Vissza a tartalomjegyzékhez

Erdősi Tamás
Akik körülöttünk szimatolnak

A kémfilmek szinte mindig nagy közönségsikert aratnak. Az izgalmas fordulatok, a titokzatos, az átlag ember elől elzárt világ, a szuper hősök kellő vonzerővel bírnak. Mint tudjuk, kémek nem csak a mozivásznon vannak, és nem is csak a hidegháború idején vagy éppen aktuális helyi háborúk alkalmával ügyködnek, hanem boldog békeidőkben, napjainkban is, leginkább pedig a gazdaság szféráiban. Az ipari forradalom óta, és főként a globalizmus korszakában a felfokozott verseny, a technológiai fejlődés kihívásai mindinkább nélkülözhetetlenné teszik a versenytársak belső, titkos információinak birtoklását. Ezért a hétköznapok információéhsége kitermeli az ipari kémeket. Sőt e szakmát - akár - közintézményekben oktatják is, mint például a Budapesti Műszaki Egyetemen. Az ipari kémkedés különösen a vegyiparban, gyógyszeriparban, high-tech szférában fordul elő leggyakrabban. Nem véletlen, hogy rendszeresen hallani az e területeken dolgozó kémek lebukásáról. A legfrissebb botrány a világ legnagyobb repülőgépgyártó vállalatánál, a Boeingnél robbant ki. 


A Boeing DELTA-II hordozórakétájának indítása Cape Canaveralből.

Az ipari kémek kiemelten fontos gazdasági-ipari információk megszerzését legális és törvénytelen úton is elérhetik. Szabályosnak mondható például az e-mailen vagy interneten keresztül történő információkérés, internetes fórumok figyelése, konferenciák és üzleti találkozók látogatása. Kevésbé elegáns - sőt törvénytelen - mód az információszerzésére: exportvédett technológiák megszerzése (emlékezhetünk az úgynevezett COCOM-listás termékekre), gazdasági titkok eltulajdonítása és ügynökök beszervezése. Az Amerikai Egyesült Államok Főügyészsége definíciója szerint a gazdasági (ipari) kémkedés „kiemelkedő pénzügyi, kereskedelmi vagy gazdasági információk eljárásának, gazdasági információk tulajdonának, vagy kiemelt technológiák törvénytelen, vagy meg nem engedett célbavétele, illetve megszerzése” - mindez adott esetben egy idegen állam tudtával, sőt kifejezett támogatásával.
Az eddig főként politikai biztonságért felelős hivatalok munkájában is egyre hangsúlyosabb szerepet kap a külföldi államok, cégek által végzett ipari kémkedés elleni küzdelem, hiszen minden államnak komoly érdeke fűződik saját nemzetgazdasága védelméhez. Míg régebben a két szemben álló tábor próbált főleg hadiipari titkokat megszerezni, a hidegháború végeztével sem csillapodott a küzdelem. Az egykor szövetséges nyugati államok most - legalábbis részben - gazdaságilag egymás ellen fordultak, miközben farkasszemet kell nézniük az orosz, kínai, japán, koreai, indiai, izraeli „kíváncsiskodókkal” is. Az USA előző elnöke, Clinton 1995-ben felhatalmazást adott a titkosszolgálatoknak a gazdasági hírszerzésre. A kémkedésben eddig is élenjáró professzionális szervezetek kitűnően használják már meglevő technikájukat a hírszerzésben és persze a védekezésben is.
A célzottan végzett illegális gazdasági ismeretszerzés mára profi üzletággá vált, ahol rendkívül felkészült csoportok tevékenykednek, leginkább megrendelésre. A háború a kibertérben is folyik. A legolcsóbb és legkisebb kockázattal járó módszer a versenytársak számítógépes rendszerébe történő behatolás. A sikeres behatolással a konkurens cég kutatási-fejlesztési anyagaihoz is hozzájuthatnak: egy alkalommal például több százmillió dollár értékű mikroprocesszor terveket loptak el egy amerikai vállalattól. Hasonló példa egy autógyártó cég esete, amely versenytársa terveit szerezte meg, ezzel félévvel le tudta rövidíteni saját fejlesztésre fordított idejét. Az amerikai szilíciumvölgyben számítógépkalózok (hackerek) és ipari specialisták különféle cégek felkérésére megpróbálják feltörni a megrendelő saját információs rendszereit és jelentést készítenek a biztonsági problémákról. Van olyan csapat, amelyik százszázalékos hatásfokkal dolgozik: „betörtek” már erőműbe, nukleáris reaktorba és légiforgalmi irányítórendszerbe is. Pedig ezek a cégek előzőleg már komoly összegeket költöttek az informatikai eszközeik védelmére.


El akarták húzni a csíkot Fotók: USAF 

A kémek már a konyhában vannak 

Sokkal kevésbé biztonságos, de hasonlóan eredményes az a módszer, amikor a konkurencia (vagy megbízottja) egy vezető munkatársat, mérnököt szemel ki, és jó pénzért ráveszi, hogy szerezze meg a számára kincset érő dokumentumokat, információkat. Kifejezetten könnyű célpontnak számítanak a gyorsan előrejutó, emiatt „úri negyedekbe” költöző és túlköltekező munkatársak. 1997-ben egy szoftverfejlesztő cég munkatársa saját otthoni e-mail címére küldött anyagokat és kódokat egy új, készülő szoftverről, amiket később a konkurensnek kínált fel. 2001-ben pedig a Lucent két dolgozóját tartóztatta le az FBI - a PathStar nevű, 100 millió dolláros bevételt hozó, internetes adat- és hangtovábbító szoftver forráskódjának ellopása miatt. 
Ez év tavaszán robbant ki a botrány az Ericssonnál. A világcég három vezető munkatársát azzal gyanúsították, hogy titkos vállalati információkat adtak át az orosz titkosszolgálatnak. Amennyiben a vád igaznak bizonyul, akár életfogytiglani börtönbüntetést is kaphatnak. 
Hasonlóképpen súlyos büntetésre számíthat a Boeing Corp. két magas beosztású menedzsere is, vállalatuk ellen az elmúlt hetekben a Pentagon egy olyan határozatot hozott, melynek értelmében a Boeinget kizárják a katonai rakétaindítási tenderekből, és felfüggesztik a jelenleg folyó projecteket. A cég korábbi sikereit jól mutatja, hogy 1998-ban 21 katonai műhold pályára állítását végző eszköz szállítására nyert tendert a Boeing, szemben a vetélytársával, amely hét ilyen eszköz elkészítését nyerte el. A Pentagon, az amerikai hadsereg és az Igazságügyi Minisztérium most zárult vizsgálatainak eredménye szerint a Boeing 1998-1999-ben ipari kémkedéssel szerzett meg kulcsinformációkat a Lockheed-Martintól. Az esetet súlyosbítja, hogy a fellelt tények szerint úgy tűnik, a Boeing nem csupán felhasználta az üzleti titoknak minősülő anyagokat, de azok megszerzésére is buzdította munkatársait. A Pentagon nyilatkozata szerint a cég magatartásával súlyosan megsértette a hatályos törvényeket, ezért hozták a példátlanul szigorú szankciókat, s emellett a Pentagon a Boeing szerződéseit a versenytárs, a Lockheed-Martin számára utalta ki. Az egymilliárd dolláros szerződéstől való elesés érthetően érzékenyen érinti a Boeingot. Azon túlmenően, hogy a Boeing elvesztette kizárólagos jogát a nyugati-parti rakétaindításokra, az amerikai hadsereg Vandenberg légitámaszpontjáról, és nagy előnyhöz jutatta versenytársát, félő, hogy a két gyanúsított vezető tíz-tíz évnyi börtönbüntetést, és fejenként negyedmillió dolláros büntetést kaphat. 
Persze nem csak a kémkedésben, de az ellene végzett védekezésben is jó pénz van. Magyarországon is egyre több vállalkozás alakul kimondottan cégbiztonsági profillal. Van olyan magyar cég, amelyik lehallgatókészüléket (poloskát) és az azt megtalálni képes berendezést is készít. Természetesen nem csak a beszédet, de telefonhívást, faxot is le lehet „hallgatni”. Egy ártatlan csevegés valamelyik üzleti partnerrel könnyen értékes információforrás lehet a konkurencia számára. A védekezés? Az információs hálózat időszakonkénti átvizsgálása, speciális szűrőhálók felszerelése, a munkatársak levelezésének figyelése (ami ugyan törvénytelen, de sokszor megteszik) - és a fontos, titkos információk tárolásának, hozzáférésének szabályozása lehet. Egy hazai információvédelemmel foglalkozó cég vezetőjének a falán a következő szlogen olvasható: „Az információ drága dolog, de tudatlannak lenni sem olcsó!”