Vissza a tartalomjegyzékhez


Műdemokrácia II.

Hétfői Újságíróklub Dési János műsorvezetővel, Avar János, Várkonyi Tibor és Bolgár György vendégekkel.

Műsorvezető: Beszélgessünk egy lényeges eseményről! A vezető brit gazdasági, politikai napilap, a Financial Times Magyarország közelgő EU-csatlakozásának gazdasági és politikai vetületeiről egy külön mellékletben foglalkozott. Többen úgy látják, hogy Magyarország politikailag aggasztóan éretlen. Egy név nélkül idézett, Budapesten dolgozó nyugati diplomata azt mondta a lapnak, hogy a magyar politikusokat főleg a rövid távú politikai csatározások kötik le, és alig foglalkoznak más ügyekkel. A fő téma általában Magyarország történelme és nemzeti önazonossága, illetve az, hogy egyesek vagy a szüleik mit csináltak a kommunista érában, és az, miképp tudják a másikat kiütni, és nagyon ritkán térnek rá valós ügyekre. Ez csak a kritika első része.
Várkonyi Tibor: Ezen gondolkoztam hónapokon keresztül, hogy valóban a magyar demokrácia egy kölyök demokrácia. Először kamasznak mondtam, aztán rájöttem még csak nem is kamasz: kölyök. Az elmúlt tizenhárom évben nem sikerült arra a színvonalra feljutni, mint ahogy valóban egy demokratikus országot elképzel az ember, nem hibáztatok senkit, mert hiszen több évszázad antidemokratikus múlt után nagyon nehéz tizenhárom év alatt behozni a lemaradást. De azért, vannak, akik a felelősei ennek a helyzetnek. És amiről korábban már szóltunk, tudniillik egyes pártok azt hitték, ha most a demokrácia itt van, és véget ért a Kádár-korszaknak az elnyomása, véget ért a Kádár-korszaknak a lesújtó hangulata, akkor most rakoncátlan kölykök módjára lehet ficánkolni. És úgy képzelték a politikát, hogy most fenegyerek vagyok, és ha a kormányról véleményt mondok, akkor a legszélsőségesebben kell megnyilvánulnom. Szerintem a Financial Times szerzői erre gondoltak. Úgy érzékelik, hogy a magyar demokrácia még nem igazi, és ennél magasabb szinten lehetne tizenhárom év után. 
Avar János: Egyébként időnként nyugati demokráciákban nagyon gorombák egymással a képviselők. Sok minden belefér, de vannak politikusok, akik kifejezetten személyeskednek. Feleslegesen, öncélúan, mert semmi értelme nincs annak, hogy személyeskedjenek, sértegetni akarnak, és nem tudni, hogy miért. Churchill mondta egyszer egy képviselő gúnyos, csípős megjegyzésére: „ez még belefér”. Tehát sok minden belefér. Nálunk azonban nem politikai célból sértegetnek, 
hanem pusztán a sértegetés céljából politizálnak, és úgy gondolom, ez nagy baj.
Várkonyi Tibor: Ez igaz, de azért ha megnézed a magyar T. Háznak az ülését, a probléma abban van, hogy bírálni kell a kormány tevékenységét. Az ellenzéknek az a dolga, hogy minden apró dologba belekapaszkodjon és mindenbe belekössön. Eddig rendben van. Eddig nincsen is semmi baj, hiszen az ellenzéknek ez a dolga. De amikor azt látom, hogy balhéra megy minden, hogy az üléseket - különösen tévéközvetítéskor - arra használják ki, hogy botrány legyen és másnap róluk írjanak akár vezércikket, akár tudósítást, az már nem egy igazi demokrácia. Az már egy műdemokrácia, ahol arról van szó, hogy én mindenképpen szerepeljek. 
Mv.: A lap azt is megírta, hogy a tavalyi választások során is megmutatkozott, hogy az éretlenség miként befolyásolja a politikát. A szerzők szerint a főbb politikai pártok populista gazdaságpolitikai kampányt folytattak, magasabb béreket, vagy egy év rövid távú hasznot ígérve. Az elemzés szerint az új kormány választási ígéretének betartása, valamint az előző kormány választási pénzszórása volt a két fő tényezője a tavalyi hatalmas államháztartási hiánynak. 
Avar János: Ez tökéletesen igaz. Csak a Financial Times szerzőjének tudnia kellene, hogy nyugati politikusok is hasonlóképpen ráígérnek egymás ígéreteire.
Bolgár György: A Financial Timesnak annyiban van igaza a magyar politikai élet éretlenségével kapcsolatban, hogy miközben természetesen itt is vannak populista hajlamok, itt is ugyanúgy, mint Nyugaton sokat ígérnek, de talán ez 2002-ben nagyobbra sikerült, mint máshol Nyugat-Európában. Ilyen hatalmas béremeléseket sehol Nyugat-Európában nem mer senki ígérni, mert tudják, hogy nincs rá fedezet. Nálunk meg kellett tenni, persze ennek rengeteg oka volt, hogy miért alakult így. Részben a nagy elmaradás, meg az előző fideszes elosztogatás is. Ezek után valami konkrétat, valami jól megfoghatót kellett ígérni a másik oldalon. Nem ez a baj, hanem az, hogy az ellenzék is tudja, milyen helyzetbe jutott az ország, mégis újabb és újabb követelésekkel áll elő.