével és sikeres létrehozásával megalapozta pályáját. Jó promóterhez híven meggyőzte Alit, hogy ötmillióért (természetesen dollárban) vállalja el a meccset. Ali igent mondott, s Formannek is megfelelt az összeg, már csak találni kellett valakit, akinek van tízmilliója. Ennek a kitételnek éppen megfelelt Mobutu afrikai diktátor, akinek jól jött egy kis reklám. Így került a meccs Zairébe, s lett a neve „Dzsungelharc”. Bár már kezdetben megkopasztotta a bokszolókat, új pezsgést és sok pénzt hozott az amerikai hivatásos ökölvívásba. Egykori védencei közül ma a legtöbben perlik.
Ő alapította meg a „Pay Per View” (a. m.: Fizess, hogy nézhesd!) tévéipari irányzatot, jelenleg pedig a kábeles boksztévé kialakításán fáradozik. Promóciós tirádáit mindig megspékelte némi antirasszista ideológiával. Saját bevallása szerint: „Bár dollármillióim vannak a bankban, mégis éveken keresztül képtelen voltam egy egyszerű üzleti hitelt szerezni. De nem érdemes siránkozni a rasszizmus miatt, amíg képes vagy olyan pozícióba kerülni, hogy tegyél is valamit ellene.” Talán nem járunk messze az igazságtól, ha az egyszerű banki hitel megszerzésének kudarcát nem King bőrszínére, hanem inkább jól megszolgált gazember hírére vezetjük vissza. 
Egy vele dolgozó, névtelenséget kérő promóter - bár készségesen elismerte King lelkesedését, intelligenciáját és dörzsöltségét - azt állította, hogy ha valaki vele dolgozik, „a tárgyalások a szerződés aláírása után kezdődnek”. Valószínűleg ennek vált áldozatává a jobb napokat látott Mike Tyson is, aki minden idők legfiatalabb és legjobban kereső nehézsúlyú bajnoka volt, ám úgy eladósodott, hogy dollármilliókat követel tőle az adóhivatal, és évek óta csak fut a pénze után. Iron Mike minden kapcsolatot megszakított Kinggel, kivéve a bírósági tárgyalótermet. 
Bármi legyen is a célja vele, Don King minden csalafintasága ellenére igen bőkezű is tud lenni. Saját véleménye szerint, amelyet a Bibliára alapoz, az a jótékonyság, amely kiderül, már nem igazi jótékonyság. Mégis gondoskodott róla, hogy nyilvánosságra kerüljön: dollármilliókat költ karitatív célra, és számos, a közjóért létrejött szervezet, többek között a Simon Wiesenthal Center, a Martin Luther King Alapítvány s a Gyermekeinkért Alapítvány támogatója. 1987-ben elnyerte a Déli Keresztény Vezetők Konferenciája Női Tagozatától az Ifj. Martin Luther King Humanitárius Díjat. Több amerikai városi szövetség „Don King” napot hozott létre. Több egyetem tiszteletbeli doktora. A három nagy bokszvilágszervezet (IBF, WBA, WBC) a „történelem legnagyobb promóterének” nyilvánította.
Olyan legendás mérkőzések promótere volt többek között, mint az Ali-Frazer, az Ali- Forman, a Chavez- Camacho, a Holmes-Tyson, a Tyson- Bruno, a Holyfield- Tyson I-II. (legnagyobb PPV), a Holyfield-Lewis, a De La Hoya- Trinidad, a Vargas-Trinidad és a Rahman-Lewis. Olyan bokszolókat menedzselt, mint Muhammad Ali, Roberto Duran, Sugar Ray Leonard, Bernard Hopkins, Evander Holyfield és Mike Tyson.
Bár igen vitatott és ellentmondásos személyiség, annyi bizonyos, hogy a sport és a szórakoztatás világa egészen más, jóval színtelenebb és érdektelenebb lenne Don King nélkül.