Vissza a tartalomjegyzékhez

Tihanyi Péter
Mesébe illő rohamkocsi
Bemutatjuk László Endre Márton gyermekmentőt és különleges csapatát

Babakocsi a beceneve annak a gyermekrohamkocsinak, amiből csak egy van Magyarországon. Világszínvonalú a felszereltsége és a személyzet szaktudása is. Egy guruló gyermek-intenzívosztály. Négy év alatt több mint nyolcezer-háromszáz gyereket látott el. Akit élve találnak, azt élve be is viszik a kórházba. Több száz kisgyerek köszönheti speciális lélegeztetőgépüknek az életét, akiket gyakorlatilag a halálból hoztak vissza. A kocsi olyan, mint egy gyönyörű gyerekszoba, kék ég, fehér felhők és sok-sok plüssállat, maci, nyuszi és zsiráf doktor bácsi.


Fotók: Somorjai L.

- Aki annyi kisgyereket látott visszaevickélni az életbe, az tudja, hogy nem attól halott valaki, hogy az EKG-n egy egyenes csíkot látok, ami sípol, és nem működik a pulzusa. 
- Hanem mitől?
- Mikor megérkezünk a helyszínre, és a földön fekszik egy gyerek, én már a mentőautó ablakából meg tudom állapítani, ha látom az arcát, hogy halott vagy sem. Egyszerűen érzem a semmit körülötte. Kiszállok, odalépek és nem egy emberi lényt látok a földön magam előtt, hanem valamilyen maradványt, egy megüresedett porhüvelyt, tíz kiló anyagot. Ez nagyon érezhető, és nem tévedtem még. 
- A bőre színén, vagy ami körülveszi?
- Tudod, hogy miért nem a bőre színén? Mert ha Spielberg csinál nekem egy bábut, és azt olyan tökéletesen kisminkelhetik, hogy Oscar-díjat kap a sminkes, akkor is látom, hogy az egy baba. Azt az űrt, amit egy halott ember maga után hagy, semmivel nem lehet összekeverni. Sokan kérdezik, hogy nem félünk-e a halottaktól, és én ilyenkor azt mondom, hogy nincs bennük semmi rémisztő, csak egy darab hús van ott, egy zacskó, egy kis motyó, ami az élet után maradt. Volt olyan eset, amikor a kocsiban fekvőnek pacemakerrel működtetni tudtuk a szívét, és lélegeztetőgéppel tudtunk a tüdejébe levegőt fújni, és közben pontosan tudtam, hogy az soha nem fog már fölkelni, nem fogja azt mondani, hogy szia anyu, mert ő már elment. Egyszerűen nincs már ott. 

***
Részlet az alapító okiratból:
Alulírott László Endre Márton ezen okiratban az előírtaknak megfelelően életre hívja a Szent Márton Gyermekmentő Szolgálat Alapítványt. Célja: speciálisan felszerelt rohamkocsi üzemeltetése, kritikus állapotú, életveszélyes, intenzív ellátásra szoruló gyermekek mentése.

***
- Ma már az ország legjobb huszonhat gyermekorvosa velünk dolgozik.
- Egy kocsitok van, ki dönti el, hogy mely esetekhez mentek ti a sok közül?
- Ha befut hozzánk egy hívás, ami úgy kezdődik, hogy elütöttek egy kisgyereket Csepelen, és nincs eszméleténél, nem állt föl, akkor értelemszerűen ez az autó megy. De mivel mi a Markó utcánál vagyunk, elindítják a balesethez legközelebb levő mentőközpontból a normál mentőautót és velük párhuzamosan minket. 
Mondok egy konkrét esetet. Újpalotán egy patikában egy kétéves gyerek minden előzmény nélkül összeesett. A patikusok bejelentése szerint már nem vesz levegőt. Mi éppen a János Kórháznál végeztünk egy másik esettel, onnan indultunk. A központ természetesen elindította a palotai mentőkocsit is, ami a patikától pár percre van. Óriási sebességgel odaértünk a helyszínre. Akkor már a másik mentő hordágyán feküdt a gyerek, szürke volt, nyálas hab folyt ki a száján, és fennakadt a szeme. Rettentő látvány volt. 
- Mit csináltak azok a mentősök a gyerekkel?
- A leállt légzését próbálták pótolni ballonozással, de főként minket vártak. Bevittük az autónkba. Egy légzésleállással járó, teljes görcs állapotában volt. 
- Epilepszia?
- Nem. A kisgyereknek egy sönt volt beültetve a fejébe. Ez egy születési rendellenesség, amikor is az agykamrában keletkező folyadék nem vezetődik el onnan normálisan. Ezt idővel kinövik a gyerekek, de addig egy csövecskét ültetnek be a fejbe, végén egy szeleppel, és ezen a csövön mesterségesen elvezetik az agyból a folyadékot.
- Hova?
- Általában a hasüregbe.
- Az agyból a hasüregbe? Hogyan?
- A hajas fejbőrt felnyitják, a koponyacsonton fúrnak egy lukat, ott bevezetnek egy vékony csövet át az agyállományon egészen a kamráig. Utána a cső végére tesznek egy kis szelepet, amit söntnek neveznek, amit már a koponyacsonton kívül, de a fejbőr alá ültetnek. Innen szintén a bőr alatt elvezetik a nyakon, mellkason keresztül egészen a hasüregig, ahol is landol a felesleges folyadék.
Ezek általában nagyon pici gyerekek, nem fogják föl, hogy mi van, és nem is nagyon látni rajtuk. Ha ez a sönt nem működik rendesen, például elzáródik, akkor nem tudja elvezetni a folyadékot, megnő a nyomás az agykamrában, ami életveszélyes.
- Mit csináltatok vele, hogyan hoztátok rendbe?
- Az első pillanatban az oxigénhiányt pótoltuk, ami fellépett a kisfiúnál, ezt hipoxiának hívják, és végzetes agykárosodást okozhat. Belekötöttük a palackunkból az oxigént a ballonba és elkezdtük lélegeztetni. Ezzel egy időben a végbélen keresztül görcsoldó gyógyszert adtunk, ez egy zselészerű anyag, ami azonnal felszívódik. Azután átvettem a gyerek ballonozását, a doktornő pedig vénát preparált rajta. Ez azt jelenti, hogy rögzíteni kell a kis kezét, amiben a vénát biztosítjuk. Beadtuk azokat a gyógyszereket, amelyek egyrészt elaltatták, másrészt megszűntetik a görcsöket, ellazult az egész kis teste, és legvégül a maradék légzést is leállítottuk.
- Azt miért kellett leállítani?
- Mert arra már nem volt elég, hogy kellő oxigént juttasson a szervezetbe, ahhoz viszont sok volt, hogy mi ne tudjunk beavatkozást végrehajtani. Tehát teljesen elaltattuk - amit ne keverj össze egy normális éjszakai alvással - és rákötöttük a lélegeztető gépre. 
- Eközben álltatok a kocsival, vagy rohantatok szirénázva? 
- Természetesen mozdulatlanul álltunk. Ilyenkor a gépkocsivezető is hátul van és segít, ő adagolja a gyógyszereket, szívja föl az ampullákat, a mi kocsinkon ő is szakember. Ez egy háromemberes koreográfia. Van egy tizenkét elvezetéses EKG-nk, aminek az elektródáit végtagokra, mellkasra, mindenhova föltettük. Az összes gépünket számítógép vezérli, aminek az eredményét azonnal látjuk a monitoron. Az utolsó simításokat végeztük ahhoz, hogy a kisfiút szállítható állapotba hozzuk. Mivel tudtuk, hogy a sönt problémájának egyértelmű diagnózisát csak CT-vizsgálat után lehet felállítani, fölhívtuk a még mindig álló mentőautóból az Amerikai úti idegsebészetet, hogy bevinnénk hozzájuk egy ilyen gyereket. Felkészülten vártak bennünket. Hozzáteszem, az összes gépet és műszert úgy konstruáltuk meg a mentőben, hogy például egy CT-vizsgálatnál sem kell levenni a gyerekről a műszereinket, mert azok akkumulátorról is működő mobil berendezések. A CT-vizsgálat alatt is a műszereink tartották életben a gyereket. Kiderült, hogy nem eltömődött a sönt, hanem éppen túlműködött, és egy ödéma lépett fel, ezt gyógyszeresen is lehet kezelni, így nem kellett műteni. Felhívtuk a Bethesda Kórház intenzív osztályát, ahonnan egyébként nagyon sok orvos dolgozik ezen az autón, úgyhogy barátként fogadtak minket. Két orvos és három nővér várt minket egy előkészített ággyal. Áttettük a kicsit, és nagyon óvatosan átkapcsoltuk a mi gépeinket az ő gépeikre. És innentől kezdve a mi feladatunk tulajdonképpen véget is ért. 
- Nem szoktátok nyomon követni a gyerekek sorsát?
- Hogyne követnénk nyomon. Másnap reggel már levehették a lélegeztetőgépről, mert a gyógyszerek megszüntették az ödémát. Normalizálódtak az életfunkciói és pár nap múlva saját lábán ment át a neurológiai osztályra, ahol folytatták a kezelését. Két hét múlva ugyanolyan egészségesen került haza, mint amilyen rosszulléte előtt volt.

***
Egy e-mail az alapítvány postájából ()

Dr. Gesztes Éva részére
Tisztelt Doktornő!
2002. október 27-én 4 hetes Luca kislányunkat a Madarász Utcai Kórházból az Amerikai úti klinikára szállította az Önök által működtetett mentőautó és személyzete. Dr. Kőhalmi Barbara és Bánki Róbert emberi hozzáállásának, szakmai tudásának és a mentőautó felszereltségének köszönhetően megmentették gyermekünk életét. Köszönjük, és kívánunk Önöknek és minden munkatársuknak jó egészséget és sok sikert. 
Luca szülei:
Zsolt és Zsuzsanna

- Mit csináltok akkor, ha egy kisgyerek meghal a kezeitek között?
- A négy év alatt ez még nem történt meg velem. Az igen, hogy a gyerek gyakorlatilag már nem élt, és nem sikerült az újraélesztése. A bicskei menekülttáborból elindult egy mentő egy nyolc hónapos, tüdőgyulladásos kisfiúval Budapestre. Útközben fel kellett venniük egy majdnem szülő nőt is. A gyerek annyira rosszul lett a mentőben, hogy a mentős megijedt és riasztott minket. A mentőben nem szakorvos ült, hanem egy medikus kislány. Őt, szegényt nem készítették fel arra, hogy ennek a tüdőgyulladásos kisfiúnak nem alakult ki a szíve normálisan, egy kamrája és egy pitvara volt. Ez azt jelenti, hogy a vérében folyamatosan keveredik az oxigénben dús és az oxigénszegény vér. Ezek a gyerekek ritkán érik meg a felnőttkort. Budaörsnél találkoztunk. Mikor kinyitottuk az ajtót, a látvány egy rutinosabb mentőst is kikészített volna. A szülni készülő anyuka lába között haldoklott a bicskei kisfiú. Mikor áttettük a mentőbe már nem lélegzett. Az autónkban 45 percig folytattuk az újjáélesztést. Nem sikerült. Ez egy mongol kisfiú volt, akinek ráadásul az édesanyja is ott kuporgott az előző mentőben. Állva nézte, amíg mi küzdöttünk a gyerekéért. Elmagyaráztuk az anyukának, hogy meghalt a kisfia, de nem akarta elhinni. Simogatta a gyereket, masszírozta, énekelt neki, ez egy nagyon egyszerű asszony volt, nem is tudom pontosan, hogy nem értette meg, vagy csak így dolgozta föl a traumát. Aztán azt mondta nekünk, hogy talán éhes, az a baja, és megszoptatta a halott csecsemőt. Ahogy beértünk az Igazságügyi Orvostanszékre az Üllői útra, talán felfogta hogy mi történt, akkor bebugyolálta egy kis pokrócba a babát, ellátta, és úgy adta a kezembe, mintha egy nagy utazásra adná.
- És te?
- Felhívtam a családomat, hogy gyorsan meghallgassam tizenöt hónapos kisfiam gügyögését, és kicsit megnyugodtam.
- Mi az a pillanat, vagy melyik az a pillanat, amikor egy újraélesztésnél azt mondjátok, hogy nem, ennyi volt és kész. Hogy nincs értelme tovább.
- A halálnak soha nincsenek egészen pontos kritériumai. Gyakran van az, hogy valakiről minden gép azt mutatja, hogy halott, de olyan betegségben hal meg, amiről én tudom - hacsak nem telt el nagyon hosszú idő -, újraélesztéssel jó eséllyel vissza lehet hozni. Ha nincsen olyan élettel összeegyeztethetetlen sérülés, akkor én a kritikus félóra után is folytatom az újraélesztést, hiszen nem tudom pontosan mi a halál oka, így azt sem tudom, mekkora eséllyel hozható vissza. Ennél a mongol csecsemőnél 45 perc után egyszerűen egyik pillanatról a másikra elmúlt bennem a remény, olyan érzés volt, mintha elengednék valakit. 

Egyszer csak megszólal a riasztó a „babakocsiban”, ahol eddig beszélgettünk. Nekem és a fotósomnak ki kellett szállnunk. Ők szirénázva elrobogtak, mi taxival utánuk. A mobilomon szóltak, hogy menjünk a Városligetbe a Petőfi Csarnok mögötti rétre. Egyszerre érkeztünk mi, a mentő és egy helikopter. Az Országos Mentőszolgálat francia helikoptere. Egy gyönyörű ötéves kislányt hozott a mentő a helikopterhez, akinek agyvérzése volt, akit a Bethesda Kórházban kezeltek. Stabilizálódott az állapota valamennyire, annyira azért nem, hogy autón hazaszállítsák Tatabányára. Jöttek a húsvéti ünnepek, és úgy gondolták a kórházban, hogy saját ágyában, szülők mellett talán jobban gyógyul. Ahogy a gép fölszállt, a pilóta köszönésképpen a gép orrát felénk billentette, Zsuzsika és a doktornő integetett nekünk. Mi a földről vissza. Ez is Magyarország.