Vissza a tartalomjegyzékhez

Munkatársunktól
Szobatársak alkonya

A bedarálás kongresszusa, a kisgömböc felfalta a jobboldalt - így jellemezték a politikai ellenfelek a Fidesz múlt heti szövetségi gyűlését, pedig a jobboldal tömbösítése - a még máig renitens MDF-et leszámítva - már korábban, legkésőbb a „szövetség” tavaly májusi alakulásakor megvalósult. Az azóta történteket egy forrásunk inkább úgy minősítené, hogy „Viktor lenyomta a szobatársakat”, értve ezen, hogy egyértelműen és már formálisan is az elnök akarata érvényesül a pártban.


Március 30-án ünnepelte a Fidesz megalapításának 16. évfordulóját. Most a szövetség fontosabb Fotó: Vörös Szilárd

A szövetséggé alakulás óta eltelt tíz hónapban lezajlott szervezeti reform megszüntette a Fidesz területi szervezeteit, és francia mintára a párt a 176 egyéni választókerületre vitte le a politikát. Ezek élére Orbán választókerületi tanácselnököket nevezett ki, akik várhatóan képviselőjelöltként indulnak majd a választáson. Föléjük úgynevezett koordinátort helyezett, például Bánki Eriket, Selmeczi Gabriellát, Szalai Annamáriát, Szita Károlyt, Simicskó Istvánt.
Kiválasztásukról Orbán gyakorlatilag egy személyben döntött az elmúlt hónapokban. A szövetségi gyűlésig a 176 választókerületi elnök közül 167 állt munkába. Közülük csak 99 régi, aki már indult az 1998-as vagy a 2002-es választásokon. Budapesten Orbán a 32 választókerületi elnök közül 18-at cserélt le. Az átalakítás belső konfliktusokat okozott: a leváltottak közül többen zokon vették a háttérbe szorításukat, illetve a párt több első vonalbeli vezetője is akként vélekedett, hogy nem tesz jót a pártnak, ha Orbán egy személyben, kontroll nélkül dönthet személyi ügyekben.

Forrásaink szerint Áder János és Kövér László is csökkenteni szerette volna az elnöki hatáskört, ám Orbán ebbe semmiképpen nem akart belemenni. A tavaly májusban még az addig is meglévő viszonyok formalizálásaként értékelt kompetenciakiterjesztés után Orbán állítólag ígéretet tett alvezéreinek, hogy egy decemberi kongresszuson visszaad a jogosítványaiból. Ám előbb csak halogatta a kongresszust, majd szövetségi gyűléssé keresztelte. A hivatalos indoklás szerint azért, hogy a négy-öt ezerről huszonöt ezresre dagadt taglétszámból minél többen elmehessenek, de valójában inkább az volt a szándék, hogy semmiféle formális döntést ne hozhassanak, nehogy kísérlet történjen a hatáskör csorbítására.


Szövetségi gyűlés a csarnokban. Majdnem tele Aréna Fotó: MTI

Közben háború tört ki a jobboldali egységet egyelőre szabotáló Dávid Ibolya körül, aki az MDF frakció felével együtt demonstratívan távolmaradt a Fidesz rendezvényétől. A Fideszhez való csatlakozást preferáló MDF-es pártellenzék egy névtelen levélben szólított fel az elnök „politikai ámokfutásától” való „képletes és finom” elhatárolódásra, mivel meg kell mutatni, hogy a demokrata fórumon belül van egy másik, a jobboldalon elkötelezett centrum, amely alternatívát jelent a jelenlegi pártvezetéssel és annak politikájával szemben. A dokumentum megfogalmazóinak egyértelmű érdeke, hogy az MDF rosszul szerepeljen az uniós választáson. A Fórumban arról beszélnek, hogy a Lezsák Sándor vezette belső ellenzék azzal sem lenne elégedett, ha Dávid mandátumot szerezne az EP-választáson, csak 8 százalék körüli eredménnyel lehetne befogni a szájukat.

Davajgitár, Komár, napkultusz

A vártnál jóval kevesebben voltak az Arénában a múlt szombaton - mintegy kétezer szék is üresen maradt a Munka, Otthon, Biztonság mottójú nagygyűlésen. Pedig a kintrekedtekre számítva kivetítőt is tettek a csarnok elé.
A hangulatot Kövér alapozta meg, amikor azzal nyitott, hogy „tegnap a szocialista miniszterelnök és kormánya lemondott…” Némi hatásszünet után tette hozzá, hogy „…sajnos, egyelőre még csak Lengyelországban, de a varsói gyors minden kétséget kizárólag elindult visszafelé. Méghozzá a hivatalos menetrendben jelzett időpontnál jóval korábban”. A Fidesz történetét leírva a Kádár-rendszerről olyanokat mondott, hogy „az acélkék öltönyöket és vörös nyakkendőket lassan-lassan a ruhatárunkban Pierre Cardenekre cserélők öltözete mögött ott van a bikacsök és az összecsukható davajgitár”, valamint, hogy azért alapítottak pártot, mert nem akartak a kilátástalanság elől az emigrációba vagy az alkoholba menekülni.
Harrach Péternek, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség elnökének fő gondolata a nyitómondata volt, miszerint „minden jó házba kell egy jó asszony, de ez a mondás nem Kőműves Kelementől származik”. Gyürk András, a Fidelitas elnöke szerint Medgyessy többé nem az, aki volt. „Nincs többé az átlagosnál kissé szürkébb pénzügyér diszkrét ügynöki múlttal, rettenetes mondatfűzéssel. Jön a népvezér, a lakossági fórumok sztárja, a merész alkotmányreformer. A dörzsölt taktikus, …aki hazudik, egy meggyötört, látható szellemi kihívásokkal küszködő ember, aki most súlyos szereptévesztésben van.”
Farkas Flórián, a Lungo Drom elnöke arról értekezett, hogy „az MSZP csak kétféle cigányt ismer: akit már becsapott, és akit még be szeretne csapni”.
Szűrös Mátyás, a „történelmi” Szociáldemokrata Párt elnöke nem sokkal Wilfried Martens, az Európai Néppárt elnöke előtt szólalt fel, pedig utóbbi arról beszélt, „nem tisztességes dolog, ha a nómenklatúra szürkéi még a hatalom folyosóin csellengnek”. A volt belga miniszterelnök, aki két évtizede még Kádárral is szívélyes viszonyt ápolt, annak a véleményének is hangot adott, hogy Magyarország szabadabbá válik, ha ismét Orbán lesz a miniszterelnöke, illetve, hogy a Fidesz „friss keleti szelet” visz az unióba.
Óriási ováció fogadta Schmitt Pált, az EP-lista vezetőjét, aki ugyan nem mondott semmi fontosat, de még fideszesek is megjegyezték róla, hogy ügyes, „remek karriert csinált a párt segítségével”.
Az egyébként a régi idők MSZMP-kongresszusaira emlékeztető, abszolút funkció nélküli rendezvényt néhány szórakoztató betéttel igyekeztek színesíteni, vagy elviselhetőbbé tenni a szervezők. Ilyenek voltak a tagozatokat vagy a Fidesz történetét bemutató filmbetétek. Az esemény mélypontja kétségtelenül a Jobbik Alkotói Kör - tagjai között Komár Lászlóval - „Egy nap süt ránk” című saját szerzeménye volt, amit egy látványos néptáncbetét, a magyar Flatley vagy Stomp követett. Mivel az utóbbinak „Naplegenda” volt a címe, és Komárék is valami napsütésről énekeltek, a semleges szemlélőben komoly aggodalom ébredt, hogy esetleg napistenné avatják Orbánt, és a Fidesz áttér a kereszténységről a Sol Invictusra vagy az Aton-kultuszra.
De ilyesmi nem történt. Ellenben a karizmatikus szónok ezúttal unalmas beszédet mondott, színesítve néhány lapos geggel. Köszöntötte például a párt tagjai közül a harminckét Hajnalkát és két Alpárt, illetve élesen bírálta a kormányzatot, mondván, a mindennapjaink nincsenek biztonságban.

Kapcsolódó publicisztika írásunk: