Vissza a tartalomjegyzékhez

Somorjai László
A munkásosztály diszkrét bája

„Öcsém, itt annyian vannak, hogy ihaj” - harsogja mobiltelefonjába egy hölgy a földalattin. Nyilván megfigyelő, mert magát nem számítja a tömeghez. A dugig telt villamoskocsik láttán első reflexből azt hittük, MIÉP-gyűlésre megyünk a Hősök tere irányába, de aztán rögtön kapcsoltunk: ez nem az a nap. 
Kiszállunk, keressük a május elsejei mustáros virslis romantikát a Városligetben, de csak részben találjuk. Sietnénk a nagyszínpadhoz, de nem lehet. Zsibvásár, akciós áruk, csecsebecsék, vattacukor. Túrósbatyu kétszázért - egy negyedbe tépett, rojtos szélű szalvéta is jár hozzá. Girosz, gofri, kolbász és kürtőskalács. Aerobikbemutató - reggeli torna déli 12-kor -, Euroshop, EU-csillagos léggömbök, EU-pólók. Pita, perec - amit csak szeretsz -, pattogatott kukorica. Piknikelő szociszimpatizánsok, odébb póniló gyerekeknek, Petőfi Csarnok, majd a placc: itt a nagyszínpad. Reggel óta megy a show, de most Mandur László és Kovács László beszél, több komolyság, több figyelem: egy rendező megkér, hogy a külügyminiszter urat ne fotózzuk hátulról, mert nem szereti. A színpad elé megyünk, ott egy másik biztonságis vereget vállon: alulról se fotózzunk, mert az elnök úr azt sem szereti. Oldalról készíthetnénk fényképeket, a legelőnytelenebb pozícióból, de irgalmasak vagyunk. Tudjuk, mit jelenthetett négy évet a kispadon tölteni.


Lacikonyha a Ligetben. Vannak, akik már sütögetik az EU-pecsenyét Fotó: Somorjai L.

Amúgy Kovács László beszéde némely termékben található feliratra emlékeztet: „Gratulálunk, hogy a mi mosóporunkat választotta. Ez az ön jó ízlésére és megfontoltságára vall: mi vagyunk a legjobbak, leggazdaságosabbak. Amit ígértünk, megtartjuk: a foltot kimossuk.” Kovács elnök és miniszter úr ugyanis sikertörténetként emlékszik a választások óta eltelt közel egy évre: az első 100 napra, a második 100 napra, a közalkalmazottak-pedagógusok-egészségügyi dolgozók béremelésére, a Munka Törvénykönyvvének módosítására, a minimálbér adómentessé-gére, a reálkereset-növekedésre, a nyugdíjak emelésére, a 13. havi nyugdíj fokozatos bevezetésére, a 13. havi családi pótlék bevezetésére, a korrupció visszaszorítására. Mindezt a jelen lévő és jelen nem lévő, szocialistákra szavazó közel hárommillió ember bölcsességének köszönhetően. Kiderül, hogy helyreállították a demokráciát, továbbá a parlament normális működését és kormányellenőrző szerepét is. Sőt, mondja Kovács László, „helyreállítottuk a közszolgálati tévé pártatlanságát”. Ennél a mondatnál válik világossá, hogy az elnök beszédét még Friderikusz Sándor új műsora előtt írták. Sebaj, van még a tarsolyban, ha még ez sem volna elég, itt van a jövő május elseje - az uniós csatlakozás. Ez is jórészt a szocialista szavazók bölcsességének köszönhetően, hiszen a közvélemény-kutatások szerint ők többen voltak a népszavazáskor, mint a polgári oldal. Kovács László végül fogadkozik: „Azt bátran és határozottan mondhatom, (az Európai Unióban) semmi olyan nem lesz, ami hátrányos lenne, ami azt mondaná, hogy jobb lenne kimaradni az egészből.”
A beszéd után a Pa-Dö-Dö teszi próbára a színpad stabilitását, miközben Kovács miniszter úr és Medgyessy miniszterelnök úr (aki előtte szakszervezeti vezetőkkel találkozott, és kilátásba helyezte a kormány közeli átalakítását) a nép közé megy: a tömegkommunikáció ekkor átvált interperszonális kommunikációra. Fogadkozások helyett kézfogások, mosoly, kérésre autogram. A délutáni műsor változatosnak ígérkezik: eurodiszkó, eurovetélkedő, euroutcabál, eurokabaré. Nem vicc!


Ki és mit ünnepel?

Jogosan merülhet fel a kérdés, ki és mit ünnepel május 1-jén. A gyökereket - talán sokakat meglepő módon - nem az orosz, hanem az amerikai történelemben kell keresni. 1886. május 1-jére a chicagói munkások tüntetést szerveztek a nyolcórás munkaidő elfogadtatására. (Érdekes, hogy a mai napig a fejlett társadalmak közül az Egyesült Államokban dolgoznak a legtöbbet az emberek, a szabadnapok száma és a fizetett szabadság is alacsony). A rendőrség szétverte a chicagói proletárok akcióját, sőt az attak több halálos áldozatot követelt. Az esetre reagálva a szakszervezeti vezetők azt javasolták, hogy a történtekre emlékezve május 1-jén világszerte rendezzenek tüntető felvonulásokat, melyek közül az első 1890-ben volt. 
A „világ-összeesküvésre” készülve 1889. július 20-án Párizsban egyesítő szándékú szocialista konferenciát rendeztek, ahol az amerikai küldöttek azt javasolták, hogy egy nagy nemzetközi munkásünnepet szervezzenek a munka napján. Sokan világforradalmat vártak. Meglepő módon a magyarok is érezték az új idők szelét, hiszen együtt mozdultak a világ proletárjaival: abban az évben Budapesten is megkezdődtek az előkészületek. A fővárosban több gyárban és műhelyben is beszüntették a munkát: cipészek, asztalosok, esztergályosok és sok egyéb kétkezi munkás - mintegy 14-15 ezer ember - ünnepelt együtt. 
Az internacionalista munkások annyira elégedettek voltak, hogy 1919-ben a Kommunista Internacionálé hivatalos ünnepévé tette május 1-jét. 
1945-től kezdődően a kommunista vezetésű május elsejék jellemezték Európa keleti felét, így Magyarországot is. Az ekkor hivatalosan is ünneppé, munkaszüneti nappá vált „első szabad május elseje” tömegtüntetés volt - szociáldemokrata és kommunista jelképekkel. Idővel a kötelező ünnep üzenet nélküli sör és virsli megapartivá szelídült.