Vissza a tartalomjegyzékhez

Hechs László
Arafat ragaszkodna a terrorhoz

A szövetségesek iraki győzelme és Szaddám Huszein bukása új lehetőséget kínál az izraeli-palesztin válság megoldására. Ariel Saron izraeli kormányfő a múlt héten kijelentette, hogy a zsidó állam igyekszik kihasználni ezt a lehetőséget, még akkor is, ha fájdalmas kompromiszszumot kell kötnie. Izrael nem kívánja a palesztinok lakta területeket igazgatni, mert az túlságosan nagy gazdasági, politikai és erkölcsi terhet jelentene számára. A labda most a palesztinok térfelén pattog. 


Abu Mázen, az új palesztin miniszterelnök (balról), Jasszer Arafat és Omar Szulejmán, az egyiptomi közvetítő

Az Egyesült Államokból, az ENSZ-ből, az Európai Unióból és Oroszországból álló kvartett béketervét az új palesztin kormány megalakításához kötötte. Az új kinevezett miniszterelnök Mahmoud Abbasznak (vagy másik nevén: Abu Mázen) heteken át, eleinte négyszemközti, majd közvetítőkkel folytatott tárgyalásokon sem sikerült megállapodnia Jasszer Arafattal, a Palesztin Hatóság elnökével. Pedig Arafat jóváhagyására a miniszterelnöknek feltétlenül szüksége volt, hiszen támogatása nélkül nem kaphatta volna meg a Palesztin Törvényhozó Testület jóváhagyását. A nyugati vezetők, elsősorban Tony Blair brit és José-Maria Aznar spanyol miniszterelnök, az Európai Unió képviseletében Miguel Moratinosz különmegbízott és az Egyesült Államok azonban ragaszkodtak a - szerintük egyedül elfogadható - Abu Mázen személyéhez. Amerikai részről világossá tették Arafat számára azt, hogy a kormányalakítás esetleges kudarca miatt egyedül őt terheli a felelősség.
Órákkal a szerdai határidő előtt azonban Omar Szulejmánnak, az egyiptomi hírszerzés főnökének sikerült a megállapodást tető alá hoznia. A megegyezés szerint a belügyminiszteri tárcát Abu Mázen kapja, és Muhamas Dahlannak jut a palesztin biztonsági szervek feletti felügyelet feladata. Szulejmán egyben biztosította Arafatot - aki ellenezte Dahlan kinevezését -, hogy ő marad a palesztin nép vitathatatlan vezetője. 
A kialkudott kompromisszum pontos részletei lapzártakor még nem ismeretesek, de valószínű, hogy Abu Mázen, bár kormányt tudott alakítani, ám miniszterelnökként nem rendelkezik teljes jogkörrel. Arafat a teljes hatalmi jogkört, közte a palesztin erőszak- és terrorszervezetek irányítását a miniszterelnöknek ugyanis nem volt hajlandó átadni. Abu Mázen önálló jogosítványokat követelt és természetesen azt szerette volna, ha döntéseit Arafat nem bírálhatná felül. Arafat nem értett egyet Abu Mázen tervével, aki - az izraeli napilapok egységes véleménye szerint - fel akarja számolni a közvetlen befolyása alatt álló terrorszervezetet, az „Al-Aksza Mártírjai Brigádját” és szembe akar szállni a Hamasszal és az Iszlám Dzsiháddal is. Annál is inkább, hiszen Izrael csak abban az esetben hajlandó a kvartett tervei szerinti béketárgyalásokra, ha a palesztin erőszakcselekmények teljesen megszűnnek. Ez pedig elképzelhetetlen a terrorszervezetek feloszlatása és az illegálisan birtokukban lévő fegyverek begyűjtése nélkül. Abu Mázen ragaszkodott tehát ahhoz, hogy a félkatonai szervezetek lefegyverzése kizárólag az ő hatáskörében legyen, míg Arafat visszautasította ezt a követelést. 
Arafat ragaszkodik eredeti koncepciójához, hogy a palesztin államot a fegyveres terror eszközével hozza létre. Abu Mázen talán azon kevés palesztin politikusok egyike, akik szerint az „Al-Aksza intifáda” nem érte el célját és békés úton a palesztinok messzebbre juthattak volna.