Vissza a tartalomjegyzékhez

Hazafi Zsolt
Mi szivárgott ki Pakson?

Milliárdokban mérhető kár keletkezett a Paksi Atomerőmű történetének eddigi legsúlyosabb üzemzavarából. Ráadásul a „paksi atomosoknak” nem sikerült átlépniük Csernobil árnyékát, mivel az események bekövetkezése óta egyre többen bírálják az állami tulajdonú részvénytársaság kommunikációját, miszerint a közvélemény előtt bagatellizálni akarták a rendellenesség súlyosságát. 


Méréseket végző „atomosok” a második blokk tetején. Hivatalos nyugalom Fotó: MTI

A második blokk reaktorcsarnokában április 10-én, csütörtökről péntekre virradó éjszaka radioaktív gáz megjelenését észlelték a műszerek, amelynek forrása egy tisztítótartály volt. A tartályt ideiglenesen, néhány hét időtartamra helyezték el a reaktorcsarnokban, s benne a fűtőanyag-kazettákon észlelhető lerakódást távolították el vegyi úton.
A lerakódás kialakulására két verziót is hallottunk: egyrészt a reaktorban - az úgynevezett primer körben - található víz a magas hőmérsékleti és nyomásviszonyok között jellegéből adódóan okoz lerakódást, s ez más hasonló típusú erőműnél, mint például Finnországban is, megtörtént. Koblinger László, az Országos Atomenergia Hivatal főigazgató-helyettese pedig úgy magyarázta lapunknak, hogy korábbi víztisztítás során használt vegyszerek okozhatták a lerakódást. A fűtőelemeken található kismértékű lerakódás eltávolítása biztonsági szempontokból szükséges, ugyanis a víz áramlását és ezáltal a hűtést akadályozhatják ezek a szennyeződések. Mint Koblinger elmondta: a reaktor zavartalan és biztonságos működéséhez nem lett volna szükséges a tisztítás, kizárólag az atomenergia-iparban szokásos többszörös túlbiztosítás miatt került sor erre a folyamatra.


Fűtőelemkötegek Fotó: PA Rt. 

A reaktorban 312 darab, dúsított uránpasztillákat tartalmazó, hatszög alakú üzemanyag-kazetta található. A kazettákban nukleáris hasadás során keletkezik az a hő, amelyből elektromos áramot állítanak elő. A márciusban elkezdett tisztítás során a reaktort leállították, azaz abban nem történik az előbb említett nukleáris reakció. A kazettákat nem egyszerre, hanem szakaszonként tisztították. A tisztítás során 30 darab üzemanyag-kazettát egy speciális tisztítótartályba helyeztek, ahol vízzel és vegyi anyagokkal oldották le a szenynyeződést. Úgy tudjuk, hogy a negyedik turnusnál (tehát már háromszor harminc köteget zökkenőmentesen kezeltek) történt az üzemzavarnak minősített esemény.
Úgy kell elképzelni, hogy egy hozzávetőlegesen 13 méter mély és körülbelül 3 méter átmérőjű, henger alakú, hűtővízzel teli szerviztartály aljára egy 5 méter magasságú, 2 méter szélességű tartályt helyeztek be. E tartályba rakták a tisztítandó üzemanyagokat. A fűtőelemnek viszont az a speciális tulajdonsága, hogy a kazettákban a láncreakció leállítása után kismértékű hőtermelés még évekig folyik, ezért hűteni kell a kötegeket. Egyébként ez technikailag nem nehéz feladat. Ahogy egy szakember magyarázta lapunknak: egy kisebb méretű ipari szivattyúval biztonságosan megoldható.
Ha a hűtés nem megfelelő, akkor a fűtőelemek burkolata túlmelegedhet, végső esetben ez burkolatsérüléshez vezethet. Az urániumtabletták zárt, egy centiméter átmérőjű csövecskékben vannak elhelyezve; ha ezek burkolata nem zár tömören, akkor a bennük felgyülemlett gázok átjuthatnak a burkolaton. Ez történhetett április 10-én Pakson. 
A francia-német Framatom által gyártott tisztítószerkezetben ugyanis bizonyítottan nem volt megfelelő a hűtés, és felhevültek az ott található üzemanyagok. Így az uránkapszulákat tartalmazó kazetták közül több megsérült, aminek következtében radioaktív gáz került a vízbe, onnan pedig - a tartály fedelének felnyitása után - az épület légterébe, a szellőztető- és szűrőberendezésen keresztül pedig bizonyos részük a szabadba. (Az erőmű körüli nagy érzékenységű mérőrendszerek a kibocsátás első perceit leszámítva semmiféle állapotváltozást nem észleltek, a természetes sugárzás értékéhez képest mérhető eltérés nem történt. Magyarán: a környezetre és a lakosságra teljesen veszélytelen volt a kibocsátás. Ezt támasztották alá a polgármesteri hivatal által üzemeltetett független mérőrendszer adatai, illetve az üzemzavar hírére hazánkba „látogató” osztrák Global 2000 környezetvédő szervezet mérései.)
A szakemberek között vita alakult ki, hogy ki követte el a hibát. Egyes, lapunknak nyilatkozó mértékadó atomipari személyiségek véleménye szerint elsősorban konstrukciós hiba okozhatta az üzemzavart. E vélekedés szerint a francia-német technológia „némely tekintetben kifogásolható volt”. A helyzetet bonyolítja, hogy viszont a szerkezet használatára engedélyt adott az Országos Atomenergia Hivatal. Mindenestre a Paksi Atomerőmű kilátásba helyezte, hogy kártérítési pert indít a Framatom ellen, ami arra enged következtetni, hogy az erőmű vezetése a külföldi szakemberek tevékenységében látja a rendellenesség kialakulásának okát.
Sokan azt is súlyos figyelmetlenségnek tartják, hogy a tisztítótartályon nem voltak tartályon belüli helyzetről információt közvetítő mérőműszerek, így csupán a technológiai körök műszerei érzékelték a rendellenességeket. A beavatkozás ezen adatok ismeretében történt meg. 
Az esemény kapcsán számottevő személyi sugárterhelés nem keletkezett, azonban a fedélemelést végző darukezelő arcán és haja egy részén enyhe szennyeződést találtak. A bőrről ez az anyag könnyen, azonban a hajból nagyon nehezen távolítható el, ezért volt szükséges levágni a szennyeződött részt. Az atomerőmű tájékoztatása szerint a férfi sugárterhelése az éves dóziskorlát mintegy 10 százalékát érte el, azóta is munkába jár, semmiféle kórházi kezelésre nem volt szükség. Ő volt az egyetlen, akit érintett az üzemzavar e tekintetben. A történtek után víz alatti kamerákkal vizsgálták meg a tartályban lévő 30 darab fűtőanyagköteget, s megállapították, hogy azok deformálódtak. Azóta a tartályhoz újabb hűtőköröket építettek, és a mindenkori állapotot ellenőrző mérőrendszereket telepítettek a helyszínre. A tartályt tartalmazó vízmedence fölé pedig egy fóliaházat építettek, amelynek légterét elemzik és tisztítják. A környezeti kibocsátási értékek a megengedett határok alatt vannak, az erőmű körüli régióban a természetes háttérsugárzáshoz képest mérhető eltérés továbbra sincs.
A Paksi Atomerőmű vezetése folyamatosan hangsúlyozza: a tisztítótartályban kialakult helyzet stabilizálódott, egyértelműen kézben tartott, ellenőrzött a folyamat. Ez azt jelenti: nem indulhat ott el egy önfenntartó, irányíthatatlan láncreakció. Ámon Ada, a környezetvédő Energia Klub vezetője lapunknak aggodalmát fejezte ki, hogy tisztítótartályban spontán láncreakció indulhat el. Mint mondta: „a tartályban most összetöredezett módon ott heverhet alul ezernyi kis uránkapszula, amely olyan formációt vehet fel, hogy kritikus tömeget adhat, és így elindulhat egy láncreakció. A bór ugyan elnyeli és lassítja a neutronokat, de végtelenségig nem lehet bórral szabályozni a folyamatot.”
Szakemberek szerint Ámon Ada felvetése a gyakorlatban nem állja meg a helyét, ugyanis a vízben található magas bórsav-koncentráció miatt és a Pakson használt üzemanyagtípus ismeretében lehetetlen, hogy önfenntartó láncreakció jöhessen létre. Mint Koblinger László, az Országos Atomenergia Hivatal főigazgató-helyettese elmondta: hazai szaktekintélyeket kértek fel a műszaki számítások elvégzésére. Dr. Szatmári Zoltán professzor, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Nukleáris Technikai Intézetének igazgatója elemzése szerint a jelenlegi körülmények között semmiképpen nem indulhat el láncreakció. Ez a nyilatkozat is jelzi, hogy a szakértőkben felmerült ez az eshetőség is.
A „nagy baj” több szakember egybehangzó állítása szerint nem az, hogy nagyon kis mennyiségű sugárzás került a szabadba, hanem az, hogy rendkívüli műszaki feladatot jelent a tisztítótartályban található megsérült fűtőelemek eltávolítása. Az anyagi kár - az elromlott üzemanyagok és a termeléskiesés miatt - milliárdokban mérhető. A francia-német technológiát vélhetően többet nem alkalmazzák Pakson. Az egyes és a hármas blokkokon szintén tapasztalható lerakódási problémák más tisztítási technológiával vagy új üzemanyag-kazetták beszerzésével megoldhatók, így további termeléskiesés az egyes és a hármas blokkok vonatkozásában a felreppent híresztelésekkel ellentétben kizárható.


Polgármesterek sérelmei

„Rengeteg információt kapunk az erőműtől, állandó telefon-összeköttetésben vagyunk velük. A városban nincs pánik, bár sokan meglepődtek az első híradások hallatán, és a hivatalos tájékoztatásokat a lakosság egy része némi fenntartással fogadja” - mondta némileg elégedetten lapunknak Török Gusztáv Andor, Kalocsa polgármestere. A polgármester szerint csökkent Paks bizalmi indexe és ezért a jövőben még szorosabb együttműködést és gyakoribb, részletesebb tájékoztatást szorgalmaz az erőmű és a környező települések között.
Az erőmű gázszivárgással kapcsolatos tájékoztatásáról több térségbeli polgármesternek negatív tapasztalatai vannak. „A szivárgás éjjel történt, de csak másnap 11 óra 48 perckor kaptam erről egy üzenetet SMS-ben” - mondja András István, Harta első embere, aki szerint ezt a „tájékoztatást” is csak azért kapta, hogy ne mondhassa: a Déli Krónikából értesült az esetről. Mint mondja, részletes információk közvetlenül azóta sem jutnak el hozzájuk, mindent a sajtón keresztül tudnak meg. Véleménye szerint a tájékoztatás során az erőmű munkatársai „súlyozzák” a településeket: csak azoknak van esélyük közvetlen információkhoz jutni, amelyek tagjai a Társadalmi Ellenőrző és Információs Társulásnak (TEIT). (A társulás a civil kontrollt gyakorolja az erőművel kapcsolatos - lakosságot is érintő - ügyekben, például rendszeresen mérik a térségben a radioaktív szennyezettséget. Ezen kívül a TEIT-be tartozó települések külön támogatást is kapnak az erőműtől a lakosság tájékoztatására.) Ezen a véleményen van Nagy Antal, Dunapataj polgármestere is. Mint mondja, nem érti, hogy településük még kilenc kilométerre sincs Pakstól, mégsem kapnak rendszeres tájékoztatást. „Csernobil óta az emberek nem hiszik el, ha azt mondják nekik: nincs semmi probléma. Még roszszabb a helyzet, ha semmit sem mondanak nekik, mindenről csak a sajtón keresztül értesülnek” - magyarázza. (S. I.)


Létezik-e függetlenség?

Rossznak minősítette az atomerőműben bekövetkezett balesettel kapcsolatos tájékoztatást Ámon Ada, az Energia Klub vezetője, aki szerint az üzemzavar besorolását az első napon hármas fokazatúként kellett volna megadnia a kettes helyett. A tévedés - amellyel félrevezették a lakosságot és a környezetvédőket - nemcsak az erőművet, hanem a besorolást jóváhagyó Országos Atomenergia Hivatalt is minősíti. Ennek többek között az is oka lehet, hogy Magyarországon nincs a Paksi Atomerőműtől független atomszakértő, hiszen minden intézmény az atomerőműre épül. A kutatóintézeteknek a Paksi Atomerőmű Rt. ad megrendelést, az Atomenergia Hivatalt is olyan személy vezeti, aki évekig Pakson dolgozott.
A Paksi Atomerőmű Rt. egy hétig nem tudta megmondani, hogy mi található a tisztítótartály belsejében, hogyan helyezkednek el a megsérült üzemanyag-kazetták. A Paksi Atomerőmű Rt. kommunikációja ezért sem pontos, mert ebben a helyzetben azt hangsúlyozzák, hogy a reaktor épségben van, miközben nem is a reaktor állapota a vitatott kérdés - folytatta a környezetvédő. Mint mondta, sajnálatos, hogy a „balesetközeli” állapot körülményei csaknem két héttel az esemény bekövetkezte után váltak ismertté.
Véleménye szerint a létesítmény biztonságának fokozására beszerzett tisztítóberendezés sem megfelelő, annak beszerzéséért a vezetőség tehető felelőssé. A paksihoz nagyon hasonló finn atomerőmű vezetése tudomásunk szerint ugyanezt a készüléket a műszaki felszereltség hiányosságai miatt elutasította. A tévedéseket személyi konzekvenciák kell hogy kövessék - tette hozzá Ámon Ada.
Köteles György profeszszor, az Országos „Frédéric Joliot-Curie” Sugárbiológiai és Sugáregészségtani Kutató Intézet igazgató főorvosa elégedett volt az atomerőmű tájékoztatásával. Mint mondta: az intézet benne van abban a hálózatban, amelyet közvetlenül értesít az atomerőmű, illetve a saját méréseik is igazolták a megadott adatokat. A professzor sajnálatosnak tartja a magyar közmorált - amiről nem az atomerőmű tehet - mivel „ma már ott tartunk, hogy lassan nem is tételezik fel, hogy valaki nem hazudik. Óriási probléma ez.” Az igazgató szerint az atomerőművel kapcsolatos esetleges hisztériáknak részben okozója a sajtó is, mivel vannak olyan újságírók, akik nem igyekeznek utánajárni a történéseknek, illetve olyan úgynevezett szakértők, akik nem akarnak felkészülni a nukleáris területen, hanem csak a szenzáció érdekli őket.
Koblinger László, az Országos Atomenergia Hivatal főigazgató-helyettese szerint az üzemzavar észlelésének első óráiban helyes volt a kettes besorolás, mert semmilyen közvetlen sugárterhelés nem érte a lakosságot, az emelkedés mindösszesen 10 ezreléke volt a megengedett értéknek. Egyébként a nemzetközi hivatal is hasonlóan osztályozott. Miután felnyitották a fedelet, látták, hogy nagyobb mértékű az üzemzavar a korábbi elképzeléseknél. „Ezen az estén 10 órakor vált bizonyossá, így összejött az atomenergia-hivatalban egy nemzetközi stáb, amely még az éjszaka megfogalmazta az első közleményt, amit azonnal közöltünk a főigazgatósággal, majd reggel fél nyolckor kiadtuk az új közleményt. Csodálkozva hallgatom azokat a véleményeket, hogy nem elég jó a tájékoztatás. Ha elkapkodva megy ki egy közlemény, akkor az a kritika, hogy pontatlanok vagyunk, ha pedig kicsit később, akkor pedig nem időben tájékoztatunk” - érvelt a főigazgató-helyettes.