Vissza a tartalomjegyzékhez

Bugár Árpád, Pozsony
Szlovák libikóka

A szlovák kormány csak komoly rendőri és katonai mozgósítás árán tudta megfékezni az elmúlt héten a Kelet-Szlovákia több településén kitört roma zavargásokat, illetve fosztogatásokat. Mint arról lapunkban is beszámoltunk, Szlovákiában a lecsökkentett szociális segélyekre reagálva roma csoportok üzleteket fosztottak ki. A vízágyúkat, páncélkocsikat és kommandósokat is bevető rendőrség mára visszaszorította a garázdálkodást. A roma felkelés és elégedetlenség komoly visszhangot és nem kevés indulatot gerjesztett az országban és külföldön is. A kialakult helyzet ugyanakkor nemcsak a szlovákiai cigányság állapotára és speciális problémáira mutat rá élesen, hanem messzebb mutató kérdéseket is felvet: vajon megfelelő módon, kellő érzékkel és mértékkel, megfelelő ütemben vezették-e be a gazdasági és szociális reformokat. Felmérte-e a kormány azok hatását, és kivel fizetteti ki azok árát?


Gerhard Schröder és Mikolas Dzurinda a pozsonyi vw gyárban. Szlovákia autógyártó nagyhatalom lett Fotó: Reuters 

A Dzurinda-kormány szemére leginkább az vethető, hogy bár már hatodik éve vezeti az országot, mégiscsak most hajtotta végre a régen kívánatos változtatásokat, a minden fontos területet érintő reformok így sokkoló hatásúak, s a lakosság döntő részének a tűréshatárát súrolják. A kormány munkájával a felmérések szerint a polgárok mintegy 80 százaléka elégedetlen. A szakszervezetek és az ellenzék által kezdeményezett, májusra kihirdetett, az előre hozott választásokról tartandó népszavazásra jelenleg a megkérdezettek többsége el kíván menni, s ott a kormány ellen kíván voksolni. Ivan Mikloš pénzügyminiszter ennek ellenére úgy véli, hogy pontosan ez a sokkterápiás kezelés rántja ki az országot a válságból, illetve a gazdasági összeomlás felé vezető útról. Az év elején bevezetett piacorientált reformtörvények egész sora mind azt a célt szolgálja, hogy gazdaságilag megerősödjön Szlovákia, szerinte ennek pozitív hatását legkésőbb egy éven belül érezni lehet majd. 
Ivan Mikloš nevéhez fűződik az év elejlétől érvénybe lépett, radikálisan megváltozott adórendszer. Ennek legismertebb eleme, hogy Mikloš egységes 19 százalékos adót vezetett be, ami vonatkozik minden egyes áru és szolgáltatás általános forgalmi adójára, valamint a nyereség- és társasági adóra is. Az új évtől tehát Szlovákiában a jövedelem nagyságától függetlenül minden jogi és természetes személy 19 százalék adót fizet be a nyereségéből, fizetéséből vagy bármilyen egyéb bevételéből. A munkavállalás, vállalkozás, illetve a gyermekvállalás ösztönzésére - hasonló piaci megfontolások alapján - a családok támogatási rendszerét is összekötötték az adórendszerrel. A munkavállaló a házastársra, illetve a gyermekeire az eddigiekhez képest dupla, az adóalapból levonható kedvezményt, sőt minden gyermekre további, egyenesen az adójából levonható 400 koronás, úgynevezett adóbónuszt kap. Emellett az életkortól, illetve a szülők bevételeitől független 500 koronás családi pótlék jár. A nyugdíjkorhatárt nők esetében 60, férfiak esetében 62 évre emelték, ezt azonban csak fokozatosan, több év átmeneti időszakkal vezetik be. További újítás a többpilléres, idővel sokkal inkább a megtakarításon, mint a beszedő-elosztó elven alapuló, Magyarországon már korábbról ismert nyugdíjrendszer. Elsősorban ezen törvények, illetve a „vállalkozóbarát környezet“ (külföldi vállalatok adókedvezményei) megteremtésének hatása nyomán várják a felelős politikusok, egyben a külföldi elemzők is, hogy Szlovákia akár a térség „kistigrisévé“ is válhat. Ennek jelei a külföldi nagyvállalatok már megvalósult, illetve tervezett betelepülésével már ma láthatók. Ezek közül kiemelkedik a Samsung terjeszkedése, valamint a Peugeot-Citroën-konszern épülő, majdan évente mintegy 300 ezer gépkocsi előállítására alkalmas gyára Nagyszombat mellett. Ugyanilyen nagyságú beruházásra készül a Hyundai autógyártó cég is Zsolna környékén, amely döntést éppen e héten hozzák nyilvánosságra (lásd keretes írásunkat). 
A gazdaságélénkítő reformok mellett ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül a bérek alacsony szintje az országban, amely szintén vonzó a nyugati tőke számára. Szlovákiában az átlagbér (13 500 SK, azaz 83 700 Ft) jócskán elmarad a szomszédos országokéitól, egy közelmúltbeli felmérés alapján ez vásárlóértékben is csak mintegy fele a csehországiénak, illetve valamivel több mint a fele a magyarországiénak. Nem beszélve a minimálbérről, amelynek bruttó összege jelenleg 6000 Sk (37 200 Ft). Emellett fontos megjegyezni, hogy az átlagbért is lényegében Pozsony emeli meg, ahol az szinte eléri az európai uniós szintet, ugyanakkor a többi régió átlagbére messze elmarad az országostól. A munkavállalók, elsősorban a kétkezi munkások döntő többsége 10 ezer korona (62 000 Ft) körül vagy azon alul keres. Erre gondolva nem meglepő, hogy a lakosság nagy többsége a jelenlegi helyzetben nem rokonszenvez a lázongó romákkal, mivel az elmúlt időszakban megesett, hogy egy többgyermekes nem dolgozó családfő ugyanakkora összeget kapott szociális segély címén, mint egy dolgozó fizetésként. Ezt az arányeltolódást próbálta a kormány orvosolni a jelenlegi csökkentésekkel, ám nem biztos, hogy felmérte a következményeket.
A szociális segélyek drasztikus év eleji csökkentése - amely a mostani roma zavargások lényegi okozója - elsősorban a többgyermekes, már hosszú ideje nem dolgozó családokat súlytotta, ezek a jelzők pedig éppen a cigány népességet jellemzik leginkább. A kormány ezen a területen is a munkára ösztönzést tűzte ki célul. Ha ugyanis a hosszabb ideje munkanélküliek közhasznú munkát vállalnak, plusz pótlékot kapnak. Az elmúlt hét eseményei rámutatnak a problémás pontokra. Több helyen, ahol lenne munka, nem éltek a lehetőséggel a romák, ugyanakkor a keleti végeken nem tudnak megfelelő munkalehetőségeket biztosítani az érdeklődőknek. Továbbra is kérdéses tehát, hogy e radikális változásokkal, illetve ezekkel a módszerekkel képes-e a kormány munkára fogni a hosszú idő óta munkanélküli segélyen lévőket. Az sem elhanyagolható tényező, hogy a kormány előre nem kommunikálta és nem készítette elő a lakosságot ezekre az érzékeny változásokra. Így leginkább a rosszkedv jellemzi ma Szlovákiát. Ma mind a politikailag instabil kormány, mind a lakosság csak abban bízhat, hogy a gazdaság - ahogy a szakértők állítják - valóban meglendül a reformok nyomán, és a mindenki számára érezhető anyagi fellendülés is elérkezik.