Vissza a tartalomjegyzékhez

Karl Pfeifer, Jeruzsálem
Fehéret feketén

Izrael terrorizmus elleni harcát kettős erkölcsi és újságírói mércével ítéli meg a média - állapították meg szinte egyöntetűen egy közelmúltban megtartott médiakonferencia résztvevői. Az „Antiszemitizmus és előítéletek a tudósításokban” címmel megrendezett konferenciát a Nemzetközi Vidal Sassoon Intézet szervezte a jeruzsálemi Héber Egyetemen.
A konferencia egyik központi témája a közel-keleti média helyzete volt. A jeruzsálemi egyetemen arab irodalmat tanító Menachem Milson „Mi az arab antiszemitizmus?” című előadását a Koránból vett idézetekkel illusztrálta. Mohamed Dajani, a palesztin al-Kuds egyetem tanára arról beszélt, hogyan tudósít a palesztin média. A palesztin professzor előadása végén sajnálatát fejezte ki, hogy hasonló, izraeli profeszszorok által tartott előadásokra Ramallahban nem lenne lehetőség. Ez az aszimmetria - jegyezte meg - a média számára nem téma, gyakran meglehetősen egyoldalúan tudósítanak a közel-keleti eseményekről: az egyik oldalon a szenvedő palesztinok, a másikon a hatalmas Izrael, árnyalatokat pedig szinte nem is látnak. 

Dajani még saját előadása megtartása előtt vitába keveredett Milson professzorral, amelyet az izraeli előadó egy anekdotával zárt le: „Miután a rabbi egymás után két egymással pereskedő félnek is igazat adott, felesége megkérdezte, hogy tudott mindkettőnek igazat adni. Erre a rabbi azt válaszolta feleségének: neked is igazad van!” Dajani, aki a palesztin médiáról szóló önkritikus előadásáért hatalmas tapsot kapott, a zsidó vitakultúrát dicsérve fejezte be szereplését. 
Meir Litvak, a Tel Aviv-i Egyetem oktatója az arab antiszemitizmusról szóló előadásában rámutatott a Koránban rejlő szélsőséges zsidóellenes motívumokra. Az előadó felhívta a figyelmet arra, hogy bár a Korán néhol „disznóknak, majmoknak, hazugoknak és a Sátán szolgáinak” is nevezi a zsidókat, nem szabad megfeledkezni róla, hogy a zsidók sorsa hosszú korszakokon keresztül jobb volt az iszlám világban, mint a keresztény országokban. 
A jeruzsálemi konferencia alkalmából mutatták be Jacques Tarnero és Philip Bensoussan új filmjét, amely a „Décryptage”, azaz Megfejtés címet viseli. 
A francia film hosszú részleteket mutat be olyan palesztin és arab televíziós dokumentumokból, amelyeket nemigen lehet látni a francia tévécsatornákon. Ilyen például, amint Arafat a „sahid gyerekeket” dicséri: azokat, akiket gyűlöletre és merényletek végrehajtására nevelnek. A Décryptage dokumentálja, milyen szerepet játszott az AFP francia hírügynökség az 1996-os zavargások kirobbantásában, amikor „tévedésből” egy hírnek ezt a címet adta: Alagút a Templomhegy mecsetjei alatt. 
A manipulációnak talán legjellemzőbb példája az a kép, amelyet a Liberation című baloldali napilap az első oldalon publikált: egy izraeli rendőr látható rajta gumibottal a kezében, mellette egy összevert fiatalember. A kép felirata szerint a rendőr véresre vert egy palesztin fiút. Csakhogy később kiderült: a képen szereplő fiatalember amerikai zsidó, akit a határrendőr épp az őt meglincselni készülő palesztin csőcseléktől mentett meg. A fiút felismerte Amerikában élő családja, és a kérésükre a Liberation helyesbítést közölt - a 13. oldalon, egy apró kép kíséretében.


Előítélet a tudósításokban

A „Décryptage” dokumentálja a francia média elfogultságát az Izraelről szóló beszámolókban, és rámutat a bizonyos esetekben egyértelműen bizonyítható antiszemitizmusra is. A film után nyilvános vitát rendeztek külföldi és izraeli újságírók részvételével, melynek során érdekes megfigyelést tehettünk: az izraeli újságírók alig vesznek tudomást az antiszemitizmusról, és lényegében Izraelt teszik felelőssé az ilyen tudósításokért, míg külföldi kollégáik Izrael szisztematikus rágalmazásáról beszélnek. Robert Wistrich professzor, a Vidal Sassoon Nemzetközi Kutatóközpont igazgatója szerint ennek leginkább az az oka, hogy az izraeli újságírók attól tartanak: ha elismernék a tudósításokban rejlő antiszemitizmus tényét, azzal korlátoznák saját jogukat az izraeli politika kritizálására, illetve tévesen úgy látják, hogy az antiszemitizmus és az előítéletek megemlítése a jelenlegi izraeli kormány kezére játszana. 
Wistrich professzor úgy véli, sok jobb- és baloldali cionista számára még nem fogadható el, hogy Izrael állam léte nem oldotta meg a „zsidókérdést”. Ezek az emberek inkább azt hiszik, hogy az antiszemitizmus a diaszpóra problémája. Ezenkívül - emeli ki a professzor - nézeteiknek ellentmondana elismerni, hogy az arab és iszlám antiszemitizmus Izrael létére jelent veszélyt. „Bár ez hihetetlennek hangzik, a témával való foglalkozás éppen a baloldali-liberális tábor sok tagjának szemében a békéhez vezető úton jelentene akadályt. Én pontosan ennek az ellenkezőjét hiszem: csak a tények precíz ismeretével és ábrázolásával lehet megoldani a problémát” - véli Wistrich professzor. (K. Pfeifer)