Vissza a tartalomjegyzékhez

Hetek-összeállítás
Tőkés nagybirtok vagy fellendülés?

A Magyar ATV-n a múlt heti mezőgazdaságról szóló parlamenti vitanapot követően Font Sándor (MDF), Szanyi Tibor (MSZP), illetve Glattfelder Béla (Fidesz-MPP) beszélgettek a mezőgazdaság helyzetéről. 
Műsorvezető: A sajtóhíreket figyelve az a furcsa érzésem van, hogy mintha Önök több dologban egyetértettek volna, pedig korábban ennek nem volt nagy gyakorlata. Hogy csinálták? 
Glattfelder Béla: És ez baj? 
Mv.: Nem, egyáltalán nem baj, csak szokatlan. Legalábbis meglehetősen éles vitáik voltak például a mezőgazdaság helyzete körül is, hiszen nagyon sokan mondták azt, hogy a magyar európai uniós csatlakozásnak ez az egyik legkényesebb pontja. Ehhez képest Ön úgy fogalmazott, hogy ez az agráriumnak kifejezetten jót tesz, hogy csatlakozik az Európai Unióhoz, ezt azért eddig elsősorban kormánypárti politikusoktól hallottuk. 
Glattfelder Béla: Másképp fogalmaztam, azt mondtam, hogy ez szükségszerű lépés, logikus lépés - de végül most nem arról van szó, hogy be kell-e lépni vagy nem kell belépni, ez a kérdés már eldőlt - hanem arról van szó, hogy mit kell tenni annak érdekében most, hogy a csatlakozást megnyerjük, hogy tényleg minden magyar mezőgazdasági termelő nyertese lehessen az európai uniós tagságnak. 


Jobban jár-e a magyar gazda az unióval? Fotó: Somorjai L.

Mv.: Torgyán József, egy korábbi, a témában illetékes miniszter azt mondta, hogy ma a magyar vidék teljes letargiába került, olyan szörnyű a helyzete a mezőgazdasági dolgozóknak. 
Szanyi Tibor: A letargia enyhe túlzás, itt már az elmúlt időszakban is többen voltak, akik mindenféle apokaliptikus jövőt jósoltak a magyar mezőgazdaságnak az európai csatlakozást követően, ehhez képest azért a beszédes számok azt mutatják, hogy a magyar vidék meglepő módon nagyobb arányban szavazta meg az uniós csatlakozást, mint mondjuk például Budapest. A megyék közül kettő volt, amelyikben egy picit alacsonyabb volt az igen szavazatok aránya, az összes többiben pedig magasabb, sőt helyenként jóval magasabb volt, mint Budapesten. Az elmúlt időszakban mindenféle riogatás dacára a vidék lakossága nagyon is megértette, hogy számukra nagy esélyt jelent. Az ilyen arányú igent nem a letargia jelének élem meg, ez valószínűleg egy nagy tévedés a korábbi miniszter úr részéről. 
Mv.: Glattfelder Béla úgy fogalmazott: arra törekedtek, hogy segítő javaslatokat tegyenek a témában, mármint az agrárium témájában. Mennyire fogadják el Önök ezeket a segítő javaslatokat, vagy mennyire érzik úgy, hogy ezek tényleg segítő javaslatok? 
Szanyi Tibor: A vitanap abból a szempontból tanulságos volt, hogy valóban egy neuralgikus része a vitának ez a belépni, nem belépni kérdéskör - ahogy Glattfelder úr is ezt itt az imént említette - ez eldőlt. Egy nagyon fontos dologról már nem kell vitatkozni, és akkor most több tere nyílik a szakmaiságnak, ráadásul erre a szakmaiságra azért is van szükség, mert valamennyien belátták, a magyar csatlakozásnak a mikéntje - főleg a többi kilenc most csatlakozó országgal egybevéve vagy összehasonlítva - jóval kedvezőbb. Csak egy számot mondok megint, most a bővítés mezőgazdasági részére szánt közösségi összegeknek 18 százalékát hozta el a magyar tárgyaló delegáció, mígnem lakosság-arányosan egy tizedét képezzük. Ez azt jelenti, hogy egy főre jutó módon a magyarok kétszer akkora mezőgazdasági támogatási pénzt hoztak el a tárgyalóasztalok mellől, mint a többi kilenc ország. 
Mv.: Az MDF javasolta, szóval, a vitanapot, melyek az volt a címe, hogy a mezőgazdaság a koppenhágai csatavesztés után. Tehát Önök nem elégedettek? 
Font Sándor: Azért gondoltuk, hogy valamilyen szintű csatavesztés történt, mert talán az elvárásokhoz képest úgy éreztük, hogy lehetett volna jobb eredményt elérni. Természetesen tudomásul vettük, ami történt, innentől kezdve viszont az a dolgunk, hogy ezzel a helyzettel hogyan kell bánni, mit kell most tenni. Az MDF is ez irányba próbált elindulni, mert soha még én eddig nem hallottam például MSZP-s képviselőtől, hogy lesznek olyan területek, amelyekkel gondok lesznek a későbbiekben, most hallatszott először, a sertéságazat, baromfiágazat estében konkretizálták is. Eddig csak azt mondták: mindenkinek, a mezőgazdaságból élőknek is jó lesz az unióban. Ez sajnos nem igaz. Az unióhoz az utólagosan csatlakozott országokat, hogyha megvizsgáljuk, mindenhol a mezőgazdasággal voltak a problémák. Megrostálódtak a gazdák, létszámukban csökkentek, elég komoly válsághelyzetek alakultak ki. És ez irányba szeretnénk, hogy a gondolkodás meginduljon.
Magyarországon hat évig megkülönböztetett, azaz alacsonyabb támogatást fognak kapni a gazdák, ezt mindenki pontosan tudja. Mi arrafelé szeretnénk vinni a gondolatot, hogy milyen eszközök lehetnek a kormány kezében például a támogatás tekintetében. Jövő év májusáig bármilyen, a kormány által szükségesnek tartott támogatási formát megadhat a mezőgazdaságnak, addig nem köti a kezünket az uniós szabályozás. Addig kellene megoldani az üzemszabályozási területeket, hogy hát ne lehessen könnyű feltételekkel külföldieknek termőföldet vásárolni. Fel kellene készíteni az intézményi hátterét a pénzek fogadására, és a gazdák integrációjára, valamint jó lenne, hogyha a termőföldi adottságainkat maximálisan kihasználnánk.. Tehát a csatavesztés után azért, mert ott talán nem a legjobb feltételekkel sikerült a csatlakozási szerződést aláírni, de utána vagyunk, tehát a felkészülési folyamat, ez következik most. 
Mv.: Egyébként Ön is úgy érzi, hogy ez egy csatavesztés volt Koppenhágában? 
Szanyi Tibor: A vitanap során a hozzászólóknak döntő többsége jelentős módon, még a kezdeményező MDF oldaláról is, visszakozott ettől a kifejezéstől. Nem hiszem, hogy csatavesztés az, amikor mondjuk kétszer akkora - pénzben is kimutatható - eredménnyel áll föl valaki a tárgyaló asztaltól, mint kilenc másik. Az sem csatavesztés, hogyha ugyanezt az alkut az ország lakosságának egy elbűvölően szép hányada szavazza meg. Tényleg véget kell vetni a riogatásnak. 
Glattfelder Béla: Szerintem azért utólagosan nem árt azt megnézni, hogy milyen célokat tűztünk magunk elé, amikor megkezdtük a csatlakozási szerződésről folyó tárgyalásokat. Sajnos nem sikerült mindent elérni, amit… 
Mv.: De hát volt egy nagy változás, amikor elkezdtünk tárgyalni, két-három-négy ország csatlakozásáról volt szó, mire oda jutottunk, addigra tíz…
Glattfelder Béla: Persze, nem mondom, hogy ezért bárkit kárhoztatni kellene, még azt is merem mondani, hogy hát persze a célkitűzéseink talán kicsit nagyravágyóbbak voltak annál, mint amit ténylegesen el lehetett érni. 
Mv.: Mertünk nagyot álmodni? 
Glattfelder Béla: Voltak olyan célkitűzéseink például, hogy mivel minden kötelezettséget vállalunk, ami az Európai Unióhoz való csatlakozással jár, ezért viszont minden jogot szeretnénk megkapni, amit a régi tagállamok megkapnak. Ez a kérdés főként a közvetlen kifizetésekkel kapcsolatban merült föl: a régi tagállamok gazdáinak támogatásának csak a 25 százalékát fogják megkapni a magyar gazdák. Ez tíz év alatt 1300 milliárd forinttal kevesebb támogatást jelent. Eredménynek lehet viszont azt elkönyvelni, hogy ezt a támogatást nemzeti költségvetésből kiegészíthetjük, igaz ez 700 milliárd forintnyi többletkiadást jelent a magyar költségvetés számára. A fő feladat: nézzük meg, hogy a jövőben mit kell csinálnunk. Az Európai Unió agrárpolitikájának reformja tízéves távlatokra fog dönteni, és így most végig kell gondolnunk, hogy mi az, amit nekünk meg kell tenni. Mi például azt javasoljuk, hogy a kapott támogatás legalább adómentes legyen. Tehát, ha már úgysem kapnak annyit, mint amennyit a régi tagállamok gazdái, akkor az lenne az igazságos, hogyha ez után nem kellene adót fizetni. 
Mv.: Mi erre a kormányzati válasz? 
Szanyi Tibor: Hát, természetesen ezeket a dolgokat lehet mérlegelni. Jelenleg Magyarországon a jövedelmek adókötelesek. Ebből a két végpontból kell valahogyan levezetni ezt az egész vitát. Én azt hiszem, hogy lesz még bőven mód és idő az elkövetkezendő egy esztendőben, hogy ezeket a kérdéseket átvegyük. A kormányzat teljes mértékig nyitott a különböző szempontok mérlegelésére. 
Bizonyos értelemben most kezdődnek a különböző „mérkőzések”, az elkövetkezendő egy évtizedben is apró lépésenként lehet javítani a pozícióinkon. Ha nemzeti konszenzus van, akkor a mindenkori kormánynak sokkal könynyebb dolga van Brüsszelben.
Font Sándor: A támogatások adómentességéről csak anynyit, tehát itt egy elvi kérdés adódik: a veszteségek csökkentésére szóló támogatás miért számít esetleg jövedelemnek? 
Szanyi Tibor: Milyen veszteségek csökkentéséről szóló támogatás van az unióban? 
Font Sándor: Logikai kérdésfeltevés van. Azért van mezőgazdasági támogatás, mert a mezőgazdaság nem képes az egyéb gazdasági szektorokkal felvenni a versenyt.
Mv.: Más európai uniós országokban mi a szokás? 
Font Sándor: Teljesen mindegy. Ha komolyan gondoljuk a mezőgazdaság támogatását, akkor annak egyik módja, hogy eltekintünk a jövedelemadó egy részétől. Németh Imre miniszter úr is azt mondta, hogy a versenyképesek maradnak csak talpon. Ez azt jelenti, hogy lesznek, akik el fognak bukni. 
Mv.: De ez az Európai Unió nélkül is így lenne? 
Font Sándor: Jelenleg különféle támogatási rendszerek működnek Magyarországon, mint az unióban. Ez meg fog változni. Mi erre próbáljuk felhívni a figyelmet, hogy legyen szíves a kormány mindent megtenni azokért, akik ennek a változásnak a következtében kialakult helyzetben átesnek ezen a rostán, s nem bírják a versenyt. Milyen segítséget nyújtunk nekik, vagy hogy hogyan próbáljuk esetleg versenyképessé tenni őket. 2004 májusáig van lehetőség az ő megsegítésükre. 
Szanyi Tibor: Utána is, szeretném hangsúlyozni. 
Font Sándor: Hát, utána nagyon kötöttek a lehetőségek, államtitkár úr, hát ezt Ön pontosan tudja! 
Szanyi Tibor: Az unió is foglalkozik azokkal az emberekkel, akik esetleg nem bírják a piaci versenyt. 
Font Sándor: A korai nyugdíjaztatás az egyik eszköz. 
Szanyi Tibor: Akkor mégiscsak vannak eszközök. Az Európai Unió azért nem egy támogatási klub, a mezőgazdasági szeletét értve sem, hanem alapvetően a világ legnagyobb egységes belső piaca. 
Mv.: Az agrárium az a területe az Európai Uniónak, ahol nagyon erős a központi szabályozás. Mit gondolnak, mekkora mozgástér marad majd mindezek mellett a mindenkori magyar agrárkormányzatnak? 
Glattfelder Béla: Az unió a közös költségvetésének körülbelül kicsit kevesebb mint 50 százalékát agrár- és vidékfejlesztési célokra fordítja. Az Unió agrárpolitikája éppen változik, tehát azt látnunk kell, hogy ott csökkentik a mezőgazdasági támogatásokat, és azokat átalakítják vidékfejlesztési támogatásokká, mert a piac szerepét akarják erősíteni. Magyarországnak és az 
új tagállamoknak különleges helyzete lesz, mert a csatlakozást követő első három évben van lehetőségük különböző nemzeti támogatási programok fenntartására. Mi azt javasoljuk, hogy a csatlakozást megelőzően a kormány dolgozza ki, hogy melyek lesznek majd azok a támogatások, amelyeket nemzeti programként fönn akar tartani. Javasoljuk, hogy minden lehetséges programot indítsunk el, és az ehhez szükséges költségvetési források álljanak rendelkezésre. 
Mv.: Mit gondolnak, mennyire alakul át öt-tíz éven belül Magyarország mezőgazdasági szerkezete? 
Glattfelder Béla: Nem nagyon lehet megmondani, mert nem tudjuk, hogy milyen lesz az EU új agrárpolitikája 2004. január 1-jétől kezdődően. Furcsa helyzet: ezt a közös agrárpolitikai reformot végül az új tagok nélkül fogják megalkotni, esetleg meghallgatják a véleményünket, de szavazati joggal nem fogunk részt venni a döntéshozatalban. Egyelőre olyan tervek is elhangzottak, miszerint a különböző támogatások akkor is járnak majd, ha a gazda semmit sem termel. Tehát ha valaki korábban támogatásra volt jogosult, akkor megkapja a támogatást akkor is, hogyha a termelést egyébként teljes egészében abbahagyta. Felmérhetetlen, hogy mit jelentene ez, ha Magyarországon is bevezetnék. Azt hiszem, olyan mezőgazdaságunk lesz, amelyik sokkal érzékenyebben fog reagálni a piaci kihívásokra, mert a támogatások el fognak szakadni a mezőgazdasági termeléstől. 
Szanyi Tibor: Magyarország az Európai Unióhoz csatlakozott. Az Európai Unió minden polgárát egyformán szereti, innentől kezdve mi vagyunk az unió része, mi is minden polgárunkat egyformán szeretjük. A római szerződésben, tehát az alapító szerződésben ki lett mondva egy alapelv: a hagyományosan alacsonyabb vidéki, paraszti jövedelmeket föl kell hozni az átlagnak a szintjére. Hogy erre aztán milyen technikák adódnak a jövőben, nyilvánvalóan a mi ügyünk is. Elképzelhetetlennek tartom azt a szituációt, hogy pusztán azért, mert még jövő májusig nincs az új tíz országnak szavazati joga, ezért az Európai Unió jelenlegi tagjai olyan koncepciót erőltetne át, amely az új tagországoknak ellenére lenne. 
Font Sándor: A kérdés az volt, hogy milyen szerkezetű lesz a magyar mezőgazdaság. Úgy érzem, hogy tőkés nagybirtokrendszer kezd kialakulni, mert számomra úgy tűnik, hogy a jelenlegi kormány is ezt a modellt támogatja. Ez Európában nem szokásos: Görögországban 5-6 hektár az átlagos birtokméret, Franciaországban és Olaszországban 37-40 hektár, valamint Angliában 60-65 hektár. Ma Magyarországon a piacra termelő nagyüzemi cégek, amelyek főleg a tsz-központra alapozzák ma a bázisukat, már messze 100-200 hektáros „birtokok”, de vannak, amelyek ezer hektáros üzemméretekkel rendelkeznek
Glattfelder Béla: A kormányt abban feltétlenül támogatjuk, hogy ne engedjék azt, hogy nélkülünk hozzanak döntést.