Vissza a tartalomjegyzékhez

Vagyim Arisztov, Szentpétervár
Megújul Észak Velencéje

Miközben kiléptünk a repülőgépből, megdicsértem magam az előrelátásomért, ami azonban nem bizonyult teljesen kielégítőnek. Budapestről indulva - bár ott 17 fokot mutatott a hőmérő - nemhogy kabátot, még sapkát is hoztam. Érkezésemkor viszont, amikor arcomba csapott a csípős pétervári szél, rájöttem, hogy bizony, itt még a kesztyű is elkelne. Igaz, nemcsak arrafelé volt ennyire barátságtalan a tavasz. Nem telt bele pár nap, és már Pesten is jóval hűvösebb volt a megszokottnál - mindössze hét fok -, de ekkor Szentpéterváron már fagyott… Igaz, hogy Oroszország „második fővárosát” gyakran hasonlítják Velencéhez, de mindjárt hozzá is teszik, jogosan: „Észak Velencéje”.


Pétervári tornyok. Ünnepre készülnek Fotó: Reuters

Mégis - a város szépségét még ez a hideg és szeszélyes időjárás sem tudja kikezdeni, főleg most, hogy 300. születésnapjára készülvén rohamosan csinosítja magát. A szélesen elterülő történelmi városközpontot itt is, ott is állványok tarkítják - felújítják Szentpétervár építészeti nevezetességeit: a Tengernagyi Hivatalt, a Petropavlovszkij, Izsák és a Szmolnij székesegyházakat, a míves kialakítású vasúti pályaudvarokat… 
Ahogy Budapesten, itt sem ritkaság azonban az elhanyagolt, aládúcolt folyosós, sötét udvarú lakóház. Ezek egyikében, a város egyik legfrekventáltabb helyén lakik régi egyetemi társam és barátom, Artúr a feleségével és három pici gyermekével. A ház egyszerűen elrepedt, méghozzá épp az ő részükön. Barátom már többször felhívta erre az illetékes hivatal figyelmét, abban a reményben, hogy ha máskor nem is, de a 300. évforduló alkalmából csak kijavítják. Végül megérkezett a válasz: az ilyen házakra jelenleg nincs pénze a városnak, ezért azt tanácsolják, falazza be annak a szobának az ablakát, amelyen a repedés fut, ily módon megerősítve és biztonságosabbá téve azt. Mellesleg a helyiségnek nincs több ablaka, befalazásával csak egy nagy börtöncella keletkezne…
Ennek ellenére sem barátom, sem a többi pétervári ismerősöm nem csügged. Annak is örülni tudnak, hogy legalább a város leghíresebb épületei újjászületnek. Igaz, magával az ünnepsorozattal kapcsolatban gyanakvóak. Szerintük ez az egész inkább a vendégeknek szól, akiket külön autókon és buszokon szállítanak majd, ami útlezárásokkal és más korlátozásokkal járhat. Egyszóval az itt élők jobban járnak, ha arra az időre inkább elutaznak valahová.
A sajtóból is úgy tűnik, hogy ezek az előérzetek nem megalapozatlanok: a városvezetés már most felhívja a figyelmet, hogy május 29. és június 1. között több főútvonalat lezárnak, és azokon csak külföldi országok küldöttségei, VIP-személyek és turisták közlekedhetnek. Ahogy az újságok fogalmaztak: „Tekintettel a magas rangú és kevésbé magas rangú vendégek hatalmas áradatára, Szentpétervár szűknek bizonyulhat az ittlakók számára.” Csak pár adat: a város lakóinak száma közel ötmillió, az ünnepekre pedig, a turistákat nem számítva, harminc ország küldöttei érkeznek, nem beszélve a hazai turizmusról.
Ottlétem idején a város lakóit azonban más kérdés foglalkoztatta, nevezetesen az, hogy ki lesz Szentpétervár új polgármestere - főleg, mióta a jelenlegi vezető, Jakovljev hivatalosan is bejelentette, hogy nem indul a választáson. Egyes elemzők Valentyina Matvijenkóra tippelnek, aki nemrégen még az orosz kormány miniszterelnök-helyettese volt. Vlagyimir Putyin nevezte őt ki a Szentpétervár központú északnyugati körzet élére. Sokan ezt a több botrányban is érintett Jakovljev eltávolítási tervének egyik lépéseként értelmezik; állítólag ugyanis őt terheli egyik elődje, Anatolij Szobcsak ellehetetlenítése, sőt halála is. Szobcsak volt Szentpétervár első demokratikus úton megválasztott polgármestere és az ő szárnyai alatt kezdte politikai karrierjét Putyin is. Mellesleg az ő idejében nyerte vissza történelmi nevét Szentpétervár.
A választás mostanában a várost körülölelő Leningrádi Körzet másfél milliónyi lakosát és politikusait is foglalkoztatja, - noha ez különálló közigazgatási körzet, ami nem tartozik Szentpétervár fennhatósága alá - idén ősszel lesz ugyanis a megyei kormányzó újraválasztása.


Rubel-szavazatok

Hogy mit is jelent egy választási harc, azt nemrégiben szülővárosom, Kingiszepp, ez az Észtország és Szentpétervár között fekvő hatvanezres kisváros a saját bőrén tapasztalhatta meg. A küzdelem olyan mocskosra és aljasra sikeredett, hogy arra még Moszkva is felfigyelt. A leköszönő polgármester két helyettese indult a választáson, akik közül ő az egyiket támogatta. A város lakosai persze mindjárt tudni vélték, melyik az - mint ahogy azt is, hogy a polgármester „pénzért eladta neki a várost”. Merthogy az a jelölt igen gazdag. Ezt és ehhez hasonló „tényeket” bőven ontottak röplapokon és újságokban különféle átutazó politikai „szakértők”, akik egyáltalán nem vették figyelembe a kisvárosi mentalitást, és azt a technikát alkalmazták, ami fővárosokban be szokott jönni. 
Végeredményben a város két részre szakadt. Az egyik jelölt kis különbséggel megnyerte a csatát, a másik azonban nem nyugodott ebbe bele, és pert indított. A városi bíróság érvénytelenítette az eredményt, a megyei bíróság azonban nem hagyta jóvá a döntést. A választásoknak vége, az emberek többségének pedig az az érzése, mintha valami illetlen dologban vett volna részt.