Vissza a tartalomjegyzékhez

Hetek-összeállítás
Színre lép az unió

Nem lesz Európai Egyesült Államok, de az új intézmény jogilag olyan lesz, mint egy szuperállam: átveszi a tagállamoktól a külpolitika és a pénzügyi politika irányítását. Azokon a területeken, ahol kizárólagos hatásköre van, a nemzeti parlamentek a jövőben nem hozhatnak önállóan törvényeket. Lesz erős hatáskörökkel rendelkező elnöke és külügyminisztere. Az uniós állampolgárok azonos feltételek mellett indulhatnak bármely tagállam helyhatósági választásán polgármesternek és képviselőnek. A héten Brüsszelben közzétették az Európai Unió alkotmányának első teljes szövegű tervezetét, amely nem hivatkozik értékei között a korábban sok vitát kiváltott vallási szimbólumokra és fogalmakra, továbbá leszögezi: tiszteletben tarja és nem minősíti az egyházaknak és vallási közösségeknek a nemzeti jogszabályokban biztosított státusát.


Valery Giscard d’Estaing, az Európai Konvent elnöke megnyitja a testület soros ülését Brüsszelben. Vallássemleges alkotmány Fotó: AP

A dokumentum máris heves belpolitikai vihart kavart Nagy-Britanniában. Az egykori francia elnök, Valery Giscard d’Estaing vezetése alatt készített dokumentum néhány kitételével kapcsolatban a britek EU-szinten is aggodalmuknak és tiltakozásuknak adtak hangot. Bár ennek hatására az unió alkotmányos jövőjéről tanácskozó konvent elnöke figyelembe vette a „britek érzékenységét”, és több ponton is módosította a tervezetet, a brit munkáspárti kormánynak otthon még így is közelharcot kell vívnia az euroszkeptikusok táborával.
Tony Blair személyes találkozó keretében vitatta meg Giscard d’Estaing-nel, mely pontok tekintetében kívánja a brit álláspont maximális figyelembe vételét. Ezek alapján a tervezet szövegéből kihagyták a Blair által kifogásolt „föderációs” kifejezést, és elvetették az unió átnevezésének gondolatát is. Így tehát az Európai Unióból nem lesz „Egyesült Európa” vagy „Európai Egyesült Államok”, amely elnevezések a britek szerint már önmagukban is egy új szuperhatalom létrejöttét jeleznék.

A szigetország örömére nem lesz uniós szintű adóharmonizáció sem, a tagállamok így nem kényszerülnek majd nemzeti adópolitikájuk feladására. Szintén megmarad a kül- és biztonságpolitika feletti nemzeti ellenőrzés, ami a britek számára kulcsfontossággal bír, hiszen maga Tony Blair is úgy nyilatkozott, hogy ennek elvesztése már komoly alkotmányos változást jelentene országa számára. Egy ilyen változás ugyanis megköthetné a britek kezét olyan kérdésekben, mint például az iraki válság ügye volt, amelynek során felszínre jöttek az unión belül lappangó érdekellentétek.
Miközben az euroszkeptikus brit sajtó az integráció elmélyítése ellen teszi le voksát, a kormány rémhírek és szemenszedett hazugságok terjesztésével vádolja az ellenzéket. A toryk szerint ugyanis a tervezet a „brit életformát és szuverenitást” alapjaiban befolyásoló reformokat javasol, amelyek törvénybe iktatása előtt népszavazás kiírására van szükség. Ezt a kormány elutasította, ám az ellenzék kijelentette: ha ez a feltétel nem teljesül, a tervezetet a Lordok Házában megvétózzák. 
A munkáspárti vezetés szerint azonban a reformok nem járnak nagy horderejű alkotmányos változásokkal, ezért a népszavazásra nincs szükség. Szerintük az unió bővítésének sikeréhez szükségesek az EU intézményrendszerének korszerűsítésére irányuló reformok, amelyek végrehajtása pedig nem népszavazás kérdése.
A toryk érvelése szerint a szerződéstervezet felborítja a tagországok partneri viszonyát, a nemzetek Európáját, és olyan jogi személyiséggel rendelkező politikai szervet hoz létre, amelynek megvan a maga elnöke, külügyi képviselője, alkotmánya, vannak érvényesíthető jogai, és amely ellenőrzést gyakorol még a belpolitikai ügyek felett is. Az ellenzék úgy véli, ezek egy olyan új szuperhatalom ismertetőjegyei, amely egyre nagyobb hatalmat kíván elvonni az egyes tagállamoktól, és azt „türannosz módjára Brüsszelben akarja koncentrálni”. Jack Straw brit külügyminiszter azonban - megerősítve a kormány álláspontját - ezt az érvelést abszurdnak nevezte, és továbbra is kitart amellett, hogy a javasolt reformok nem olyan nagy horderejűek, hogy azok miatt népszavazást kelljen kiírni.


Silvio Berlusconi a RAI országos televízió talk-showjában. Ha életbe lép az EU-alkotmány, nem mindenben lesz illetékes Fotó: AP

Tony Blair és kabinetje igent mondana az eurózónához való belátható időn belüli csatlakozásra is, de természetesen csak akkor, ha a gazdasági feltételek erre adottak lesznek. Gordon Brown pénzügyminiszter június 9-én készül hivatalosan bejelenteni a gazdaság öt fő területét elemző hatásvizsgálat eredményét és egyben azt is, hogy a kabinet javasolja-e a valutauniós csatlakozást és az ezzel kapcsolatban már megígért népszavazás kiírását a jelenlegi parlamenti időszak vége előtt. Bár a hatásvizsgálat eredményeit még csak a belső kabinet ülésein értékelik, a sajtó már felröppentette a hírt, hogy Brown nem fogja javasolni a belátható időn belüli csatlakozást. Egyes közvélemény-kutatások eredménye szerint egyébként a lakosság többsége nemet mondana az euróra, és 96 százalék szeretne népszavazást az EU alkotmánytervezetéről. A Harvard Egyetem egyik szakértője szerint ezek az arányok még változhatnak: ha ugyanis egy ország vezetői kitartóan érvelnek egy álláspont mellett, a közvélemény általában előbb-utóbb elfogadja azt. A probléma csak annyi, hogy jelenleg maga a vezetés is igen megosztott, így Tony Blairnek még komoly erőfeszítésébe telhet, mire ügyéhez megnyeri a többség támogatását.
Áprilisban a konvent elnöke sikerrel elfogadtatta a Bizottság létszámának felére csökkentésére irányuló javaslatát az elnökséggel. Ennek köszönhetően - felborítva a 2000. évi nizzai megállapodást - az új, kibővített Európában az erőviszonyok a nagy országoknak kedveznének, figyelembe véve azok demográfiai súlyát. 
Spanyolország azonban a múlt héten - mivel számára a nizzai változat volt a kedvezőbb - megtagadta az újabb változtatások jóváhagyását mindaddig, amíg nem látja biztosítottnak az országa súlyának megfelelő jelenlétet az Európai Bizottságban. Ezen felbátorodva kisebb demográfiai súllyal bíró országok, mint például Dánia vagy Írország is kijelentették: nem járulnak hozzá a Bizottság létszámának csökkentéséhez, mivel ez azt jelentené, hogy megbízottjuk kikerül a Bizottságból. Az unióban betöltött eddigi szerepüket féltve megkérdőjelezték a d’Estaing számára olyannyira fontos európai elnök megválasztásának szükségességét.
Ezzel a konvent szinte működésképtelenné vált. 
Mielőtt azonban teljesen ellehetetlenült volna, közös erőfeszítéssel megszületett a hét elején bemutatott szövegtervezet. Ennek tartalmát vitatva számos kis ország továbbra is azért harcol, hogy megőrizze a Bizottság központi szerepét, mely lehetővé teszi számára is a közvetlen képviseletet, valamint hogy a forgó elnökség megmaradjon. A nagy országoknak ezzel szemben továbbra is az az érdeke, hogy egységes elnökség alakuljon ki, amely - érvelésük szerint - megkönnyítené a döntéshozatalt, és egyértelműbb fellépést tenne lehetővé a nemzetközi színtéren. Az érdekegyeztetés tehát továbbra is folyik, az idő pedig sürget: a konszenzusnak június közepéig meg kell születnie.
Valery Giscard d’Estaing kedden Prágában az európai szakszervezetek X. kongresszusa előtt ismertette tervezetét. Mint mondta, vele véget ért a „közös piac Európája”, hogy helyébe egy olyan Európa lépjen, melynek „alkotmánya demokratikus, modern és szociális”. Az elnök ismertetője szerint a leendő alkotmány fontos részét képezik majd azok a pontok, melyek a szociális Európa kiépítése irányában haladnak. Ezek közé tartozik a szakszervezetek szerepének biztosítása, a közérdekű szolgáltatások védelme, valamint a „teljes foglalkoztatás” biztosítása.


Kronológia: Út az EU-alkotmányhoz

  •  2001. december - A laekeni EU-csúcs kihirdeti az Európai Konvent megalakulását azzal a céllal, hogy megalkossa egy alkotmányos szerződés vázlatát, amely a 25 vagy több tagúra bővülő EU-t szolgálja majd. 
  •  2002. február - Valery Giscard d’Estaing volt francia elnök hivatalosan megnyitja a 105 tagú Konventet.
  •  2003. május 26. - Giscard előterjeszti az új szerződés első teljes tervezetét.
  •  2003. június 11-13. - A szerződéstervezet utolsó vitája a Konventben.
  •  2003. június 20. - Giscard átnyújtja a szerződéstervezetet az EU vezetőinek Görögországban, a thessaloniki csúcstalálkozón.
  •  2003 ősze - A kormányközi konferencia tervezett kezdete - a tagállamok elkezdik a Giscard-féle szöveg vitáját és kiegészítését.
  •  2003 decembere - A második Római Szerződés. Silvio Berlusconi olasz miniszeterelnök reményei szerint sikerül időben befejezni a kormányközi konferenciát, és még az olasz elnökség alatt megkötni az új szerződést. 
  •  2004 májusa - Tíz új taggal bővül az EU. Ekkorra kell megkötni az új szerződést. Legvalószínűbb, hogy ír elnökség alatt, Dublinban fogadják majd el az új alkotmányt.
  •  2004 ősze - az EU 25 tagállama megkezdi a szerződés ratifikálásának hosszadalmas munkáját. Egyesek, mint Franciaország és Spanyolország, népszavazást tartanak, mások a nemzeti parlamentben ratifikálják a szerződést. 
  •  2006 - A legkorábbi valószínű dátum a szerződés életbe lépésére, amelyet mind a 25 tagállamnak ratifikálnia kell. Egyetlen nemleges eredménnyel záruló népszavazás komoly késedelmet okozhat. 

Az alkotmányterv 

„Az európai államok és polgárok akaratának megfelelően, miszerint egy közös jövőt kívánnak felépíteni, ez az alkotmány létrehozza az Európai Uniót, amelyre a tagállamok jogokat ruháznak át annak érdekében, hogy a közös célokat elérjék”. - áll az európai alkotmánytervezet első pontjában. Az alkotmány a régi néven, de vadonatúj, államok feletti jogi személyként kívánja létrehozni az Európai Uniót. Ezzel a lépéssel lehetővé válik, hogy a tagállamok meghatározott területeken - például a pénzügyi és kereskedelmi politika, a külügyek és a biztonság terén - kizárólagosan átadják az őket megillető hatalmat az új állami rangú intézménynek.
Az alkotmánytervezet az unió értékeiként az emberi méltóságot, szabadságot, demokráciát, a törvényességet és az emberi jogok iránti tiszteletet sorolja fel, amelyek a tagállamok plurális, toleráns, igazságos, egyenlőségre és diszkriminációmentességre épülő társadalmaiban már megszokottak. A felsorolásból hiányoznak a vitatott vallási tartalmú utalások, helyette a szöveg Európa „gazdag kulturális és nyelvi sokszínűségének” tiszteletben tartásáról szól.
Az uniós állampolgárságról szóló rész leszögezi, hogy ez nem lép a nemzeti állampolgárság helyébe, hanem kiegészíti azt, vagyis az Európai Unióban mindenki kettős állampolgár lesz. Az európai állampolgárság szabad mozgást és lakóhelyválasztást tesz lehetővé az unió határain belül. Az uniós állampolgárok nemcsak az Európai Parlamentbe lesznek választhatók, hanem bármely tagországban a helyi lakosokkal azonos feltételekkel indulhatnak a helyhatósági (önkormányzati) választásokon is, továbbá harmadik országban bármely tagállam külképviseleteinek segítségét igénybe vehetik.
Az Európai Unió alkotmánya és az abban kizárólagosan az uniós intézményekre átruházott területeken hozott jogszabályok elsőbbséget élveznek a nemzeti jogszabályokkal szemben, sőt a nemzeti parlamentek ezekben a kérdésekben nem is hozhatnak önállóan törvényeket. A megosztott felelősségű területeken - mint a mezőgazdaság, társadalompolitika vagy környezetvédelem - részlegesen bár, de megmarad a nemzeti szuverenitás.
Új tisztség lesz az unió külügyminiszteri posztja. „A tagállamok aktívan és feltétel nélkül támogatják az unió közös kül- és biztonságpolitikáját, a lojalitás és a kölcsönös szolidaritás szellemében” - áll az alkotmány tervezetében, amely kimondja, hogy a külügyek „minden területe” az új külügyminiszter hatáskörébe tartozik majd. Szintén új feladatkör lesz az Európai Tanács elnöke, akit az Európai Parlament választ meg többségi szavazással. Az unió új elnöke nevezi ki az Európai Bizottság (azaz a kormány) maximum tizenhárom tagját.
Az alkotmánytervezet rendelkezik arról, hogyan működhetnek majd az összeurópai politikai pártok, amelyek működése hozzá fog majd járulni „az európai politikai öntudat kialakulásához”.
Az alkotmánytervezet 51. cikkelye foglalkozik az egyházak és vallási-világnézeti szervezetek státusával. Ez kimondja, hogy az unió tiszteletben tarja és nem minősíti az egyházaknak, vallási szervezeteknek és közösségeknek a tagállamok nemzeti törvényeiben szabályozott státusát. Korábban több magyar politikus is az uniós elvárásokra hivatkozva sürgette - mint most kiderült - alaptalanul a hatályos egyházügyi törvények megváltoztatását.
A tervezet utolsó bekezdése rögzíti a tagállamok jogát az unióból való egyoldalú kilépésre, amely a bejelentéstől számítva legkésőbb két évvel lép hatályba.


Biometrikus útlevél

Ujjlenyomatot vagy más biometrikus azonosítókat is tartalmaz majd az egységes EU-útlevél, amelyet várhatóan 2007-re kell a tagállamoknak bevezetniük. A magyar úti okmányok most még megfelelnek az uniós előírásoknak, ám az új kötelmeket Magyarországnak is teljesítenie kell majd. Értesülések szerint a tervezett egységes európai útleveleket a nagyobb okmánybiztonság érdekében várhatóan úgynevezett biometrikus azonosítóval is el fogják látni. 
Erre az arc, az arcélek, a hang, az írisz, valamint az ujjlenyomat egyéni jellegzetességeinek rögzítésére alkalmas azonosítók egyaránt szóba jöhetnek. A legmegbízhatóbb és a legjobban bevált megoldást azonban szakértők szerint pillanatnyilag az ujjlenyomat rögzítése kínálja. Az uniós és a magyar okmányok folyamatos harmonizálásának biztosítása érdekében néhány hónapon belül nemzeti okmánybizottság néven új testület jöhet létre, amelynek feladata az okmányokkal kapcsolatos uniós változások figyelemmel kísérése s ezek magyarországi alkalmazásának előkészítése lenne. (Világgazdaság)
 

Az oldalt összeállították: Busa Viola, Lukács Ibolya Anna, Morvay Péter