A szavazásra jogosultak körében a Gallup szeptember eleji közvélemény-kutatása során a megkérdezettek 31 százaléka szavazott volna „egy most vasárnap tartandó választáson” a Fidesz-MPSZ-re és 22 százaléka a Magyar Szocialista Pártra. Az MSZP nyár elején elkezdődött „mélyrepülése” tehát tovább tart: júniusról júliusra 3 százalékponttal, júliusról augusztusra további 3 százalékponttal, augusztus és szeptember között, pedig újabb 3 százalékponttal esett vissza a szocialisták lakossági támogatottsága.
Az MSZP lakossági támogatottsága idén júniushoz képest 9 százalékponttal csökkent, tehát a szocialista párt elvesztette akkori támogatóiknak mintegy egyharmadát, azaz körülbelül 720 ezer szavazót. A csökkenés tavaly év végéhez (2002 novemberéhez) viszonyítva már 20 százalékpontos. Az MSZP támogatottsága a tíz hónappal ezelőtti szintnek alig több, mint a felére olvadt. Tavaly novemberhez képest az MSZP-nek egymillió hatszázezer emberrel kevesebb támogatója van. Ennek a veszteségnek a nagysága ugyan nem teljesen példátlan a legújabb kori magyar politikatörténetben (az MDF, a Fidesz, de az MSZP is átélt már hasonló nagyságrendű „zuhanásokat”), de eme támogatottság-csökkenés drámai gyorsaságára nemigen akad példa.
A Magyar Szocialista Pártnak ilyen alacsony (20-22 százalékos) támogatottságot utoljára az elmúlt öt év során csak 1998 végén és 1999 legelején (január-február) regisztráltak. A Fidesz esetében a támogatottság mértéke ugyanebben a periódusban - eltekintve azoktól a mérésektől, amikor a közös lista támogatottságát mértük - most a legmagasabb. A Fidesz gyakorlatilag a nyár elejére visszaszerezte a korábbi támogatóit. A támogatottsága 2003. június és szeptember között rendre a következőképpen alakult: 31 százalék, 29 százalék, 32 százalék és 31 százalék. A legnagyobb ellenzéki párt lakossági támogatottságának aránya a nyár folyamán tehát gyakorlatilag nem változott.
Továbbra is igaz tehát, hogy a Fidesz előnye nem az ellenzéki párt lakossági támogatottságának növekedéséből fakad, hanem az MSZP „történelmi mélypontokat” ostromló lejtmenetéből ered. Az MSZP-től elpártolók továbbra is mindenek előtt a bizonytalanok és a nem-szavazók számát gyarapították. Az SZDSZ az adatok szerint eddig szintén nem tudott profitálni az MSZP térvesztéséből.
Az MSZP és a Fidesz mellett az összes többi pártra együttesen is csak a lakosság 9 százaléka adná a voksát egy most vasárnapi választáson. Ezen belül az SZDSZ-re 3 százaléka, az MDF-re 2 százaléka, A MIÉP-re, a Munkáspártra és a Centrum Pártra 1-1 százalék szavazna a teljes lakosságból. Ennek megfelelően, elsősorban a vezető kormánypártból való fokozódó kiábrándulás eredménye az, hogy azok aránya, akik azt mondják, hogy ha most rendeznének választásokat, akkor egészen biztosak benne, hogy nem mennének el választani, a júliusi 16 százalékról augusztusra 18 százalékra, majd szeptemberre már 23 százalékra nőtt.
Ezzel párhuzamosan fokozódó mértékben csökken azok aránya, akiknek van „kedvenc” pártjuk. Idén májusban még az emberek 73 százaléka nevezett meg valamilyen pártot, amelyre szívesen szavazna, mostanra ez az arány mindössze 62 százalékra csökkent.
Ha az egyes pártok szavazóinak arányait a valamilyen pártot választók közt vizsgáljuk, tehát eltekintünk azoktól, akik nem mennének el szavazni vagy bizonytalanok, illetve más okból nem választottak pártot, akkor figyelembe kell vennünk azt is, hogy ezek az adatok a teljes lakosságnak csak kevesebb, mint kétharmadára (62 százalékára) vonatkoznak.
Az MSZP támogatóinak aránya ebben a körben júniusról júliusra 45-ről 43 százalékra változott, ami augusztusra tovább csökkent 38 százalékra, szeptemberre pedig 35 százalékra esett tovább. A Fidesz támogatottsága ebben a körben júniusban és júliusban is 45 százalék volt, ami augusztusra 49 százalékra, szeptemberre pedig 51 százalékra nőtt. A pártot választók körében szeptemberben az SZDSZ támogatottsága 5, az MDF-é 4, a Munkáspárté 2, a Centrum Párt, és a MIÉP támogatottsága pedig 1-1 százalék.
Egy évvel ezelőtt (2002 szeptemberében) még az emberek 62 százaléka volt pártot választó „biztos szavazó”. Ezzel szemben most, 2003 szeptemberében már csak az emberek fele tartozik a „biztos szavazó” pártválasztók közé. A „biztos szavazók” aránya az elmúlt két hónap alatt, idén július óta is 4 százalékponttal csökkent.
Ez év júliusában a pártot választó „biztos szavazók” körében még azonos volt az MSZP és a Fidesz támogatóinak aránya: 45-45 százalék, augusztusra azonban ebben az egyre szűkülő körben a Fidesz támogatottsága 50 százalékra nőtt, az MSZP támogatóinak aránya ellenben 38 százalékra csökkent. A két párt közötti ollónak ez a „szétnyílása” tovább folytatódott szeptemberre is: a Fideszt ebben a körben most 52 százalék választaná, az MSZP-t ellenben csak 35 százalék. A pártot választó biztos szavazók körében a kisebb pártok közül egyedül az SZDSZ támogatottsága érte el a „bűvös” 5 százalékot, az MDF támogatottsági aránya 3, a Munkáspárté és a MIÉP-é 2-2 százalék, a Centrum Párté pedig
1 százalék.
Amennyiben összevetjük a két nagy politikai tömb, azaz a parlamenti baloldal (MSZP-SZDSZ) valamint a parlamenti jobboldal (Fidesz-MDF) nyár eleji (június-július) támogatottságát a nyár végi hónapokéval (augusztus-szeptember), akkor azt találjuk, hogy a kormánypártok leginkább a 30-50 év közötti budapestiek és vidéki nagyvárosiak körében, továbbá az 50 évnél idősebb kisvárosiak és falusiak körében szorultak vissza. Augusztushoz képest 3 százalékponttal romlott a miniszterelnök tevékenységének megítélése, s így 34 százalékra csökkent azok aránya, akik szerint jól látja el feladatát. 2002 szeptemberében 59 százalék volt ezen a véleményen - egy év alatt tehát 25 százalékponttal csökkent a munkájával elégedettek aránya. Ez a tendencia április óta erősödött. Az elégedetlenek aránya a tavaly szeptemberi 18 százalékról 49 százalékra nőtt. Az elégedetlenek 31 százalékpontos gyarapodásának eredményeként a lakosságnak már közel fele azon
a véleményen van, hogy a kormányfő rosszul látja el feladatát.