Vissza a tartalomjegyzékhez

Tamás Gergely
A kockázat el van vetve

Az elmúlt években világszerte megfigyelhető volt az a tendencia, hogy az árfolyamok hektikussá vált mozgása miatt a kockázatra érzékeny befektetők elfordultak a részvényektől. ( Hetek, 2003. augusztus 8.) Ez alól Magyarország sem kivétel: a Budapesti Értéktőzsde részvénypiaci forgalma 2000 és 2002 között évi 3417 milliárd forintról évi 1518 milliárd forintra csökkent, ami több mint 50 százalékos visszaesést jelent.

A vállalati kötvénypiac hazai fejletlensége miatt a tőzsdéről kivonuló kockázatérzékeny befektetők elsősorban állampapírokba és bankbetétekbe helyezhetik pénzüket. A Nemzeti Bank a forint árfolyamának védelmében magasan tartja az irányadó kamatlábat, ami újra vonzóvá tette a befektetők körében a bankbetéteket: az elmúlt hetekben akciós jelleggel több bank 9 százalék feletti kamatot is ígért, ami jóval meghaladja a 4-5 százalék körüli inflációt. Ráadásul rövid távon a bankbetét gyakorlatilag kockázatmentes befektetésnek számít. 
A bankbetéttel szemben megfontolásra érdemes alternatíva lehet az állampapír vásárlása. Ez a befektetési forma rugalmasabb a lekötött betétnél, mivel az állampapírok a futamidő lejárta előtt is szabadon értékesíthetőek. Ez esetben azonban számolnunk kell az értékpapírok vételi és eladási árfolyama közötti eltérésből fakadó veszteséggel. A CIB Értékpapír Rt. például a 2004. április 14-én lejáró diszkont kincstárjegyet 2003. október 13-án 95,74 százalékos eladási árfolyamon árulta, ami a lejárat napjáig 8,70 százalékos éves hozamot eredményez. Ez kedvezőbb bármely, a táblázatban szereplő banknál elérhető hat havi hozamnál. Az állampapír-vásárlásnak azonban tranzakciós költségei is vannak: a példánkban szereplő CIB Értékpapír Rt. az árfolyamérték 0,5 százalékát számítja fel minden vételi megbízás után, amely egy 1 millió forintos befektetés esetén pont fel is emészti azt a többlethozamot, amit a kincstárjegybe való fektetés jelent a legkedvezőbb banki lekötéshez képest.