Vissza a tartalomjegyzékhez

Nemes Ákos
A birka az ártatlan

- Mészáros Jóska bácsinak hívják?
- A vagyok én, még a szípnagyapámnak a nagyapja is juhászember vót.
- Egymástól tanulták?
- Egymástúl csakugyan. Születésem Hajdúszoboszlón vót, de ahogy mondják is, haláli rongy kölyök voltam, oszt otthagytam az apámat tizenegy éves koromban, azóta vagyok Hortobágyon.


Mészáros Jóska bácsi tizenegy éves kora óta juhász a Hortobágyon Fotók: N. Á.

- Eljött a szülői háztól tizenegy évesen?
- El, mert egy nagybátyám egy debreceni gazdánál vót juhász számadó, oszt mondta, hogy gyere Jóska, majd lesz valahogy. Én meg otthagytam, és tizenegy éves korom óta vagyok Hortobágyon. Három épület vót, amikor ide kerültem. A csárda, előtte az a nagy múzeum meg a csendőrlaktanya. Sík puszta az egísz. Ha egy íp szemű ember a híd lábára felállt, széjjellát annyi fát, hogy szalonnát süssön, nem talált, sík puszta vót az egész Hortobágy. Tizenegy éves korom óta vagyok a magam gazdája.
Mondom, ezerkilencszáztizenhét január kilencedikén nyitottam ki a pitvarajtót. Akkor születtem! Én tizenegy éves koromba elköltöztem az apám házától, és huszonhat éves vótam, amikor megnősültem, akkor háltam házban.
- Addig kint a mezőn?
- Addig kint a nyárban itt vótunk kint a Hortobágyban, télen meg otthon vótunk a hodályban. Este, ha tisztálkodni akartunk, merítettünk a kútbúl egy vedér vizet, megmosdottunk a hodály sarkában, oszt annyi. Nem fürdőszoba, mint mostanság, hagyjuk mán.
A front engemet egy debreceni gazdánál talált, Szepes 72 szám alatt vót a tanyája, Nyilas Ferenc, annál vótam számadó már így utólagosan. Olyan száz darab juhomat hajtottak el a ruszkik, hogy még egy hétig sem tudtam enni.
- Egyik juhot a másiktól meg tudja különböztetni?
- Kettő nincs egyfajta! Úgy szemre, mindenfíle szinten kettő egyforma nincs a birkában, még ha ezer darab, akkor is meglehet, hogy ez ilyen meg olyan. Akarmilyen jószág legyen az, vesz az ember idegent, eszi-marja egymást, a birka nem. Nem olyan, mint a disznó meg egyéb jószág, a birka nem. A birka arra megy, amerre az ember fordíccsa, forgassa, terelgeti, úgy elterelgeti, hogy ki se lehet beszélni. Megyen jobbra, balra, amerre az ember fordíccsa, arra megyen, arra megy.
- És merre fordítja?
- Borzasztó szereti az árnyíkot, mindig árnyíknak vagy szélnek.
- Széllel szemben?
- Széllel szembe, ha vót valamelyiknek eltűnt birkája, akkór elrűl fú, erre kell menni. A szél úgy el tudja a birkát csalni. Szélnek megyen a birka. Most nekem van egy csapat juhom, rákiáltok, visszafordul, de maga hiába kiabál nekik. Úgy megösmeri azért, aki vele bánik a birka. Megösmeri, mint talán semmi más jószág, a birka megösmeri az embert. 
- A pásztor elöl megy, vagy a nyáj mögött megy?
- Utána mindig a birkának, utána kell menni!
- Hallottam olyat is, hogy elöl megy a pásztor, és követik a hangját a juhok.
- Van úgy, hogy elöl megy az ember, mán őszi szezonban. Elöl megyek, oszt jön utánam szépen legelve a birka.
- A birka miért megy a pásztor után?
- Hát csak ösmeri a juhászt a birka? Mert megösmeri a pásztort, azért. Megösmeri a pásztorembert, aki állandóan bánik vele. Az a juhászember bemehet közé, szinte még a lába alatt is elbújik az embernek. De egy idegen benyit az ajtón, mán az ablakot nézi, hogy hun lehet kimenni, az idegen embert úgy megösmeri a birka, ha az idegen ember bemegyen, majdnem egymás hátára megyen. Az idegen embertűl csak húzódik na, csak észreveszi azt, aki nem járt körülötte.
- Szoktak ott kint a mezőn találkozni a pásztorok?
- Hát hogy a fené’, hogyne, persze hogy szoktak.
- És a nyáj nem keveredik össze?
- Hát arra vigyázni kell! Arra vigyázni, hát azért van az ember mellette, hogy nehogy összemenjík. 
- Összemennek?
- Össze. A birka az össze, mondom, a birkánál barátságosabb jószág nincsen. 
- Lehet néha látni, hogy kecskéket meg juhokat együtt terelnek.
- Hát van olyan.
- Nem bántják egymást?
- Nem bántja, nem, nem bántják egymást. Csak azért ha úgy abrakon van, akkor azért az a tetves kecske csak elüti a juhot. Csak elüti, csak nem az a fajta, mint ű. 
- Szereti a mesterségét?
- Nagyon. Juhászembernek születni kell! Nem vágyik sehová sem, nem mozi meg ez meg az, meg diszkó, az hogyne.
- Süti a nap nyáron, télen hideg van, belepi a hó.
- Alkalmazkodik az ember az időhöz. Éltem a malomháznál olyan időt a negyvenes években, úgy tessék elhinni, hogy Erzsíbet napkor a malomháznál vótunk, már egy jó hetet eltöltöttünk. Estíre ki jobbra, ki balra ment, mert kint hált a juh. Kivittem a bundámat, mert olyan bundám vót, kettő vót, amelyiket a juh után hordoztam, meg amiben háltam iccaka. Jó el vót borúlva. Lefekszem. Íjfélkor, na mi az? Kutya fekszik ezen a bundán? Odalepett a hó, mit szól hozzá?! Kinn a pusztán odalepett a hó. Hát kinn vótam. Odalepett, olyan hó lett reggelre. Kinn vótam, a bundában még észre sem vettem, hogy hideg van. 
Ezelőtt is mindig Hajdúböszörményben csinálták a legjobb bundát. Mikor beköltöztem ide, jöttek hozzám, aszongya nékem: tudja, hogy Mészáros bácsi, magának Debrecenben van egy összkomfortos lakása? Nekem? Ahogy bekőtöztem ide, egy hít múlva írtejöttek a bundámírt, a juhászbundám Debrecenben a múzeumban van, az az összkomfortos lakásom, meg egy ilyen kampóm is benn van a múzeumban.

- Jóska bácsi, a pásztorbotot mire használja egy pásztor?
- A pásztorbotot? (nevet) Látott mán pásztorbotot? Hát mindjárt mutatok én magának. 
- Láttam, de azért mutassa meg!
- Hát arra kell, ha az ember meg akarja fogni, a lábát megfogja a kampóval. Hogy az ember egy birkát meg akar fogni, akkor csak evvel foghassa meg. Elkapja, oszt beleakad a lába és megfogja.
- De miért kell megfogni?
- Hát, ha valamit akar véle az ember, sántít, vagy valami van vele ugyi.
- Jóska bácsi, miről lehet észrevenni, ha valamelyik beteg?
- Két szónak is egy víge. Nem eszik, áll, nízeget jobbra-balra. A tüdejével van valami, annak ugyanúgy van változása, mint az emberisígnek. Valami előveszi, betegsíg vagy valami. Vagy ha későbben fogja be az ember ugyi, bezabál. Az egy borzasztó betegsíge ugyi, mert a birka hamar bezabál. 
- Olyat eszik, amit nem szabad? 
- Olyat eszik, ami nem tetszik neki. Az én apám azt mondta mindig, nyugodjék bíkíben, fiam, tanuld meg, a birkának kít ellensíge van! Legelső takarmány a lucerna, meg a tengeri.
- Mi van akkor, ha egy birka lemarad a nyájtól?
- Amint beszéltük is, hogy beteg. Annak valami változása van, változása van. Tüdőbajos, vagy kergekór, vagy sánta, vagy valami előveszi. 
- Mit lehet azzal csinálni? Visszatalál?
- A birka? A birka az nem talál vissza! Azt, ha valami betegsíg előveszi, az nem talál vissza, az nem megy vissza. 
- Annak utána kell menni?
- Utána. 
- És mindennap meg kell fejni a fejősöket? 
- Ha feji az ember, mindennap meg kell fejni kítszer, este-reggel. A birka elapad, ha nem fejik.
- Nyírni is kell őket rendszeresen? 
- Nyírni, rendesen nyírni kell, az biztos, nyírni, nyírni. Azelőtt nem géppel nyírtak, hanem kézzel, vót ilyen juhnyíró olló, avval nyírtak. 
- Ha nem nyírják, akkor mi van?
- Nem fejlődik. Mert harmincfokos melegben bunda van rajta. 
- Tehát ami rajta marad, az fölösleg?
- Igen, az mind. Vót olyan illető, hogy ezer darab juha vót, és nem ismerte a hodályt, se takarmányt. Az erdőben karám vót neki, vót neki vagy nígy ilyen nagy bernáthegyi kutyája, este elengedte őket. Itt komám, azt mondta, tudod mitűl kell fílni? Aszongya, a farkastúl. Mert szinte mán tudják, hogy este, mikor mán beáll a juh, mán akkor húzódik, lesi, viszi, hordja. Vót úgy, hogy a róka megfogta, megfojtotta, de nem tudta elvinni, de csak megfojtotta a róka azt a birkát. Csak figyelni kell rájuk. Hát vannak itt olyanok, akik pár éve juhászok, de többet tudnak beszílni a birkárúl, mint aki életíben juhászember vót. 
- Vannak olyanok is?
- Van, ajaj, de van ám! (nevet)
- Mi történne azokkal a juhokkal, amiket otthagy a pásztor?
- Hát az elmenne világra. Az megyen, megyen. Nem tudom, tetszett már hallani, van ez a kergekór. Megkábúl, így mondjuk, megkábúl, az asztán megyen jobbra-balra.
- És milyen az a kergekóros?
- A kergekór, a kergekór az agyvelejít megtámadja vagy úgy felizéli, a bogarak meg minden, a fírgek. Fírges az agya, az kába, az megyen, és kimegy a csapatbúl. Kimegy a csapatbúl, és egymagában elmegyen.
- És azzal mit lehet kezdeni?
- Annak annyi az orvossága, vágni el a nyakát. Vágni el a nyakát, annak az az orvossága, az orvosok is azt mondják. 
- Mit lehet akkor tenni, ha megsérül a lába?
- Hát gyógyíccsuk!
- Hogyan?
- Orvosság, lefaragjuk néki szípen takarosan, leválik néki szípen, meggyógyul néki, …meg. Csak a hodályból nem kell kiengedni, aláaljazik az ember szípen, három-nígy nap múlva meggyógyul néki. Kíkkű, formalin, bicska, az az orvossága a sánta birkának. 
- És a birkát ott itatták a Hortobágy folyónál?
- Hogyne, a birka az nem bánja, az a keríkvágásbúl is, akarhol talál vizet, iszik. Ha jóllakik, iszik. Ha jóllakik, iszik a birka!
- Nagyon szomjas tud lenni?
- Ja, ja, a birka nem finnyás, nem finnyás, a legeltetés, az az istene a birkának. Legelne, legelne, legelne.
- Milyen hangot ad a birka, amikor levágják?
- Nem szól a semmit se! Semmit, a birka semmit se, az ártatlan. Az ártatlan, azt akármelyik megfogja, az ember vágja el a nyakát, az nem rí, nem bőg, nem béget, semmit se, annyi. Elvágja az ember a nyakát, nyúzza meg és annyi. De a birka az nem jajgat meg visít, mint a disznó, a birka nem. Olyan írdekes vót, amikor az újság írta, hogy hát bőg a bárány, mikor viszik. Vagy tíz darab bárányt elloptak, oszt az újság írta, hogy bőg a bárány, mikor viszik. (nevet) Azt hittem, hogy kinyúlok. (nevet) Bemegy egy ember, megfogja, és annyi az egész. Annyi. Csak vót itt egy illető, aki vásárolta a bárányokat, a lopott birkákat. Hát valamelyik évben Kungyörgyön vót, a Gulyás Gazsinál a fogadónál találkozunk. Szabó, vagy ki vót az, gulyás vót. Aszongya nekem, Józsi bátyám, hogy aszongya, van vagy tíz darab bárányom, vegye meg. Haggyad mán, hát van nekem elég, haggyad mán… Tizenháromezer vót mán akkor is egy jó húszkilós bárány. Odajön megint, Józsi bátyám, olcsóért adom magának. Hogy adnád? Magának adom ötezer forintjával, aszongya, darabját. Kírdem tűlle, hogy hozod be? Aszongya, esténként biciklivel behozom. Nem kell! Hát lopott vót, Kútgyörgyrűl. 
- Hányat ellik egy birka általában?
- A birka rendes körülmények között kettőt, de legminimálba, hogyan mondjam, egyet elljék, de becsülettel. 
- Hát ezt szeretni kell, ezt a mesterséget.
- Szeretni, ezt a mestersíget szeretni kell. Ha nem szereti, jobb ha nem is foglalkozik vele. Mert itt nem úgy, mint ma, hogy nízem, huhu, megy a jármű, indíts befele. Jóllakott, nem lakott, zavarja befele. Ez a baj ebben az izében. A mai fiatalok, mikor lesántul, azonnal vágja a nyakát el. Máskíppen a birka nem kínyes jószág, egyszerű a birka. 
- Annak, aki ért hozzá.
- Hát csak annak! 
- Nem mindenki lesz ám pásztor.
- Hát nem, nem is vót. Mint ahogy a példa is mondja: juhászembernek nem lenni, születni kell. Születni kell!