Vissza a tartalomjegyzékhez


Iraki béke, fenntartásokkal
Hétfői Újságíró Klub Dési Jánossal az amerikai felkérésre Irakba küldendő magyar békefenntartók körül kibontakozott vitáról.

Dési János: A parlamentben hétfőn meglehetősen éles vita zajlott arról, hogy kell-e magyar békefenntartókat küldeni Irakba vagy sem. A parlament nem fogadta el azt, hogy szavazzanak a kérdésről. A kormánypártok egyébként támogatják a háromszáz fős katonai kontingens kiküldését, az MDF közölte, hogy ők nem hajlandóak ezt a lépést megszavazni, a Fidesz pedig azt mondta, hogy bizonyos feltételek esetén megfontolja azt, hogy esetleg támogassa ezt az egyébként kétharmados döntést igénylő kérdést.
Avar János: A szavazás feltétele valószínűleg az, hogy egy darabig erről szóljon a vita, és a Fidesz érzékeltethesse, hogy politikailag nem lehet őt háttérbe szorítani, igenis egyenrangú szerepe van a kormánypártokkal, hiszen tőle függnek a döntések. Ugyanezt megcsinálták korábban más ügyekben is. Az európai uniós csatlakozás ügyében is eléggé ültek a kerítésen, mind a két oldalon lelógatva a lábat, ahogy az angolszászok mondják.

Bolgár György: Elég kényelmetlen ülés volt.
Avar János: Elég kényelmetlen ülés, így van, de legalább húzzák vele az időt, amivel a kormánynak kellemetlenségeket okoznak. Ha tényleg nem szavaznák meg, az egy súlyos dolog lenne, de hogy kellemetlenkednek a kormánynak, hát az a legkevesebb, végül is az ellenzéki szerepet ki így fogja fel, ki úgy, meg ez a többértelműség egyébként is jellemző a magatartásukra. Még mindig egy identitásválság van a Fideszben, ezt vegyük tudomásul, és ezzel együtt kell élni. Meg hát azt se felejtsük el, hogy az iraki háború meglehetősen simán, gyorsan véget ért, és a kormány pedig, akárhogy is nézzük, a győztesek oldalára került. Az ellenzék igyekszik ezt a helyzetet is valamiképp kezelni.
Bolgár György: Van azért egy másik lehetséges olvasata is annak, amit a Fidesz csinál, abszolut jóhiszeműen közelítve a dologhoz. Mert lehet a magyar parlamentnek egy olyan elvárása, hogy legyen egy ENSZ- vagy egy NATO-felkérés, és egy ilyen nemzetközi döntéssel hatalmazzanak fel nemzetközi erőket a békefenntartó erőkben való részvételre. Ez annak az álláspontnak a logikus folytatása, amit a Fidesz korábban is képviselt, hogy tudniillik nem támogatta az iraki beavatkozást, azt mondta a kormányra, hogy háborúpárti, mert nem volt mögötte biztonsági tanácsi határozat. Viszont e mögött az álláspont, illetve annak indoklása mögött már fölfedezhetők repedések vagy zavarok, hiszen az egység manapság ritka jelenség a világban. Németh Zsolt például, aki külügyi felelőse a Fidesznek, úgy érvelt, hogy nézzük meg, milyen álláspontot képviselnek az európai uniós tagállamok. Nos, azt látjuk, hogy nincs egység közöttük. De hát eddig sem volt egység. Ugye volt, aki az amerikaiakat támogatta, és volt, aki ellene volt. Akkor most mikor és kihez igazodjunk? Hogyan akarunk mi önálló magyar külpolitikát folytatni, természetesen olyat, amely megfelel érdekeinknek, a szövetségesekkel egyeztetve is van, ha ugyanakkor elkezdjük számolgatni, hogy tizenöt európai uniós tagállam közül most éppen 8:7 az arány, és ez kinek a javára? Egyszóval valamiféle elvi álláspontot kellene elfoglalni. A Fidesz mondta állandóan, hogy meg kell határozni a magyar álláspontot, következetesen kell képviselni a magyar érdeket. Ha a magyar kormány úgy gondolta, hogy az iraki kormányzatot háborúval - mert másképp nem megy - el kell távolítani, mert veszélyt jelent az egész világ békéjére, és ezt az álláspontot következetesen, némi támogatással együtt képviselte, akkor még következetesebb az a politika, hogy a békében is részt kell venni. Nem pedig kitáncolni, hiszen ez most már mindenképpen egy olyan misszió, amit be kell fejezni, aminek a nagy részét elvégezték. Ebben mindenkinek kötelessége részt venni, ez magyar érdek. 
Avar János: Igen, ez az európai egység, ez tényleg fontos kérdés. A Financial Timesban volt a napokban Tony Blairrel egy interjú, amelyben az angol miniszterelnök egy nagyon fontos dolgot mond ki, mert azt állítja, hogy nem ért egyet azzal, hogy az amerikaiak megbüntessék a franciákat, de azzal aztán végképp nem ért egyet, hogy Európa egysége Amerika-ellenes alapon jöjjön létre. Ezt azért a magyar belpolitikai vitákban is tudomásul kellene venni, hogy az európai egységet ne úgy képzeljük el, hogy az valami Amerika-ellenes dolog lesz, amit, hát tapasztalhatjuk, a jobboldal egy része így képzel el. 
Mészáros Tamás: Igen, és nincs is a mostani helyzetben semmi különös, hiszen ugyanez volt a felállás a Törökország védelméhez szükséges NATO-szállítmányok átengedésénél is: az sem volt egy olyan rettenetesen nagy kérdés, pláne hogy Magyarország NATO-tagállam. Huszonnégy óra alatt el lehetett volna nyugodtan dönteni a dolgot, és a Fidesz tudta is, miként fog szavazni, de volt a kérdésben kétheti kommunikációs lehetőség. Most ugyanez történik. Németh Zsolt az egyik nap kiáll, és azt mondja, hogy meggondolandó, mire kérik a magyar katonákat, béketeremtésre vagy békefenntartásra, mert a kettő ugye nem ugyanaz. Békét fenntartani, azt még csak meggondoljuk, de békét teremteni, az ugye egy másik kérdés. Majd másnap egy másik televízióban elmondja, hogy a probléma az, hogy nincsen ENSZ-felhatalmazás. Na most akkor mi a probléma, könyörgöm, mert az ENSZ-felhatalmazás, meg az, hogy teremtünk vagy fenntartunk, az két külön kérdés. Ha ENSZ-felhatalmazás volna, akkor is fennmarad az a kérdés, hogy teremtjük-e vagy fenntartjuk-e a békét?
Dési János: Igen, de akkor lehet, hogy kiderülne a felhatalmazásból, hogy mire felhatalmazás.
Mészáros Tamás: De hát nem derülhet ki, ők is tudják, mert ez megint nevetséges. A békét ugyanis megteremteni megteremtették az amerikaiak azzal, hogy ezt a háborút megnyerték és befejezték. Ezek után a békét kell fenntartani. De ha te kimész békefenntartó katonának, és meg kell fékezned egy garázda csoportot, vagy egy fegyveres ellenálló gócot fel kell számolnod azért, hogy a békét fenntartsd, akkor egyszersmind meg is kell a békét aktívan teremtened. Ez a két feladat összefügg egy adott helyzetben, és tulajdonképpen az egész dolog csak játék a szavakkal.
Dési János: Valamelyik ellenzéki politikus úgy fogalmazott, hogy megfontolandó, hogy magyar önkéntes katonák életét ki lehet-e tenni ilyen veszélynek, mert akkor Magyarországnak mi haszna van ebből az egész dologból?
Mészáros Tamás: Magyarországnak diplomáciai haszna van ebből az egészből, és a presztizséről van szó a világban, és ezt nagyon sokszor nagyon sokan elmondták, és egyébként ha a Fidesz kormányon lenne, akkor ugyanez lenne a helyzet. Talán már nem emlékszik rá mindenki, hogy Orbán Viktor elment Tony Blairhez Londonba, és követelte, bombázzák erőteljesebben a szerbeket. Akkor többen elmondták, elmondtuk, hogy tekintettel Szerbia és Magyarország, mondjuk, érzékeny viszonyára, itt a közös határ, stb., talán nem a magyar kormányfőnek kellene stréberebbnek lennie a strébernél, és ezzel előállni. És egyszerűen azért tette, mert kormányon volt, és úgy érezte, hogy együtt kell az elefánttal dübörögnie. Most nincs kormányon, most egy kicsit akadályozni akarja a kormány megfelelő döntéseit.
Dési János: De mi van a magyar katonák életének kockáztatásával? 
Mészáros Tamás: Mindig felvetődik egy katonai miszszió esetén: most gondoljuk meg, hogy mennyi a kockázat? Persze, meg kell gondolni, de azért könyörgöm, hivatásos katonákról van szó, akik ezt választották hivatásul, és ráadásul önként jelentkeznek egy ilyen békefenntartó miszszióba, és pontosan tudják, felnőtt emberek lévén, hogy igen, vannak bizonyos kockázatok. Bocsánatot kérek, de bizonyos fokig ez szakmai ártalom, hogy vannak kockázatok. Egy ponton túl nevetségessé válik, amikor aktív, hivatásos katonákat attól féltenek, hogy majd lesznek valamilyen veszélyek.
Dési János: Azért egy ellenzék szerepe nem lebecsülendő, hiszen mégiscsak megfontolásra készteti a kormányzatot a döntéseiben, amikbe nem lehet csak úgy belevágni, hanem indokolni kell, és érveket kell keresni mellettük.
Mészáros Tamás: Persze, de erre egy vagy két parlamenti délelőtt elég volna. Egyébként a hétfői ülés előtti héten már próbáltak egyeztetni a kormánypártok és az ellenzéki pártok. A megfelelő tájékoztatást akkor az ellenzék és a kormány képviselői is megkapták a biztonságpolitikai szakértőktől, katonáktól egy kimerítő tájékoztatás keretében. Ha van további kérdésük, kifogásolni valójuk, további tájékoztatást is kapnak. Itt egy elvi döntésről van szó nyilvánvalóan. Amikor a lengyelek részt vesznek ezer katonával, a szlovákok ugyanennyivel, a csehek is, meg sorban mindenki, akkor Magyarország egyedül azt mondja, hogy na most gondolkozzunk még ezen néhány hétig. Úgyis tudja egyébként a Fidesz, hogy a jelenlegi világpolitikai helyzetben nem lehet nem tekintettel lenni a nemzetközi erőviszonyokra.
Avar János: Talán nem is az a legnagyobb probléma, hogy mit szólnának Washingtonban, ha mi nem vennénk részt a befejezésben. Az amerikaiak ugyanis megvonják a vállukat, mi csak egyike vagyunk a kis országoknak. Engem inkább az érdekel, hogy a szűkebb környezetünkben ennek mi lesz a hatása, és mondjuk a régióbeli politikusok hogyan használják ezt ki ellenünk, és a mi preszti-
zsünknek a finom rontására, mert hogy ez bekövetkezik, erre utalnak a történelmi tapasztalataink is...
Bolgár György: Ez a lényeg, pontosan ez a lényeg, mert valóban nem kell valamiféle szemrehányásra számítanunk az amerikaiaktól, hogy ebből valami büntető intézkedés következne, vagy a kereskedelmi kapcsolatok korlátozása, nem ilyen világot élünk. De arra pontosan jó volna, hogy adott esetben Szlovákia, Románia, azok az országok, amelyekkel ilyen-olyan vitáink vannak, fölhasználják a mi esetleg kevésbé hűséges szövetségesi magatartásunkat arra, hogy jó pontokat szerezzenek az amerikaiaknál, vagy bizonyos nyugat-európai országoknál, és a köztünk lévő, esetleges vitás kérdésekben maguk mögé állítsanak olyan erős országokat, amelyekre nekünk is szükségünk van. Ez a tétje ennek az egésznek.
Dési János: Mindennek fényében az MDF kategorikus nemje már csak azért is figyelemre méltó, mert az elmúlt egy évben épp ő volt az, aki rendre hajlott elfogadni a kormányzati álláspontot.
Mészáros Tamás: Igen, most az MDF képviseli kőkeményen a nemet, míg a Fidesz gondolkodik a kérdésen - ámbár a viselkedésébe bármilyen döntés belefér. A Fidesznek elegendő egy-két hét kommunikációs tér is, amit ezáltal megnyer. Az MDF másban gondolkodik, az MDF, mint kis ellenzéki párt, markáns akar lenni. Gondolják, ez egy olyan kérdés, amiben lehet elvi álláspontot elfogadni, és azt remélik ettől, hogy a közvélemény egy része azt fogja mondani, hogy igen, az MDF legalább következetes, nem hezitál, tartja magát a véleményéhez. Ez egy egyértelműen belpolitikai, sőt nagyon egyértelműen pártpolitikai szempont, egy kis párt szűken vett szempontja.
Bolgár György: Szerintem is mind a két párt csakis belpolitikai okokból játssza el azt, amit játszik, ha ugyanis arra gondolna, hogy Magyarország érdekei mit kívánnának, akkor nem ezt tenné. Magyarországnak ugyanis nyilvánvaló, hogy egy hosszú távú következetes álláspontot kellene képviselnie, különben egyik oldal sem fog megbízni bennünk. Nem lehet ide-oda kacsingatni, mindig a szerint viselkedni, ahogy éppen a belpolitikai érdekek diktálják. A nemzeti érdek azt kívánja, hogy Irakban béke legyen, valamint azt kívánja, hogy az Egyesült Államok és Nyugat-Európa álláspontja közeledjék egymáshoz. Erre a békefenntartásban való közös részvétel jó alkalom.
Dési János: Valószínűleg jövő hétfőn derül ki, miként alakulnak a dolgok, mert a parlament akkorra halasztotta a döntést.