Vissza a tartalomjegyzékhez

Hazafi Zsolt
Vizuális politika

„A kormány nem kommunikációs hibákat követ el, hanem láthatóan nem tudja, merre menjen” - vélekedett lapunknak György Péter, az ELTE Médiatanszékének vezetője annak kapcsán, hogy az MSZP-n belül egyre többen vetik fel, hogy kommunikációs hátrányba került a legnagyobb kormánypárt. Új jelenség, hogy egyre növekszik a politikai show-k száma. 


Szíjjártó Péter és a doboz 

Egyre többször nyúlnak a pártok olyan eszközökhöz, amelyek a politizálást a szokásos színtérről - Országgyűlés, sajtótájékoztatók - szokatlan helyekre „viszik”. A választások előtt az SZDSZ a Tetthely címet viselő, olykor provokatív hangú tájékoztatóival tudott túllépni az addigi unalmas, alig látogatott sajtótájékoztatóin. Az elv egyszerű volt: a szabaddemokrata politikusok a „megtámadott” fideszes vezetésű intézmények előtt tartották a sajtótájékoztatóikat, némelykor még egy szellemes plakátot is kivittek a helyszínre. A tévések és a fotósok hálásak voltak, mert vizuálisan is könnyebb volt bemutatni a témát. Az MSZP ugyancsak próbálkozott az „utcai politizálással”, de más formában: úgynevezett kitelepüléseket tartottak, amikor is a helyi, kerületi politikusaik a települések forgalmas helyein - főtereken, bevásárlóközpontok előtt - paravánt állítottak fel, és egy-két napra kitelepültek a járókelők közé. A szocialisták akciói - ellenben az SZDSZ-ével - nem voltak támadó jellegűek. 
A Fidesz a választás elvesztése után sokáig nem alkalmazta ezt az eszközt. A fordulatot az idei nyár hozta, amikor is a párt „könnyűlovassága” - Répássy Róbert, Szíjjártó Péter és fidelitásos társai - sajtótájékoztatót tartott egy-egy politikai vitát jelképező épület előtt, mint például Gyurcsány Ferenc balatoni nyaralója vagy éppen az egykor Medgyessy Péter által igazgatott Inter-Európa Bank székháza előtt, amely arról vált nevezetessé, hogy itt vette fel a Kulcsár-ügyből származó 6,2 milliárd forintot két, pénzmosással gyanúsított szír férfi. Répássyék ráadásul egy nagy dobozt is készítettek, amelyre tízezreseket ragasztottak, így érzékeltetve, milyen nagyságú az a 6,2 milliárd forintnyi pénzkupac, amelyet a szírek „elvittek”.
Az MSZP sokáig szokásos eszközökkel - sajtókommüniké, menetrendszeri elhatárolódások - passzívan védekezett. Az elmúlt hetekben azonban több szocialista politikus - Juhász Gábor frakcióvezető-helyettes, Gy. Németh Erzsébet fővárosi frakcióvezető - is „kivonuló show-t” rendezett. A veszteség mennyiségét szimbolizáló több száz papírdoboz előtt Juhász Gábor - válaszul a fideszesek dobozaira - az Orbán-kormány felelősségét firtatta a Magyar Fejlesztési Bank tavalyi 137 milliárdos vesztesége kapcsán. Ezzel a „politikai performance” bekapcsolódott a hazai politikai élet főáramába. 


Juhász Gábor és a dobozok Fotó: MTI

Bajomi-Lázár Péter, a Médiakutató szakfolyóirat főszerkesztője lapunknak kifejtette: a politika „mediatizálódása” globális jelenség, és elsősorban a televízió elterjedésével vált általánossá. A fogalom arra utal, hogy a politika - és a közélet - legfőbb helyszíne ma már nem az Országház, hanem a média, ezért a politikusok is a média sajátosságaihoz igazítják üzeneteiket. A televízió - ahol egy-egy hírre legfeljebb 30 másodperc jut - nem a lassan kifejthető racionális érveknek, hanem az emóciókra ható, gyorsan megragadható szimbólumoknak kedvez. A politikusok nem egymást, hanem a választókat igyekeznek meggyőzni. 
Az elmúlt évtizedben a magyar politikusok és tanácsadóik is megtanulták, hogyan alkalmazzák üzeneteiket a televízióra. Nem teljesen új jelenségről van tehát szó: az elmúlt években - különösen a választási kampányok idején - látott megmozdulások (például koszorúzások, avatások, zászlóátadások) ugyancsak a vizuális-szimbolikus politizálás eszközei voltak - fejtette ki Bajomi-Lázár Péter.
A médiakutató azzal kapcsolatban, hogy a vizuális politizálásnak milyen hátrányai lehetnek, elmondta: „Régi vita, hogy a televíziózás és a televíziós hírműsorok elterjedése jót tesz-e a demokráciának. Egyesek szerint így háttérbe szorulnak a nyomtatott sajtóra jellemző tényfeltáró elemzések, és a felületes televíziós tudósítások veszik át a szerepüket, ami árt az állampolgárok informált, megfontolt politikai részvételének. Mások szerint viszont az újságoknál szélesebb közönséget megszólító televíziónak köszönhetően sokkal több választó kapcsolódik be a politikába, ami kedvez a demokráciának. Ugyanez a kettősség áll a vizuális politizálásra. A szimbólumok több embert képesek megszólítani, mint a körmönfont politikai beszédek, ugyanakkor azonban a politikai diskurzus minősége romlik.”
A szimbólumokra építő politikai kommunikáció azzal jár, hogy a kommunikált üzenet leegyszerűsödik, és így szükségképpen torzul is. Ezért általában azt mondhatjuk, a vizuális politika hátránya, hogy szakpolitikai kérdéseket pártpolitikai kérdésekként ábrázol. Sőt, néha maga a kommunikáció válik üzenetté: 
a pártok hajlamossá válnak azokat a politikai üzeneteket képviselni, amelyek jól kommunikálhatóak, és elhanyagolni azokat, amelyek bár társadalmilag fontosabbak, de túlságosan összetettek.
György Péter, az ELTE Médiatanszékének vezetője szerint a magyar politikai elit ugyan felületesen megtanulta azokat a - megjelenés szempontjából fontos - részletkérdéseket, hogy nyakkendőt kell kötni, jó minőségű öltönyökben kell megjelenni, show-t kell produkálni, de politizálásuk tartalma üres. Megveszik az angolszász politikai marketingről szóló könyveket, „spin doktorokat” keresnek és neveznek ki, de ettől még nem lesznek Tony Blairek. Így, például amit a Kulcsár-ügyben tesz mindkét politikai oldal, csak vizuális cirkusz, mivel a közvélemény egyetlen „dobozos” sajtótájékoztatóval sem kerül közelebb az ügy igazi megértéséhez. „Posztmodern látszatpolitizálás zajlik, amelynek az lehet a forrása, hogy valamelyik „spindoktor” jó pénzért azt mondta nekik, hogy az emberek nem tudnak különbséget tenni a tények és a látszat között, ami pedig nem igaz” - vélekedett az esztéta. 
A Fidesz kommunikációja összeszedettebbnek tűnik, mert egy zárt ideológiát - benne a messianisztikus jegyekkel felruházott Orbán Viktort - kell „eladniuk”. Tudják, hogyan és miként kívánják a maguk képére formálni a társadalmat, még ha a koncepció erősen vitatható is. Orbán Viktor ebben a mátrixban egy jó közszereplő, ügyes rétor. A párt képviselői egyébként már egy fordulóval előbb megvásárolták az angolszász politikai marketing kézikönyveket, mint az ellenfeleik.
„Az MSZP helyzete annyiban más, hogy a kormány éves programja elsősorban az, hogy januártól eljussanak decemberig. Az egységes politikai ideológia hiányzik - jegyezte meg György Péter, aki szerint Medgyessy Péter kezdetben azzal tudta kompenzálni retorikai hiányosságait, hogy politikai pályája elején bejelentette, „ő nem jó beszélő”. Az őszinteség miatt a hiányosságot az emberek megbocsátották. Az MSZP is igyekszik ügyesen alkalmazni a politikai marketing technikai elemeit, a kézikönyveket és a tanácsadókat ők is „megvásárolták”. 
A két nagy párt kommunikációs felkészültsége között ezért nincs már különbség. A kormány nem kommunikációs hibákat követ el, hanem láthatóan nem tudja, hogy merre menjen - vélekedett az ELTE tanára. 
Ebben a helyzetben pótcselekvés a vizuális politizálás is, de a Nap-kelte-féle émelyítő „összeborulás” is - vélte György Péter, aki szerint a politikai élet válságára utal, hogy Gyárfás Tamás Szuperriporter kerestetik című műsorában az amúgy a politikai életben élet-halál harcot folytató politikusok egymással „jópofiznak”. Kuncze Gábor Dávid Ibolyával, Lendvai Ildikó Ernyei Bélával, és Rogán Antal - az egyik utolsó pártállami vezetővel - Berecz Jánossal készített közös produkciója azt sugallja: a viták csak látszólagosak, az egész politikai elit „egy eresztés”.