Vissza a tartalomjegyzékhez

Vizin Balázs
Ki a jobb? Magyarok

Kommunista, ügynök, zsidó. Kulcsszavak a szélsőjobb eszköztárából, politikai ellenfelek lejáratásához. A már-már unalomig ismert retorikai fogások és használóik csak azért kapnak teret az alábbi cikkben, mert ezúttal nem a „másik oldalra” lőnek. Csurka István MIÉP-elnök, és Bencsik András, a szélsőjobboldali Demokrata főszerkesztője ugrottak egymásnak.

Bencsik András a Demokrata május 21-ei vezércikkében a következőképp lelkesítette olvasóit: 
„A vérszerződés egy évvel ezelőtt a Kossuth Lajos téren volt, most pedig, hogy megtörtént a seregszemle, a had Vereckéhez érkezett.” Bencsik a Fidesz szövetséggé alakítása nyomán lelkendezett, felidézve az egy évvel ezelőtti Kossuth téri tüntetést is, amely szerinte a kezdőlépés volt a jobboldal új „honfoglalása” előtt. 
Az ömlengés késztette válaszra Csurka Istvánt: „Vérszerződés? 
A Kossuth téren? Mert Orbán beszél, hogy megfordítsa a megfordíthatatlanul elvesztett választást? Most pedig, hogy valami szövetségfélét kötött azokkal, akik eddig is szolgálták - Verecke, honfoglalás?” A MIÉP elnöke a május végi Magyar Fórumban adott hangot ellenérzésének, cikkét így folytatva: „Borzalmas az, amikor egy újhitű, azaz most éppen jobboldali és ősmagyarkodó ember mindenkin túl akar tenni a lelkendezésben. Bencsik András nem is olyan régen még megvertként ült szemben egy emberrel, a makkabis Tasnádival, aki most ismét börtönben van, és nem tudta megvédeni magát, annak tényszerű állításaival szemben, hogy ő is zsidó, és a Népszabadság Pártélet rovatánál dolgozott azelőtt” - írta Csurka. 
A MIÉP-elnök szerint közel sem olyan pozitív sem a jobboldal, sem a magyarság helyzete, mint ahogy azt Bencsik felvázolta a Demokratában írt cikkében. A Fidesz „szövetségesdijét” nem annyira az Árpád-kori magyarok hazatéréseként, mintsem „teljes talajvesztésként” értékeli, a magyarság helyzetét pedig egyszerűen lesújtónak tartja: „Bencsik ízléstelen lelkendezésével szemben - Orbán ide, Orbán oda - a magyarság szomorú, megvert, széthulló állapotban van, fokozatosan szorul ki mindenből” - véli Csurka.
„Nincs szánalmasabb annál, mint amikor valaki nagy nyilvánosság előtt látványosan megöregszik. Amikor a hősből szinte egyik pillanatról a másikra nyomorult öregember lesz, akiben a tegnapi indulatokból már csak a nyekergő düh marad” - kezdi Csurkának adott válaszát Bencsik a Demokrata június 12-ei számában. Cikkében végig párhuzamot von Torgyán szárnyalása és bukása és Csurka pályája között. „Csurka István lassan bevégzi művét, éppen úgy, mint Torgyán József” - vonja le Bencsik a konzekvenciát.
Véleménye szerint a Miép-vezér ellene irányuló gyűlölete nem új keletű, még az MDF-es kormányhoz vezethető vissza. Ekkortájt ugyanis Csurka puccsot tervezett Antall József ellen. A Magyar Fórum hasábjain megjelenő, az egykori kormányfő elleni lázító cikk méregtelenítésére a Bencsik által szerkesztett és vezetett Pesti Hírlap próbálkozott meg egy nagy terjedelmű és elszánt hangvételű Antall-interjúval. Ezzel le tudták hűteni az Antall-ellenes hangulatot, Bencsik szerint emiatt nem tud megbocsátani neki Csurka. 
A lényegre térve Bencsik határozottan visszautasítja Csurkától érkező „lezsidózását”, amit elmondása szerint annak idején Tasnáditól is hárított. A Népszabadság Pártélet rovatánál betöltött szerepével kapcsolatban pedig azt hozza fel mentségként, hogy a rendszerváltás előtt minden újság pártlap volt, így akárhol dolgozott volna, szembe kellene néznie a „lekommunistázással”, holott se párttag, se ügynök nem volt soha. „Ellentétben Csurkával” - vág vissza Bencsik, és azt is sejteti, Csurka ügynöki ténykedése nem csak múlt, hanem feltehetően jelen is. Azt, hogy a MIÉP elnöke aktív baloldali ügynök, Bencsik abból vezeti le, hogy Csurka a választás előtt saját szavazóinak elbizonytalanítása végett jelentette be, hogy száz választókörzetben visszalépteti jelöltjét a Fidesz javára. A MIÉP ennek következtében esett ki a parlamentből, és végső soron ez okozta a jobboldal vereségét - állítja Bencsik, és Csurka ügynöki voltát azzal próbálja tovább bizonyítani, hogy kijelenti: az ellenzékbe szorult MIÉP teljesen passzívvá vált, nem vettek részt sem a szavazatok újraszámlálásáért folytatott kampányban, sem az Erzsébet hídi blokádban, „lapítottak” az iraki háború idején, az uniós népszavazásnál. Bencsik mindebből arra következtet, hogy a forgatókönyv alapján Csurka elvégezte dolgát - megbuktatta saját pártját és vele az egész jobboldalt - más teendője nem maradt. „Nem 
a zsidó ármány buktatta meg a MIÉP-et, hanem Csurka István” - összegez Bencsik.