Vissza a tartalomjegyzékhez

Eperjesi Ildikó
A kínai nagy falat

„Nyilvánvalóan különbözik a két ország társadalmi berendezkedése. Magyarország kész megosztani a társadalmi átalakítás során szerzett azon tapasztalatait, amelyeket a kínai fél kész, illetve képes átvenni” - mondta Szentiványi Gábor helyettes külügyi államtitkár lapunk kérdésére, vajon Medgyessy Péter miniszterelnök kínai tárgyalásai során felveti-e az emberi jogokat és a vallásszabadságot érintő problémákat.


Kínai keresztény aktivista Hongkongban. A járvány elmúlt, az elnyomás maradt Fotó: Reuters

A diplomatikus válasz azt sejteti, hogy a magyar külpolitika - a legtöbb nyugat-európai kormányhoz hasonlóan - pragmatikus szempontok alapján tudomásul veszi az emberi jogok sajátos kínai értelmezését, amely alapvetően különbözik a nyugati - főként amerikai - felfogástól.
A kínaiak azt hangsúlyozzák, hogy nem a politikai szabadságjogok a döntőek, hanem a munkához, a megélhetéshez, az élethez való jog. A kínai vezetés szerint az emberjogi kérdés csak ürügy, hogy Amerika beavatkozhasson más országok belügyeibe. Ez a megközelítés megmutatkozik abban is, ahogyan az ország vallási kisebbségeivel bánnak: az amerikai külügyminisztériumnak a vallásszabadságról szóló éves jelentése szerint a hivatalok országszerte lerombolják a be nem jelentett istentiszteleti helyeket, az iskolákban az ateizmust tanítják, a rendőrség bezárja a nem legális mecseteket, templomokat és szemináriumokat, csakúgy, mint a katolikus csoportokat és a protestáns házi gyülekezeteket. A Falun Gong közösség tagjainak élete továbbra is veszélyben van. Igaz, annyiban igaza van a magyar diplomáciának, hogy az elmúlt évekhez képest némileg javult a helyzet: a „szektátlanítást” már nem egyforma intenzitással végzik a hatalmas ország különböző részein.
A hivatalosan el nem ismert vallási csoportosulásokkal kapcsolatba hozható kihágásokat a kínai vezetés a társadalmi rend megzavarásaként könyveli el. Kínai adatok szerint az ilyen jellegű bűncselekmények miatti letartóztatások a kilencvenes évek végén több tízezerrel növekedtek, s a legtöbb szakértő egyetért abban, hogy ez elsősorban annak köszönhető, hogy a kormány lecsapott az olyan spirituális mozgalmakra, mint az evangéliumi keresztények vagy a Falun Gong csoportjai. A hivatalosan elismert tanoktól eltérő meggyőződéseket hirdető, illetve karizmatikus vezetővel rendelkező vallási csoportok gyakran különösen súlyos zaklatásokat kénytelenek elszenvedni. Sok vallási vezetőt - és követőiket - tartóztatnak le, és ítélnek el. A nem nyugati eredetű vallási irányzatok élénk növekedésnek indultak az elmúlt években, ami a kormány aggodalmát váltotta ki.
Kínában minden protestáns és katolikus közösséget hivatalosan is be kell jegyeztetni, ha ezt nem teszik meg, akkor „törvénytelen kultusznak” számítanak. A kínai vámosok továbbra is igyekeznek megakadályozni a Biblia „becsempészését” az országba. Tavaly év elején egy hongkongi lakost két év börtönre ítéltek, mivel az anyaországba Bibliákat akart bevinni.
A nemzetközi vallásszabadságról szóló tavalyi jelentés szerint, melyet az amerikai külügyminisztérium állított össze, tovább folytatódott a Kemény csapás nevű kampány Kínában a be nem jelentett vallási csoportok ellen. A Colin Powell külügyminiszter által jegyzett dokumentum szerint „Kína különleges aggodalomra ad okot a vallásszabadság súlyos megsértése miatt csakúgy, mint az előző években”.
Az ázsiai ország alkotmánya elvben garantálja a vallásszabadságot, azonban a kormány igyekszik fennhatósága alá vonni a vallási csoportosulások tevékenységét, növekedését, különösen, ha úgy érzik: egy vallási közösség veszélyt jelent a kormány és a Kínai Kommunista Párt egyeduralmára. Ezeknek az erőfeszítéseknek dacára sok vallás híveinek száma intenzíven növekszik.
Több forrás is megerősíti, hogy több ezer Falun Gong-követőt tartóztattak le és börtönöztek be, s közülük több százan haltak meg büntetőintézetekben 1999 óta. Sok helyütt többnyire egyszerűbb a helyzetük a buddhistáknak, katolikusoknak és protestánsoknak, akiket a hivatalok igyekeznek bevonni a szociális munkákba és jóléti intézkedésekbe: iskolákat, gyógyintézményeket, nyugdíjasotthonokat építenek, de a működési lehetőségért cserébe a nyugati eredetű vallási mozgalmaknak le kell mondaniuk a nyilvános térítésről.
Ez év nyarán legalább félszáz be nem jelentett házi gyülekezeti tagot tartóztattak le Kínában a kaliforniai Compass Direct hírügynökség szerint, amely a vallási üldözés témájára szakosodott. A letartóztatások a Kemény csapás kampány keretében zajlottak. A keresztények kárára elkövetett üldözések megfigyelésével foglalkozó Voice of Martyrs (Mártírok hangja) nevű szervezet szerint az őrizetbe vett keresztényeket többször vallatták és „agymosásban” részesítették. Az egyik letartóztatott, a több mint nyolcvan éves Sen Sao-Cseng mintegy 25 éve alapította gyülekezetét Sanghajtól délre. A Compass szerint Hengpeng faluban a vasárnapi istentisztelet alatt a hatóságok lerombolták az összejövetelnek otthont adó épületet. A Kicsiny nyáj nevű gyülekezet alapítója, Watchman Nee 1973-ban munkatáborban halt meg.
Bár a tavaly év végi vezetőváltást külföldön általában a kínai nyitás jeleként értékelték, az emberi jogi szervezetek szerint az üldözések továbbra is országszerte jellemzőek, s egyes vélemények szerint csak fokozódtak, amióta Csiang Cö-min előző elnököt Hu Csin-tao váltotta fel.
Egy független szövetségi hivatal, a Nemzetközi Vallásszabadság Amerikai Bizottsága nemrégiben elhalasztotta kínai látogatását, mivel a kínai kormány hátráltatta küldöttségük utazását. Különösen hongkongi útjuk elé gördítettek akadályokat, ami megerősíti, hogy a kínaiak fennhatóságuk alá akarják vonni a britektől nemrég átvett sziget külföldi kapcsolatait, s ezzel a kínai vezetés ellentmond az „egy ország, két rendszer” elvének.