Vissza a tartalomjegyzékhez

Morvay Péter
Egy nagy veszély elhárult

Az Egyesült Államok nem akar amerikai megoldást ráerőltetni az irakiakra - mondta lapunknak Kyle R. Scott, az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének politikai tanácsosa: „Az az elképzelésünk, hogy minden iraki állampolgár számára biztosítani kell a demokratikus intézményekben való részvételt, függetlenül attól, milyen etnikai vagy vallási csoporthoz tartozik. Ez az általános cél, a részleteket azonban az irakiaknak kell meghatározniuk.” Az „elkötelezettek koalíciójában” való magyar részvételről Kyle R. Scott elmondta: nem lepődött meg a döntés hallatán, és tudomása szerint a katonai műveletek lezárulta után is folyamatos az egyeztetés Washington és Budapest között. Legutóbb például a Szaddám-rezsim tagjai által külföldre menekített milliárdok ügyében kapott a magyar kormány felkérést, de - amint a politikai tanácsos fogalmazott - a magyar hatóságoknak nincs tudomásuk arról, hogy iraki pénzügyi források lennének elrejtve az országban.


Kyle R. Scott: „Nem voltam meglepve a magyar döntéstől” Fotó: Somorjai L.

- Egy hónap telt el a Szaddám Huszeinnek adott ultimátum óta. Sikerült mindent megvalósítani, amit a szövetséges országok célként tűztek maguk elé?
- Az Egyesült Államok a konfliktus előtti hónapokban világossá tette, hogy elsődleges célja Irak lefegyverzése, összhangban az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozataival. A feltétel az ezekben a határozatokban foglaltakkal történő teljes együttműködés volt, hogy Irak többé ne lehessen olyan állam, amely fenyegetést jelent a térség többi országa számára. Miután azonban világossá vált, hogy ezt csak katonai eszközökkel lehet elérni, Bush elnök bejelentette, hogy az akciónk nem fog csupán Irak lefegyverzésére korlátozódni, hanem a rendszerváltást is ki fogjuk kényszeríteni. És ez így is történt.
- Colin Powell külügyminiszter egy, a napokban adott interjúban elismerte, hogy nem találtak még tömegpusztító fegyvereket Irakban, igaz, hírszerzési információkra hivatkozva azt hangsúlyozta, hogy ez csupán idő kérdése.
- Már a konfliktus előtt tudtuk, hogy az elrejtett tömegpusztító fegyvereket csak az irakiakkal együttműködve lehet hatékonyan felkutatni és megsemmisíteni. Most Szaddám rendszerének a bukása után ez végre megkezdődhetett. Ott vannak Irakban a különleges egységeink, akik átkutatják a fegyverraktárként használható létesítményeket, és ezt addig folytatják, amíg valamennyi ilyen helyszínnel nem végeztek.
- A katonai akció a vártnál gyorsabban befejeződött, és viszonylag kevés áldozattal járt. Ez azt jelenti, hogy a forgatókönyvek közül az optimista változatok valósultak meg?
- Jól ismert katonai igazság az, hogy minden hadműveleti terv addig érvényes, amíg az első lövésváltás megtörténik az ellenséggel, utána minden eshetőség nyitva áll. Az események azonban most igazolták a Franks tábornok és stábja által kidolgozott stratégiát. Ezt valamennyien örömmel láttuk, mint ahogy azt is, hogy bár katonáink fel voltak készülve a tömegpusztító fegyverekkel indított támadások elleni védekezésre, erre mégsem volt szükség. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy előre világossá tettük az iraki rezsim vezetői előtt, milyen súlyos következménnyel járna, ha ezeknek az eszközöknek a bevetéséhez folyamodnának. De talán ennél is fontosabb volt a koalíciós hadsereg gyors előrenyomulása. Ezáltal biztosították egyrészt az olajmezőket, amelyeket Szaddám ezúttal nem tudott felgyújtatni, mint annak idején Kuvaitban tette, másrészt pedig az erőltetett visszavonulásra kényszerített, és fokozatosan széteső iraki hadsereg láthatóan nem volt képes a komoly védekezésre és gyilkos fegyverei hadba állítására.
- Egy katonai szakértő a múlt héten arra figyelmeztetett lapunknak adott nyilatkozatában, hogy az utóbbi évtizedekben az Egyesült Államok egyre könnyebben és gyorsabban nyeri meg katonai szempontból a háborúit, ugyanakkor a béke megnyerése - lásd például Boszniát - egyre hosszabb időt vesz igénybe. Most mire számítanak?
- Világos, hogy az első cél a biztonsági helyzet megerősítése volt az országban, és az, hogy az iraki lakosság számára létfontosságú alapvető szolgáltatások újrainduljanak. De már megkezdődtek a tárgyalások a hosszú távú rendezésről is, egy új, demokratikus, sokszínű, soknemzetiségű Irak megteremtéséről a jelenlegi országhatárok között. Az iraki politikusok első találkozóján összeállítottak egy tizenhárom pontból álló listát, amely ezeket a célokat foglalja össze. Meggyőződésünk, hogy hosszabb távon nem amerikai megoldásra van szükségük az irakiaknak, hanem egy jól működő iraki vezetésre. Az az elképzelésünk, hogy minden iraki állampolgár számára biztosítani kell a demokratikus intézményekben való részvételt, függetlenül attól, milyen etnikai vagy vallási csoporthoz tartozik. Ez az általános cél, a részleteket azonban az irakiaknak kell meghatározniuk.
- Bush elnök bejelentette, hogy az Egyesült Államok 670 ezer tonna élelmiszert küld Irakba, és a gyorssegélyek értéke meghaladja a 2,4 milliárd dollárt. Ezek magánadományok vagy állami segélyek?
- Az ön által említett segélyeket az amerikai adófizetők finanszírozzák az iraki újjáépítésre szolgáló kormányzati alapon keresztül. Nem ez áll azonban egyedül rendelkezésre. Az ENSZ szintén biztosít azonnal felhasználható forrásokat a lakosság megsegítésére, például az „olajért élelmiszert” programon keresztül. Reméljük, hogy rövid időn belül létrejön a megállapodás a világszervezet részvételéről az iraki újjáépítésben is. Természetesen az amerikai hozzájárulás mértéke igen jelentős, amint az előbbi számok is mutatják. Biztos vagyok benne, hogy az irakiak rövid távon nem fognak nélkülözni. A távolabbi cél azonban, a demokratikus Irak felépítése, a közvetlen segélynyújtásnál lényegesen nagyobb erőfeszítést fog majd igényelni.
- Kikből fog állni az új iraki vezetés, emigránsokból vagy kellőképpen „átvilágított” helybeliekből?
- Az új iraki kormányzat kialakításánál nem kívánunk különbséget tenni a Szaddám rezsimje által emigrációba kényszerített irakiak és azok között, akik most is ott élnek. Szeretnénk, ha minél szélesebb kör meg tudná fogalmazni az igényeit és elképzeléseit Irak jövőjével kapcsolatban. Úgy vélem ezért, hogy ma még korai lenne egy konkrét időkeretet meghatározni ezeknek a folyamatoknak a kibontakozására. A cél, hogy senki ne érezze magát kirekesztve a demokratizálódásból.
- Több publicista felhívta a figyelmet arra, hogy Szíria vagy Észak-Korea részére ugyanolyan ultimátumot lehetne megfogalmazni, mint amilyet Szaddám kapott.
- Először is, az Egyesült Államok nem állított fel semmilyen listát a célpontnak tekintett országokról, amelyeket „le akarna vadászni”. Mélyen hiszünk ugyanakkor abban, hogy a világon minden országnak meg kell felelnie bizonyos alapvető normáknak és értékeknek. A terrorizmus állami támogatásának feltétlen elutasítása például ilyen általánosan elfogadott sarokpontja a nemzetközi diplomáciai kapcsolatoknak. Több mint egy tucat ENSZ-egyezmény szögezi ezt le. A másik ilyen alapelv a demokratikus értékek elfogadása, amelyeket szintén számos nemzetközi egyezmény, például az emberi jogok általános nyilatkozata rögzít. Ez utóbbit legjobb tudomásom szerint az összes közel-keleti ország is aláírta. Mi Irakot úgy tekintjük, mint amely mély történelmi gyökerekkel, valamint nagy kulturális tradícióval rendelkezik, és az arab világ egyik jelentős országa. Éppen ezért egy új, az emberek igényeit és méltóságát jobban figyelembe vevő Irak felépítése segíthet abban, hogy ezek az értékek áthassák az egész térséget. A változások a Közel-Keleten megkezdődtek, és a cél az, hogy valamennyi országon számon lehessen kérni a nemzetközi közösség által megfogalmazott követeléseket, valamint, hogy ennek elmulasztása súlyos következményeket vonhasson maga után.
- Követelni fogják Szíriától az iraki vezetők kiadatását?
- Nagyon világossá tettük a szíriai kormány előtt, hogy a bukott iraki vezetők bújtatása elfogadhatatlan a számunkra, és elvárjuk, hogy ne adjanak menedéket Szaddám rezsimjének tagjai számára.
- Hogyan próbálják megtalálni a Szaddámék által külföldre menekített milliárdokat?
- Az elmúlt hetekben kiderült, hogy az iraki rezsim nemcsak külföldön, hanem Irakon belül is kettős játékot űzött. Saját népe nélkülözését használta fel ürügyként, hogy segítséget kérjen, de ezek az áruk a vezetés egy nagyon szűk köréhez jutottak csak el. Az árat viszont az egész lakosság fizette meg. A legfontosabb most az, hogy minden olyan törvénytelen hasznot, amit az iraki vezetés, a baathista kormányzat harácsolt össze, vissza kell juttatni az iraki néphez. A külföldön elrejtett öszszegek lefoglalása nehéz feladat. Az Egyesült Államok csak a saját területén elhelyezett iraki források felett tud rendelkezni, ezért nemzetközi összefogásra van szükség, hogy az elrejtett pénzeket megtaláljuk, és kivegyük azokat a bukott vezetők és a velük kapcsolatban álló magánszemélyek kezéből. A háború katonai szakaszának lezárulta után már tárgyalásokat kezdtünk számos országgal, kérve őket, hogy nézzenek körül, vannak-e területükön elrejtett iraki pénzek.
- Kapott ilyen üzenetet a magyar kormány is?
- Nagyon sok országhoz eljuttattuk ezt a felkérést, különös tekintettel az OECD-tagállamokra, amely szervezetnek Magyarország is tagja. Legjobb tudomásom szerint a magyar kormánynak nincs ismerete arról, hogy iraki pénzügyi források lennének itt az országon belül.
- Sokat hallani a közel-keleti békefolyamat újraélesztéséről. Milyen kezdeményezésre készül az Egyesült Államok?
- Az Egyesült Államok már hosszabb ideje együttműködik az úgynevezett kvartett tagjaival, azaz az ENSZ-szel, az Európai Unióval és Oroszországgal annak érdekében, hogy közösen kidolgozzunk egy tervet a közel-keleti béke megteremtésére. Ennek eredménye az, amit a sajtó „útvonaltérképként” szokott emlegetni, és amelynek a hivatalos bejelentése küszöbön áll. Már csak arra várunk, hogy a palesztin fél részéről elinduljanak a demokratikus folyamatok, különösen az új, kijelölt miniszterelnök, Abu Mázen kormányának a felállítása. Ez még nem történt meg, de biztosak vagyunk abban, hogy a kvartett hamarosan bemutathatja az „útvonaltérképet”.
- Az első öbölháború után beindított oslói békefolyamat kudarcba fulladt. Nem tartanak az újabb sikertelenségtől?
- A béke és biztonság megteremtése iránti erőfeszítések a Közel-Keleten már egy emberöltő óta folynak. Ez korunkban a nemzetközi diplomácia egyik legnagyobb kihívása. Úgy gondolom, hogy fontos optimistának maradnunk ebben a kérdésben, és az Egyesült Államok a maga részéről ezt az optimizmust képviseli. Természetesen tanulnunk kell a múlt leckéiből, de a helyzet folyamatosan változik, így nincs feltétlenül párhuzam a Sivatagi Vihar utáni helyzettel. Tovább fáradozunk azon, hogy a Közel-Kelet valamennyi népe számára megteremtsük a békét, az igazságosságot és a biztonságot.
- Az Irak elleni háború nagy feszültségeket hozott az Egyesült Államok és Európa kapcsolatában. Fel lehet-e még újítani a transzatlanti együttműködést?
- Az elmúlt néhány hónap tanulsága valamennyiünk számára az, hogy az Egyesült Államok és némely európai ország eltérően ítéli meg azt a veszélyt, amelyet a terroristákat rejtegető és támogató országok jelentenek, továbbá azt, hogy terroristaszervezetek tömegpusztító fegyverek birtokába kerülhetnek. Ennek kockázata nem csak az Egyesült Államokat, hanem legtöbb szövetségesünket is fenyegeti. Együttműködésünk azonban a közösen vallott elvek és közös érdekeink alapján mindenképpen folytatódik. A nézeteltérésekkel kapcsolatban én nem is említeném Európát, hiszen míg néhány ország bizonyos álláspontot fogalmazott meg, az európai országok többsége, köztük Magyarország, ebben az erőfeszítésben az Egyesült Államok oldalára állt. A Bush elnök által az „elszántak koalíciójának” nevezett szövetséghez közel ötven ország csatlakozott. Most, hogy túl vagyunk az első szakaszon és néhány vitán, ez a koalícióépítés folytatódni fog, és örömmel fogadjuk azokat az országokat, amelyek most akarnak csatlakozni. A békefenntartásban megmarad az Egyesült Államok és Anglia kiemelt szerepe, de például Lengyelország is felelős lesz Irak egyik szektorában a békefenntartásért, és további országok részvételére is számítunk. Nancy Brinker nagykövet épp ma jelentette be, hogy az Egyesült Államok Magyarországtól elsősorban gyalogság, katonai rendőrök vagy mérnökök kiküldését fogadná szívesen. 
- Önt meglepte, hogy a magyarok felsorakoztak Amerika mellett?
- Természetesen nagyon örültünk annak, hogy Magyarország csatlakozott a koalícióhoz. Úgy vélem, a politikai deklaráció a korábban már kialakult realitásokat tükrözte. Az év elején létrejött a megállapodás a taszári légibázis felhasználásáról iraki emigránsok képzésében. Akkor is tudtuk azt, hogy ezeknek az irakiaknak kulcsszerepük lesz abban, hogy egy katonai akció után segítsenek a humanitárius segélyek szétosztásában és a helyi lakossággal való kapcsolattartásban. Nagyon hálásak vagyunk a magyar kormánynak ezekért az erőfeszítéseiért, és azért, hogy a magyar parlament lehetővé tette az ehhez szükséges határozatok meghozatalát. Tehát én nem voltam meglepve, mert ez a szövetség a magyar demokráciával és a NATO-szövetségesekkel régóta közös értékeket tükrözte. Ezek az értékek már több generáció óta összekötik az Egyesült Államokat és Európát.
- Végül, Ön szerint elmondható-e az, hogy a világ ma biztonságosabb hely, mint egy hónappal ezelőtt? Látom, mosolyog ezen a kérdésen.
- Igen, azért mosolygok, mert ennél nehezebb kérdést aligha lehet feltenni. Röviden azt felelhetem, hogy igen, a világ ma biztonságosabb, mint egy hónappal ezelőtt volt, de a világ még ma sem biztonságos. Egy rendszert sikerült kikapcsolni, amelyik - ezt a múltban több ízben bebizonyította - fenyegetést jelentett a szomszédai számára, rendkívüli pusztító erővel rendelkező fegyvereket birtokolt, és készen is állt arra, hogy ezeket a fegyvereket használja, továbbá támogatott terroristaszervezeteket abban, hogy azok a legtörvénytelenebb eszközöket vessék be céljaik elérése érdekében. Vagyis ez egy nagyon veszélyes társaság volt. A nemzetközi közösség most kétséget kizáróan meggyőződhet majd az iraki tömegpusztító fegyverek megsemmisítéséről, és biztos lehet abban, hogy az új iraki kormány nem fog támogatást nyújtani terroristáknak. Ez nagy előrelépés, ugyanakkor a világ továbbra is nagyon veszélyes hely marad, ahol számos nem állami szereplő létezik, amelyek célja nem csak az Egyesült Államok, de számos más nyugati ország elleni akció végrehajtása. Ezért a terrorizmus elleni háború hosszú lesz. Különösen szeptember 11-e után nyilvánvaló az, hogy a katonai eszközök mellett ezt a háborút diplomáciai eszközökkel és pénzügyi korlátozásokkal is folytatni kell. Emellett az eszmék és világnézetek terén is küzdenünk kell. Nincs más választásunk, mert a világ továbbra is veszélyes hely, de azért mégis kevésbé veszélyes, mint egy hónappal ezelőtt.