Vissza a tartalomjegyzékhez

Somorjai László
Támogatás a kocsmapultnak

- Brigi, nem tudod, hol lehet „Herbal eki”-t vásárolni? - felel kérdéssel kérésemre Zoli, barátnőjétől tudakozódván. Brigi azonban nem tudja, a Sziget egyik konténerében működő gyógyszertár eladója viszont igen: mozgóárusok terjesztik. Azaz csak terjesztették, mert most „iszonyú botrány van belőle, miután a sajtóban híre ment a Szigeten legálisan beszerezhető Herbal extasynak. 


Százhuszonhárom milliós adópénz a leépülésre. „A drogozó népet szolgáljuk…” Fotók: Somorjai L.

Már az In-Kal-os biztonságiak keresik az árusokat, csak nem találják” - mondja sajnálkozva a gyógyszertáros fiú. Pedig a „Herbal eki” azért érdekes, mert más anyagokból készült, mint a szintetikus kábítószerek, így nincs a tiltó listán. Igaz, hogy a kívánt hatás elérésére kettőt kell bevenni - ez azonban csak pénz kérdése: kétszer 800 forintba kerül. „Az ember ugyanúgy pörögni kezd, mintha szintetikus szert vett volna be: barátkozós lesz, és úgy érzi, hogy végtelen az energiája, néha azonban agresszivitásba is átcsap” - ismerteti Zoli a hatását.
A „pörgés” kulcsszónak számít az idei Szigeten. Az egyik, tizennyolc éven felüliek számára felállított, több száz főt befogadni képes sátrat „pörgésparti arénának” nevezték el. „Ez az a hangár, ahol mindennap találsz a pörgési stílusodnak és sebességednek leginkább megfelelő DJ-t és bulit, lássuk, mikor kinek a zenéjére pöröghetsz…” Most épp a transznemzedék egyik vezető DJ-jét reklámozza mint aznap esti attrakciót. A szigeten több helyen is olvasható a szlogen: „Ne zavarj, pörgésben vagyok.” 
Augusztus 4-én, a legnyugodtabb időszakban, délután négy órakor érkezünk. Egy egynapos belépő áráért, azaz 3500 forintért megtekinthetjük, mit kínál a „kulturális fesztivál”. Érkezéskor kissé megcsap ugyan a WC-, majd a kukaszag, távolabb azonban bőséges a kínálat: a BBC standjától nem messze például Meditációs ösvény - krisnás programok és etetés (ételosztás); odébb „közös pont” néven a református és evangélikus egyházak sátora (mely kevésbé népszerű az ingyen kajánál), itt a nap témája: az áldozathozatal. A komolyabbak - vagy csak a komolykodó médiamegjelenés - számára fenntartott Oktatási Jogok Biztosának Hivatala, illetve az Országgyűlési Biztosok Hivatala sátrai szintén üresen állnak. 

De ha megállunk az Élő Könyvtár illetve a Civil Rádió standja közötti beugráson, ahol mágiát és boszorkányságot kínál a Reiki Alapítvány Wicca feliratú táblája, több érdeklődőt találunk: a felirattól húsz méterre található nyitott sátorban egy tucat fiatal fekszik hipnotikus állapotban, miközben egy mágus felettük a tenyerét mozgatja. 
Velük szemben, az út másik oldalán lévő „Lelki betérő” - a Hetednapi Adventista Egyház sátora - szinte üres. Tőlük nem messze ingyenes szifiliszvizsgálaton vehet részt, vagy éppen drogtesztet tölthet ki a kedves látogató. Ez utóbbihoz ajándék is jár: újság, óvszer, tenyérjóslás és hajfestés a lehetséges jutalom. A sátor belsejében egy plakátra esik a tekintetem: „Marha, ne füvezz!” Odébb drogterápiát is kínálnak. Érdeklődésemre a kissé delíriumos szakember - mielőtt rágyújt egy cigire - kiselőadásában „az emberi közösség mint az örömforrás lényege a drog helyett” mottóval ecseteli terápiájuk lényegét. 
Vászonsapkás fiú megy mellettünk a tűző napon, fekete pólóján fehéren virít a felirat: „Ich bin schizofren”. Egy másik srác kis táblát tart a vállán: „Looking for LSD”. Érdeklődésünkre, hogy hol árusítják a legális drogot, egy magyar srác felvilágosít: itt benn már minden drog legális. A szigeten beljebb sétálva és elhaladva a rengeteg lacikonyha mellett, a „Durex örömtanya” zárt sátora ötlik szemünk elé, mely belülről nem tudjuk, mit takar, a sátor előtt azonban a nyilvánosság előtt eljátszott szexuális tartalmú játékkal nagy mennyiségű óvszert lehet nyerni. Szóval van itt minden - más ízlésűeknek tattoo, piercing, hilltop borok, csapolt sörök. Ötven kisebb hordót számolok meg az egyik, most érkező nyitott platón, azonban külalakra vannak olyan méretű sörösautók is, mint a szippantós kocsik. 
Ne feledkezzünk el azonban a nemes emberi célokat felkaroló akciókról, mint például azokról az aktivistákról, akik aláírást gyűjtenek az állatok védelme érdekében. „Legyen bűncselekmény az állatkínzás!” - hirdeti a mellettük lévő plakát. Sokan aláírják az íveket, de ez akár a nagy számok törvényéből is következhet, mert ahogyan a nap lefelé tart, egyre többen érkeznek az esti bulikra, és a zenekarok is mind több színpadon hangolnak már. Szervezettségben, rendben nincs hiány, ezt tapasztalom, amikor egy In-Kal védjeggyel ellátott biztonsági őr leparancsol egy konténerkuka tetejéről, ahova több, a tömeg tetején úsztatott csápoló fotózása végett másztam fel a nagyszínpad mellett. Az más kérdés, hogy a Sziget házirendje tiltja és kizárással fenyegeti a „csápolók úsztatását”, ezt fotózni azonban - beláthatjuk - mégiscsak nagyobb törvénysértés. Eredményesség tekintetében megemlíthetjük még a Zöld udvar szelektív hulladékgyűjtésének kimagasló voltát, amely a korábbi szigetrendezvényekhez képest meglepő hatékonysággal működik. Ezt egy rajzzal ellátott felirat illusztrálja a legkarakterisztikusabban: „Én még tök részegen is beletalálok a kukába.”
Este nyolcig bírjuk, tovább nem. Pedig csak most kezdődik a buli. 
„A Sziget olyan hely, amelyről sokan legfeljebb álmodoznak, az illúziók világa. A tökéletes társadalom, amelyben nem számít, ki vagy. (…) A Sziget olyan, mint a vágyott Európa” - olvasható Hiller István kulturális miniszternek a Pesti Est különszámában megjelent, szigetlakókhoz intézett leveléből. A kormány 123 millió forinttal támogatta a fesztivált.