Vissza a tartalomjegyzékhez

Márer György, New York
Kalács és kalapács

A vihar még nem ült el sem a médiában, sem a törvényhozásban az iraki tömegpusztító fegyverek kérdésében. Továbbra is vita tárgyát képezi, hogy hírszerzési fiaskóról avagy az adatok kozmetikázásáról van-e szó a politikai irányvonalnak megfelelően. A szenátus hírszerzéssel foglalkozó bizottsága zárt ajtók mögötti meghallgatásokat tervez az ügyben. 

Időközben Irakban is folytatódnak a kutatások a tiltott fegyverek után. Az elmúlt hetek folyamán azonban egy másik jelenség ütötte fel a fejét. Szaddám Huszein támogatói megöltek tíz amerikait, és több tucatot megsebesítettek az ország középső részén, amelyet a szunnita mohamedánok, tehát a volt diktátorral egy vallást követők uralnak.
Az amerikai erők ennek ellensúlyozására az elmúlt hét végén új műveletbe kezdtek: rajtaütéseket hajtottak végre a Szaddám Huszein támogatásával gyanúsítható elemeken, ugyanakkor látványos segélyakciókat indítottak a polgári lakosság istápolására. A parancsnokok pedig annak a reményüknek adtak hangot, hogy a kétoldalú tevékenység segít majd megszüntetni a fegyveres ellenállást az amerikai csapatokkal szemben. Három órával az után, hogy 1300 katona razziákat indított a Bagdadtól mintegy ötven kilométerrel nyugatra fekvő Falludzsa városban, egy tartalékos műszaki alakulat kifestett egy iskolát, és táblákat szerelt fel az osztálytermekben. „Számukra ellentmondásnak tűnik, hogy bombázzuk őket, majd három utcával odébb iskolákat javítunk” - fogalmazott a parancsnok. Az egyik páncélosalakulat tisztje kifejtette: az amerikai erők szeretnék tudatosítani, hogy nem ellenségei az iraki népnek még akkor sem, amikor műveleteket folytatnak a régi kormány maradványainak felszámolására. 
Az új katonai lépésekkel a hadvezetés most is azt akarja tudatosítani, hogy az Egyesült Államok Huszein kormányát támadja, és nem az iraki népet. A parancsnokok elmondták, hogy a műveletek első szakaszában rajtaütéseket hajtanak végre meghatározott egyének és célpontok ellen az elkövetkező két hét folyamán minden negyvennyolc órában. Az egyik parancsnok közölte: az amerikai erők brit szövetségeseikhez fordulnak tanácsért, milyen taktikát alkalmaztak Észak-Írországban, hogy a lehető legnagyobb mértékben elkerüljék a polgári lakosság széles körének bántódását. Az amerikai katonai vezetés azt is nyilvánosságra hozta, hogy Huszein esetleges elfogása nem központi cél, bár sikeres őrizetbe vétele vagy akár földi maradványainak megtalálása ugyancsak előmozdítaná törekvéseiket. A tervezett rajtaütések sikere viszont nagyrészt azon múlik, milyen adatokat tudnak majd szerezni maguktól az irakiaktól. 


Talonban a káró ász

Az Irakban állomásozó amerikai csapatok hírül adták Abid Hamid Mahmud Al Tikritinek, Szaddám Huszein személyi titkárának elfogását. Mahmud ezenfelül biztonsági tanácsadója és első testőre is volt a diktátornak, s káró ászként, a negyedik legfontosabb méltóságként ábrázolták az amerikaiak a leginkább keresett személyek ötvenötös listáján. Az esemény szenzációs voltára utal, hogy Mahmudot, aki a volt diktátorhoz való bejutást felügyelte, csak maga Szaddám Huszein és két fia előzi meg a körözöttek névsorában. Valószínűleg információkat tud szolgáltatni Szaddám és fiai sorsáról, valamint az iraki fegyverkezési programról is rendelkezhet adatokkal. Mahmud csaknem mindenhová követte főnökét, s azon kevesek közé tartozott, akikben Szaddám teljesen megbízott. 
Az amerikai tisztek szerint Mahmud háborús és emberiség ellen elkövetett bűnök, illetve olyan tevékenységek miatt fog bíróság elé kerülni, amelyek magas pozíciójából adódtak az előző rezsimben.
Egyelőre nem világos, hogy Mahmud elfogása kapcsolatba hozható-e a Tikrit, Szaddám szülővárosa közelében végrehajtott amerikai rajtaütésekkel, melyek során az amerikaiak több millió dollár készpénzt és ékszereket találtak két vidéki házban.