Vissza a tartalomjegyzékhez

Hetek-összeállítás
Kitüntető fogadtatás

Az amerikai elnök II. Erzsébet királynő vendégeként állami látogatást tett Nagy-Britanniában. Miközben George W. Bush érkezését a királyi család és Tony Blair gondosan megtervezte, több tízezer pacifista tüntető napokig azon fáradozott, hogy - a lapzártánkat követő napon - Bush a lehető leghűvösebb fogadtatásban részesüljön.


George W. Bush a londoni Buckingham-palota kerítése mögött. Ostromállapot a fővárosban Fotó: Reuters

Amikor Wilson elnök 1918-ban Doverbe érkezett, az amerikai zászló mintáját utánzó ruhába öltözött lányok rózsákat szórtak a lábai elé, Londonban pedig szinte eksztatikus tömeg várta, hogy köszönthesse azt az embert, aki az akkori világot megpróbálta biztonságosabbá tenni. Csaknem egy évszázaddal később, a negyvenharmadik amerikai elnök kilátásai már korántsem voltak ilyen „rózsásak”, jóllehet saját bevallása szerint ő is a világ biztonságosabbá tételén fáradozik. A látogatását megelőző napokban közzétett közvélemény-kutatási eredmények rendre azt sugallták, hogy a britek többsége nem tartja sokra elnöki képességeit és intelligenciáját, ráadásul több mint hatvanezer békés tüntető kívánta kifejezni, mennyire nem ért egyet az iraki háborúval. 

Bush azonban brit újságíróknak adott interjújában azt nyilatkozta, nem figyel túlzottan a felmérések eredményeire, a tüntetőket illetően pedig annyit jegyzett meg: a szabadság nagyszerű dolog, és nagy örömmel látogat el egy olyan országba, ahol az emberek szabadon kifejezhetik a véleményüket.
A kilátásba helyezett hatalmas tömegdemonstrációk azonban számos problémát vetettek fel. Az egyik legfontosabb kérdés az elnök biztonsága volt, hiszen ekkora tömegben könnyen elvegyülhetnek például öngyilkos terroristák. A veszély nagyon is reálisnak tűnt, különösen annak a közelmúltban közzétett tanulmánynak a fényében, amely Londont jelölte meg az egyik legvalószínűbb terroristacélpontnak. 
Miközben a pacifisták azt is tervezték, hogy Bush elnöknek a Trafalgar téren felállított papírmasé szobrát ünnepélyesen ledöntik - ugyanúgy, ahogyan a szövetséges katonák ledöntötték Szaddám Huszein szobrát -, egyes elemzők azt furcsállták, hogy ezek a tömegek miért nem fejeznek ki soha felháborodást az Irakban talált tömegsírokkal kapcsolatban, és miért nem jut eszükbe egyszer sem, hogy korunk diktátorai ellen is tüntessenek. Tony Blair amerikai újságíróknak úgy nyilatkozott: a tiltakozóknak azt kellene megérteniük, hogy a 21. század biztonsági kihívási mások, mint a korábbiaké voltak, és más módon kell azokat kezelni. Az al-Kaidával és a szélsőséges iszlám csoportokkal szemben nem lehet hagyományos diplomáciai eszközöket bevetni, és emiatt új stratégiák kidolgozására van szükség. Az európaiaknak meg kell érteniük, hogy szeptember 11. milyen fundamentális változást hozott az amerikai külpolitikában, és azt a tényt sem kellene figyelmen kívül hagyniuk, hogy a konfliktust nem Amerika kezdeményezte, hanem az al-Kaida.


Bush a Whitehall-palotában tartott beszédet Fotók: Reuters

Bush kommunikációs igazgatója ugyanakkor elmondta: az amerikai elnök javítani szeretne európai imázsán. Londonban jó lehetőséget kapott rá, hogy a háborúval kapcsolatos indokairól, a szabadság és a demokrácia ügye melletti elkötelezettségéről beszéljen - igaz, nem a parlamentben, mint ahogyan az megadatott Ronald Reagannek vagy Bill Clintonnak. A programot úgy állították össze, hogy Bush meghívott vendégek előtt tarthassa meg beszédét - nyilván így próbálták megakadályozni, hogy a canberrai parlamentben lezajlott rendbontás esetleg megismétlődhessen. Az elnök beszédében érintette a közel-keleti válság kérdését is. Kritikával illette a jelenlegi palesztin vezetőket és az 
Izrael által épített falat, de hozzátette: jövőképében egy demokratikus, független palesztin állam és egy békességben élő, elismert izraeli állam szerepel. A vezetőket arra szólította fel: határozottan utasítsák vissza az antiszemitizmust, amely megmérgezi a Közel-Kelet jövőjével kapcsolatos nyilvános vitákat. Bush ezek után találkozót iktatott be AIDS-betegekkel, illetve a szeptember 11-ei brit áldozatok és az iraki háborúban elesett katonák hozzátartozóival is, továbbá Tony Blair egyik északkeleti választókörzetébe is látogatást tervezett. Mindez azt a célt szolgálta, hogy az európaiak újabb oldaláról ismerhessék meg az elnököt.
Amikor a látogatást hónapokkal ezelőtt betervezték, a „főszereplők” kétségkívül sokkal diadalmasabb találkozóra számítottak. Irak kérdése még koránt sincs lezárva, a koalíciós erőknek jelenleg egyre sűrűsödő támadásokkal kell szembesülniük, és a nemzetközi elégedetlenség is növekszik. Miközben mindkét politikus hazai népszerűségi indexe csökkenő tendenciát mutat, a látogatásból az elemzők szerint hosszú távon Bush többet nyerhet, mint Tony Blair. Az Egyesült Államokban népszerű királynővel készített fotók jól jöhetnek még a jövő évi amerikai választások előtt, viszont a brit miniszterelnök, aki éppen az Amerikával való szoros barátság miatt veszített már eddig is a népszerűségéből, és akinek hazai pályán most egy tettre kész új ellenzéki vezetővel kell szembesülnie, látszólag keveset profitálhat ebből a találkozóból.