Vissza a tartalomjegyzékhez

Tihanyi Péter
A látható légió

Szeptembertől feláll az úgynevezett URH rendőri szolgálat, és harminc gépkocsival, valamint közel háromszáz fős állománnyal a város különböző pontjait fogják ellenőrizni - jelentette be minap Gergényi Péter. A dandártábornok azt is hozzátette: a látható rendőrség megvalósítása nem jelent pluszköltséget a Budapesti Rendőr-főkapitányságnak, mert átcsoportosítással oldják meg az új állomány szerveződését. A tábornok közlése szerint a turisták által látogatott helyeket kell elsősorban megtisztítani a bűnözőktől.


A Rendőrtiszti Főiskola végzős hallgatóinak tiszti eskütétele. Az irodából az utcára vezénylik őket Fotó: MTI

Ezzel tovább növekedett azon intézkedések sora, melyeket az új rendőrfőkapitány kinevezése óta elrendelt, hogy a rendőrség presztízsét helyreállítsa Budapesten. A fővárosiak ebből elsősorban azt érzékelhetik, hogy mivel számtalan „irodista” rendőrt az utcára vezényeltek, így több az egyenruhás a forgalmas központokban és a főutak mellett. Gergényi Péter, a BRFK új vezetője lapunknak adott nyilatkozatában elmondja, hogy ő semmi mást nem követel meg a munkatársaitól, csak a törvények és a szolgálati szabályzatban leírtak pontos betartását. Azt viszont kőkeményen. Ezzel a következetességgel a korrupció is visszaszorítható, a budapesti polgárok biztonságérzete pedig erősen javítható.

- Sokan sokfélét írnak és mondanak Önről mostanában. Ön milyen embernek látja saját magát?
- Etikátlan lenne bármit is mondanom magamról. A kollégák közül bárkiről véleményt tudok mondani, de magamról hadd ne én beszéljek. Engem ítéljenek meg önök. Különben egy egyszerű, törvénytisztelő rendőr vagyok a nyolcezer-hétszáz fős állományból. Egy következetes ember. Huszonhárom évet szolgáltam Budapesten és környékén. Elég nagy gyakorlattal és jónak mondható helyszínismerettel rendelkezem. Voltam főkapitány Hajdú-Biharban, Nógrádban és Bács-Kiskun megyében. Jövőre lesz negyvenéves a munkaviszonyom.
- Alkalmasnak tartja magát arra, hogy egy nyolcezer fős csapatot úgy irányítson, hogy az itt élők biztonságérzete megnőjön?
- Az alkalmasságomat az országos főkapitány úr és a miniszter asszony dönti el. A nagyon szigorú, mondhatnám nulltoleranciás vezetés híve vagyok. Ez az egyik garanciája lehet annak, hogy a most megkezdett három évre szóló programomat - a munkatársaimmal együtt - meg tudjam valósítani. Betöltöttem már minden létező beosztást a rendőrségnél. Utcai járőrként kezdtem, voltam közlekedési vizsgáló, bűnügyi technikus, nyomozó, főnyomozó, bűnügyi osztályvezető, kapitányhelyettes, kapitány, és most főkapitány. És azzal „áltatom” magam, hogy ismerem Budapest körülményeit.
- A miniszter asszony milyen feladatok elvégzésére nevezte ki Önt?
- Korrekt volt a felkérés, pontosan elmondta, mit vár tőlem. A közlekedési morál javítását, a korrupció visszaszorítását, az ügyek feldolgozási idejének gyorsítását, közterületeken, pályaudvarokon látható rendőri jelenlét megteremtését, a reagálóképesség növelését.


Eltúlzottnak vélem, hogy mindenki a rendőrök korruptságáról kiabál Fotó: Somorjai L.

- Mennyi ideig gondolkodott?
- Tizenöt másodperc alatt döntöttem.
- Honnan tudja ilyen precízen?
- Onnan, hogy közben számoltam magamban.
- Örült a felkérésnek?
- Igen nagy megtiszteltetésnek vettem.
- Azt mondják, Önt mindenhova azért hívják, hogy rendet csináljon.
- Én nem rendet tenni megyek, hanem dolgozni. Ide is dolgozni jöttem.
- Hogyan fogja tudni a rendőri korrupciót visszaszorítani?
- Budapesten amit két ember tud, az már nem titok. Másrészt, a rendvédelmi szolgálat titkos és nem titkos módszereit következetesen alkalmazzák. Így, ha nem is felszámolható, de csökkenthető a korrupció.
- Azt mondta, amit két ember tud, már nem titok Budapesten. De akkor titok marad, ha mindkét rendőr megkapja a maga tízezresét.
- A nagy számok törvénye alapján nagy lesz a lebukási lehetőség. Állítom, hogy az állomány kilencvenkilenc százaléka becsületes, egyenruhához hű ember. 
- Mikor az arca még nem volt ilyen ismert, és nem hivatali autóval utazott, a közlekedésiek egyszer sem próbálták rávenni, hogy a helyszínen rendezzék a számlát?
- Nem, soha.
- Mennyit vezetett az elmúlt harminc évben?
- Túl vagyok a kétmillió kilométeren. Ez alapján én ezt a problémát másképp látom, mint a közvélemény. Eltúlzottnak vélem, hogy mindenki a rendőrök korruptságáról kiabál. 
- Fizetésemelést tud adni a beosztottainak?
- Én is havi fixért dolgozom. Mindenkinek, aki idejön dolgozni, tudomásul kell vennie, hogy annyit keres, amennyit. Döntse el, hogy rendőr akar-e lenni vagy civil. Adott esetben persze, ha van egy kiváló rendőr, anyagilag is el tudom ismerni. Aki viszont megbukik vagy lebukik, az abban a pillanatban adhatja is vissza az egyenruháját. Nem másnap reggel, hanem még aznap éjjel. Én semmi mást nem kívánok a munkatársaimtól, csak a törvények és a szolgálati szabályzatban leírtak pontos betartását. Egy fikarcnyival se többet. Azt viszont kőkeményen.
- E kőkeménységével érdemelte ki a vasprefektus jelzőt?
- Ezt döntsék el a kollégáim. De minden ellenkező híresztelés ellenére, én is emberből vagyok. Az viszont igaz, hogy akár megyét, akár kapitányságot vagy főosztályt vezettem, mindig is az eredményesség érdekelt.
- Nem tart attól, hogy hátranéz, és egyszer csak azt látja, hogy elfogytak a katonái?
- Mikor kezdő vezető voltam, pontosan ettől tartottam. Attól, hogy a rend, a fegyelem és a szigor miatt, amit kétségtelenül megkövetelek és diktálok, otthagynak az emberek. Nem így történt. Ha most utólag megnézi a volt állomáshelyeimet, szinte mindenhol teljes létszámmal dolgoztunk. Először tényleg elmennek azok, akik ezt nem tudják vagy nem akarják felvállalni, akik nem szeretnek dolgozni. De ugyanannyian odajönnek mások, akiknek ez a hozzáállás tetszik, és akik szeretik hosszú távon a kiszámíthatóságot. Mindig előre megmondom, mi a mérce, és azt is, mi az, amit pontosan kérek vagy követelek. És nálam ez lesz a mérce holnap is és holnapután is. Annakidején, úgy húsz-harminc évvel ezelőtt én csodálkoztam a legjobban, hogy ez a mentalitás is vonzó lehet. Az idő engem igazolt. 

Én semmi mást nem kívánok 
a munkatársaimtól, csak a törvények 
és a szolgálati szabályzatban leírtak 
pontos betartását. Egy fikarcnyival 
se többet. Azt viszont kőkeményen.

- Otthon, gondolom, nem dandártábornokként viselkedik?
- Ritkán vagyok otthon, és akkor is főleg alszom.
- Ma például hányra jött dolgozni?
- Kérem szépen, négy órakor keltem, és negyed hétkor itt voltam az irodámban.
- Budapest főkapitánya ezek szerint nem Budapesten lakik?
- Nem. Kecskemétről járok be mindennap, amíg el nem készül a pesti lakásom. A mesterektől függ, mert festenek. 
- Hánykor szokott hazaérni?
- Általában tizenegy óra és éjjel egy óra között.
- Azt mondta, négykor kel. Akkor három-négy órát alszik naponta. Ez nem tesz jót a szívnek.
- Tudom, de hál’ Istennek jó állapotban van.
- Mit szeret leginkább csinálni a munkáján kívül? Van hobbija?
- Rajongok az operáért, nagy zenebarát vagyok. Édesapám óriási lemezgyűjtő volt. A legtöbb operát öt-hat különböző előadásban hallgatta. Verdi, Wagner, Bartók, Puccini művei megvoltak például a milánói, a bécsi és a New York-i opera előadásában, a legjobb dirigensekkel. Ráadásul a nagybátyám elektromérnök volt, és így már harminc-negyven évvel ezelőtt is a legjobb hangtechnikai berendezéseket szerelte föl apám dolgozószobájába. Így már kisgyerekként hihetetlen jó minőségben tudtam zenét hallgatni nála. 
- Gondolom, ezek még bakelitlemezek voltak.
- Persze, ahogy illik. Gyakran mondta apám: na gyere, öltözz föl, este megnézzük, hogy a Traviatát hogyan éneklik az Operaházban. Így örököltem meg tőle a zene iránti vonzalmamat. Szép gyerekkorom volt. Megelégedett ember vagyok.
- Polgári családból származik?
- Igen. 
- Vidéken született?
- Nem, a nyolcadik kerületben.
- Hogyan fogadta a családja, hogy rendőrnek állt, és nem jogász vagy orvos lett?
- Nemtetsző csodálkozással. Aztán megszokták. Kiskoromtól kezdve rendőr akartam lenni.
- Tűzoltó, katona és vadakat terelő juhász nem?
- Nem. Tizennégy éves koromtól határozottan és kizárólagosan csak rendőrként tudtam elképzelni a jövőmet.
- Mi izgatta magát ennyire ebben a pályában?
- Nem szeretem a bűnt.
- Ez túl szépen hangzik.
- Pedig igaz. Sőt, a családom sem szerette. Az is elképzelhetetlen volt, hogy a családunk bármilyen bűnös tevékenységgel akár csak egyet is értett volna. Én rendőr voltam mindig is, az is maradok.
- Szülei élnek még?
- Sajnos egyikük sem. A szoros családot tekintve ketten vagyunk a fiammal.
- Ketten is fognak Pestre költözni?
- A fiam egyetemista, felnőtt fiatalember, és már van lakása.
- Szokta dicsérni a beosztottait?
- Hogyne, jutalmazni is.
- A közvetlen főnökével, az országos rendőrfőkapitány úrral milyen a viszonya?
- Kiváló. Egyről beszélünk, és egyet akarunk. Értjük egymást. Emellett nagyon régi barátok vagyunk.
- A BRFK-n minden igazán fontos döntést személyesen Ön hoz meg?
- Egy parancs kiadását megelőzően konzultálok a különböző szakterületek élén álló parancsnoktársaimmal. Ha valamelyikük véleménye, ötlete jobb az enyémnél, akkor azt adom utasításba. A döntés kötelessége, joga, de a felelőssége is az enyém. Ha az utasítást kiadtam, onnantól kezdve kötelező érvényű mindenki számára. Akkor már nem érdekel, hogy kinek tetszik, vagy kinek nem. Ez egy abszolút hierarchikus fegyveres testület.
- Fegyvert hord magánál?
- Soha. 
- Nem is hordott?
- Nyomozó koromban, de akkor is csak akciókor. És van még öt perce.
- Magára bízom ezt az öt percet.
- Rosszul jár.
- Akkor nem bízom magára. Meddig lesz főkapitány?
- Nem tudom. Ameddig a kinevezésre jogosult miniszteremnek bírom a bizalmát.
- És ha teszem azt, hirtelen menesztenék a belügyminiszter asszonyt?
- Nézze, az első kiemelt jellegű feladatomat Boross Péter miniszter úrtól kaptam. A következőt Kuncze Gábor miniszter úrtól. Főtisztviselővé Orbán Viktor miniszterelnök úr nevezett ki. Budapest főkapitányává Lamperth Mónika belügyminiszter asszony tett. Láthatja, elég független vagyok a politikai széljárástól.
- Valóban az?
- Abszolút. Olyannyira, hogy a politika nem is érdekel.
- Nehezen látok a mondatai mögé.
- Ezzel az észrevételével megtisztelt. Az én esetemben ez csak így működhet.