Vissza a tartalomjegyzékhez

Pálfy Gyula
A mintagyűjtő

„…és képzelje, mintákat gyűjtök: hanglenyomatokat. Beszédhelyzeteket. Lelőhely van bőven. Ez persze nem ebéd utáni szivarfüstben lelket hízlaló hobbi. Mobilnak kell lenni, akár a telefonnak.
Alapszabályom: csak a tuti tippek a jók. Oly stabil hangulatokat érdemes albumunkba préselni, melyek nagy százalékban ugyanazt  nyújtják.

A gyakorlott mintás már messziről érzi a lelet minőségét. Szűrni kell ugyanis. Ha félre nem ért, egyfajta kopoltyú szükséges az emberben, amivel csak a pozitívokat szabad állományunkba venni. Hisz durvát, fásultat, embertelent bármely vasárnapi amatőr is felszed százszámra, ha belemarkol a városba. Csak győzze levakarni magáról.
Vegyünk egy példát. Kedves merítési pontom a Déli környéke. Ide gyakran küldök némelyeket megmártózni. Nem mindenkit. Be kell jelentkezni, majd én is mérlegelek, nehogy tönkrevágják a gonddal katalogizált albumomat.
Aki zöldkártyát kap, a használtcikkeshez megy: kiváló a diskurzuskészség, kulturált a bariton. Alap az előre köszönés, extra, hogy csak épphogy vetődnek fel műszaki paraméterek. Az eladási szándék finoman a háttérben, a beszélgetésben rejlő tartalmak felfedezése a domináns.
Honnan tudom? Jelzőműszer a gyomoridegem. Itt mindig nyugodt, remegéstelen állapot. No meg a kényszerszavak, félszegségek maximális hiánya. Legelsőre katarzis volt, nem túlzok. Ma is rá-rájárok, annyira stabil minta, s még nem csalódtam.
Ha innét kilép, egyből busz. A huszonegyes egy pilótájánál napi katalizátorként eredeti lelet várja. Sofőrünk az Istenhegyi úton pompás szózatokkal szórja hálás közönségét, melyben, megengedem, vicc is van, de jóakarat inkább, s melyhez az átszálló pontoknál kedves búcsúzás is hozzátartozik. Elidőzöm itt is, és tudja, mi a legszebb? Látni az arcokat, a meglágyuló kőkemény nézéseket. 
Ám ez még nem minden. Van könyvtárosom, gyámügyis előadóm, pénztárosaim elszórva a körzetben. Megannyi tesztelt megnyilvánulás, állapotukat magam mérem a beszédbe elegyedés módszerével. A magas mérce belépő; innét ki lehet esni. Bár front, családi zűr alig gyengíti gyűjtéseim értékét, csapatom hadrafoghatóságát.
Én itt megállok. Mert lehetőség karjaiba futott e napon. E munkának - melyet ha találmánynak hív, azzal meg nem sért - értéke van tájunkon. Lakosságunk ugye be van rozsdásodva, a viszonyok el vannak hidegedve. A jó szónak éhe mai napság alig mérhető, azért állok én a helyemen. 
Látom, kapiskálja.
Ez jó, nagyon jó. Nézze, most nyitok új tömböt. Kap egy igen kedvező sorszámot.
Elbeszélgettünk, magának grátiszba van…”