Vissza a tartalomjegyzékhez

Major Nóra
Eladósodik a magyar lakosság

A kormány legjobb szándéka ellenére sem lankad a magyar lakosság fogyasztási kedve - bizonyítják a kiskereskedelmi volumenindexek. A felmérések szerint csak minimálisan csökkent a lakosság fogyasztási kedve az előző hónapokhoz képest. Csökkent viszont azoknak a tábora, akik szerint kedvezőek a körülmények a megtakarításhoz. Mindezzel szöges ellentétben áll a 2004-es év gazdaságpolitikai intézkedéseinek fő iránya. A lakáshitelek szigorítása, a reáljövedelmek előirányzott stagnálása, valamint a kormányzati kiadások csökkentése, a magas jegybanki kamat mind egyet üzennek: még mindig nem takarítunk meg eleget.

Bár a Heteknek nyilatkozó Matejka Zoltán, a Kopint-Datorg Rt. munkatársa úgy látja, jövőre valamivel javulni fog a háztartások finanszírozási képessége, ez azonban még mindig nem ok a túlzott optimizmusra. Ha lesz is trendváltás, - mondta Matejka, az elmozdulások mértéke még meglehetősen bizonytalan.
Nincs mese, ki kell józanodni az év végi vásárlási lázból, a jövő ugyanis minden bizonnyal a „spórolás” jegyében fog eltelni. Köztudott, hogy egy jól működő piacgazdaságban mind az állami, mind a vállalati szektor külső finanszírozásra szorul. Mivel modern állam még sosem létezett deficites költségvetés nélkül, a vállalati szektornak, a gazdaság húzóerejének pedig „jót tesz” az eladósodottság, marad a lakossági szektor mint fő finanszírozó. Itthon viszont pár éve minden a feje tetejére állt. A vállalati beruházások visszaestek, 2003. harmadik negyedévében pedig 34 milliárdos nettó hitelfelvevői pozícióba kerültek a magyar háztartások. Ez abszolút mélypontnak számít Magyarország rendszerváltás utáni történetében. Bár a magánszektor beruházásainak száma azóta jelentős növekedésnek indult, a vele párhuzamosan növekedő lakossági források rendre elmaradtak.
Matejka, sok más gazdaságkutatóhoz hasonlóan, racionális és szükségszerű lépésnek tartotta a lakáshitelrendszer megszigorítását. Ha a kivitelezés módjában nincs is teljes egyetértés, a céljában annál inkább. Számos kutatás látott ugyanis napvilágot arra vonatkozóan, hogy a kedvezményes lakáshitelek nagy része közvetlenül vagy közvetve, de a lakossági fogyasztás finanszírozási oldalán csapódott le. A felfúvódott lakáshitel-állomány nemcsak azért volt probléma, mert hatalmas terhet jelentett a költségvetés számára, hanem főképpen azért, mert olyan irányba befolyásolta a lakossági megtakarítások alakulását, amely nem felelt meg az ország makrogazdasági követelményeinek. Az elégtelen felhalmozás ugyanis magasabb inflációt és magasabb folyó fizetési mérleghiányt jelent. Ez pedig a piac bizalmatlanságát vonja maga után, ami hosszú távon sokkal nagyobb terhet jelent a lakosságra nézve, mint egy-egy „fájdalmas” hitelszigorítás. 
Barta Judit, a GKI Gazdaságkutató Intézet egyik kutatásvezetője lapunknak megerősítette, jövőre elmozdulás várható a lakosság finanszírozási képességét illetően. A magyar háztartások nettó hitelfelvevői pozíciója mindenképpen mérséklődni fog, azt viszont, hogy képes lesz-e pozitívba fordulni az egyenleg, ő sem tudta biztosan állítani. Megdöbbentő változást már csak azért sem szabad várnunk - mondta -, mivel a felvett hitelek többsége hosszú lejáratú, a pénzigényük tehát egy jó időre kötött.
Mindkét kutató egyetértett abban, hogy a fogyasztás csak egy negyedéves késéssel tud alkalmazkodni a reáljövedelmek stagnálásához, a fogyasztói szokások viszonylagos rugalmatlansága miatt. Barta szerint a lakásvásárlási boom mellett leginkább az új személygépkocsik kedvező vásárlási feltételei csökkentették a potenciális megtakarítók számát. A restrikciós jellegű intézkedések célja végül is, hogy ezek az elpártolt, de megtakarítani képes rétegek újra „csatasorba álljanak”.
Ha esetleg jövőre sem javulna a helyzet, az mindenképpen drasztikus reakciókra kényszerítené a gazdaságpolitika irányítóit. Csökkentenék a béreket, a jegybank pedig tovább emelné az alapkamatot. A lakossági megtakarítások hiánya növeli a gazdaság külső eladósodottságát, ami egy esetleges recessziós időszakkal párosulva a munkanélküliség megugrása révén adósságcsapdába kényszerítené a hiteltulajdonosokat. Megnyugtatásul azonban leszögezhetjük, jelenleg egyetlen szakember sem tart a világgazdaság súlyos recessziójától. A vázolt mechanizmusok viszont ettől függetlenül is megállnak.