Vissza a tartalomjegyzékhez

Hetek-összeállítás
A magyar sajtó különháborúja

„George W. Bush, háborús elnök (…) beiktatása után közvetlenül, 2001 előestéjén egy erőteljes - a légi tilalmi övezeteken túlterjeszkedő - iraki csapással még csak jelezte, hogy diplomáciai járatlansága és tanulatlansága távolról sem jelenti a külvilág «elhanyagolását»” - írta a Szaddám Huszein diktatúrájának megdöntése érdekében indított iraki háború második napján a Magyar Nemzet, amely néhány nap múlva még erőteljesebben fogalmazott A keménykedő Bush és a lírai Szaddám című írásában: „… leegyszerűsítéseiben, már-már primitív egyszerűségében nincs lényeges különbség Bush és Szaddám beszédei között.” 
Nem csak a jobboldali napilapban fordult elő azonban a háború három hete során, hogy a tényeket figyelmen kívül hagyva, előítéletekkel, néha alig leplezett kárörömmel számoltak be a szövetséges csapatok állítólagos nehézségeiről és az irakiak tömeges ellenállásáról. „Az irakiak trükkös háborúja eddig bevált: minden lehetséges gerilla-hadviselési módszerrel akadályozzák az amerikaiak Bagdad felé nyomulását Az amerikai szárazföldi csapatoknak a főváros felé törő éke megállt” - írta a Heti Válasz múlt heti számában. De még a mérvadónak számító HVG is arról írt egy héttel ezelőtti számában, hogy „borúlátóbb katonai szakértők máris többhónapos állóháború rémképét festik az amerikaiak elé”.
Összeállításunkban felidézzük az Irak elleni háború első három hetét a magyar sajtóban megjelent idézetek, valamint a nemzetközi hírügynökségek - ugyanakkor közzétett - beszámolói alapján. 


Brit tengerészgyalogos Szaddám egyik palotájában Bászrában. Az angolok Dél-Irakban bizonyítottak Fotó: Reuters

Tény, hogy sok minden nehezítette az újságírók munkáját az objektív tájékoztatásban: katonai cenzúra, szándékos dezinformációk, és a gyorsan változó frontvonalak, továbbá a nemzetközi sajtóban is megjelentek álhírek, miközben a magyar újságokban is olvashattunk hiteles tudósításokat. Több hazai hírforrás közölt azonban a háborús eseményekkel kapcsolatban olyan információkat, amelyekről már megjelenésük idején tudni lehetett azt, hogy nem állják meg a helyüket. Az itt következő összeállításban ilyen, magyar lapokban megjelent téves vagy elfogult sajtóhírekből idézünk, összehasonlítva ezeket az ugyanakkor megjelent és hitelesnek bizonyult más tudósításokkal, nyilatkozatokkal.

Március 22., szombat

Magyar Nemzet:
Chrudinák Alajos: „A háború valódi célja a Közel-Kelet politikai térképének átrajzolása, Amerika-barát bábállamok létrehozása, és Izrael katonai nagyhatalommá tétele a térségben.”

Reuters: 
A hírügynökség idézi Tony Blair brit miniszterelnököt, aki a közel-keleti béketervről kijelentette: „Tudom, hogy a muszlim és az arab világban jelentős cinizmussal és szkepticizmussal fogadják a (béketerv) útvonaltérképéről szóló bejelentéseket…, hogy ezeket a kijelentéseket az Irakban folyó katonai akcióval összefüggésben tettük csupán, és annak befejeztével elfelejtjük. Nem fogjuk a (béketervet) elfelejteni. Újraindítjuk és be is fogjuk fejezni.”


Március 23., vasárnap

WestelPress: 
Hatalmas robbanás történt a koalíciós erők katari támaszpontján. 

AP:
A hírügynökség a magyar hírrel egyidőben jelentette, hogy a katari támaszpont mellett egy autójavító műhelyben robbant fel egy gázpalack. (A WestelPress később sem pontosította gyorshírét.) 


Március 24., hétfő

Magyar Nemzet:
Folytatódik a barbár háború - Az elmúlt napok eseményei alapján elemzők úgy vélik, nehezebben halad Irak megszállása, mint az várható volt. Lapunk szakértői szerint a hadműveletek előrehaladtával nem zárható ki, hogy jelentősen növekszik a légicsapások és a szárazföldi harcok ártatlan áldozatainak száma, ahogy a hadműveletek egyre inkább a városokba, sűrűn lakott területekre tevődnek át. …

Az amerikai lövedékek, bombák, rakéták sokkal gyorsabban rombolják le a II. világháború után nagy nehézségek árán kialakított világrendet, mint az iraki állásokat. Az agresszorok nemcsak iraki célpontokat pusztítanak el, hanem csapást mérnek arra a nemzetközi biztonsági rendszerre is, amely a békét nem tudta garantálni ugyan, de némi védelmet nyújtott a gyengéknek, és visszafogta az önkényeskedni vágyó erőseket.

BBC:
A brit televízió idézi George W. Bush amerikai elnököt, aki kijelentette: Szaddám Huszein kezdi elveszíteni ellenőrzését országa felett, miközben az amerikai vezetéssel folyó hadművelet eléri a kitűzött célokat. Donald Rumsfeld védelmi miniszter és Richard Myers vezérkari főnök bejelentette, hogy az amerikai csapatok vesztesége „kevesebb, mint tíz fő”. 

Március 25., kedd

Magyar Nemzet:
Az iraki rezsim megdöntésére indított amerikai-brit offenzíva a szövetségesek magabiztos nyilatkozatainak dacára távolról sem azon a vágányon halad, amelyet az eredeti tervben kijelöltek. Az elemzők többsége úgy véli, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kissé lebecsülte Irak erejét és harci kedvét. (…) A stratégák elszámították magukat, s az első napok után több illúzióval is le kell számolniuk. Elsősorban talán azzal, hogy felszabadítóként vonulnak be Irakba. Ehelyett ugyanis honvédő hadsereggel találták szemben magukat, amely a várakozásaiknál jobban ellenáll a benyomulásnak.

BBC:
Tony Blair ezen napon kijelentette, hogy a koalíció célja „Bagdad elérése olyan gyorsan, amennyire csak lehetséges, hogy ezzel közelebb hozzuk Szaddám rendszerének a végét.”
„Nem lehet tudni, ez a konfliktus meddig tart. Lehet hat nap vagy hat hét. Kétlem, hogy hat hónapig elhúzódna.” (Donald Rumsfeld védelmi miniszter az avianói amerikai katonai bázison, még 2003. február 7-én)


Francia tévedés

Nem csak egyes magyar lapok ütöttek meg ezen a napon gúnyos hangvételt. 
Az MTI „Elszámították magukat a szövetségesek” címmel idézett több francia lapvéleményt. „Minden másként alakul az iraki háborúban, mint ahogy azt várták. Ennek oka, hogy az amerikai stratégák értékelése eleve hibás feltételezésekből indult ki. Az amerikaiak rákényszerülhetnek Bagdad ostromára, az esetlegesen elhúzódó háború pedig hőst csinálhat Huszeinből az országban” - mutatott rá Tévedés című vezércikkében a Libération. A párizsi baloldali-liberális lap szerint: „A 12 éve bevezetett ENSZ-szankciók tragikus következményei hazafias érzelmeket gerjesztenek az amerikai invázióval szemben, amelynek célszerűsége az irakiak számára továbbra is meglehetősen homályos. Ha a háború elhúzódik, Szaddám akár nemzeti hőssé is válhat honfitársai szemében. Az amerikai stratégák helyzetértékelése hibás feltételezésekből indult ki, … Az irakiak nem felejtették el, hogy a szövetségesek cserbenhagyták őket, s gyanakvással fogadják a tengerészgyalogosokat. Washingtont egyre inkább az a rémkép foglalkoztatja, hogy rákényszerülhet Bagdad katonai erővel történő elfoglalására, ez pedig szörnyű kalkulációs hibára utal.


Március 27., csütörtök

Magyar Nemzet 
Az amerikai-brit csapatok nagy félelme, hogy sérül az egyre fontosabbá váló utánpótlási vonal. Bagdad bevételéről szólva a szakértő kifejtette, az amerikai-brit erők továbbra is a „majd holnap” szavakkal játszva fejtik ki propagandájukat, hiszen a korábbi tervek szerint az amerikai katonáknak már legkésőbb kedden el kellett volna érniük az iraki fővárost. Mindez azonban tolódik, s látva, hogy az előrenyomulás miként lassul, a hét vége előtt nem is várható.

BBC:
Homokvihar hátráltatja a Bagdad felé előretörő amerikai katonákat, amely nagy mértékben korlátozza a látási viszonyokat.
Safwan dél-iraki városba megérkezett az első humanitárius segélyszállítmány, amelyet amerikai katonák kísértek át Kuvaitból.

The Guardian:
A londoni napilap szerint a brit közvélemény többsége (54 százalék) - a közvéleménykutatások alapján most először - támogatja az Irak elleni háborút. 

Március 28., péntek

Magyar Nemzet 
Az Irak elfoglalására indított háború eddig egyértelműen kudarc - jelenthetnénk ki a tévéképernyőn látottak alapján. A vártnál ügyetlenebb amerikai és brit csapatokról, nagyobb veszteségekről, elszántabb védőkről szólnak a tudósítások.

CNN:
A hírtelevízió idézi Donald Rumsfeldet, aki szerint az amerikai csapatok „nagy hatékonysággal nyomulnak előre”, valamint Szaddám Huszeinnek az iraki televízióban bemutatott beszédét, amelyben „maximális anyagi és emberi veszteséget” ígért az ellenség táborában.

Március 29., szombat

Magyar Nemzet 
Amerika láthatóan igyekszik a meglévő nemzetközi biztonsági rendszert felváltani az ököljoggal (szalagcím)
A keménykedő Bush és a lírai Szaddám című írásból: … leegyszerűsítéseiben, már-már primitív egyszerűségében nincs lényeges különbség Bush és Szaddám beszédei között.

További cím a MN-ből: „Szakértők szerint akár hónapokig is eltarthat a háború”

Március 31., hétfő

Magyar Hírlap:
A „Bumeránggá válhat az iraki háború” című cikkből: Fellélegezhetnek egy kicsit az arab vezetők: az Egyesült Államoknak nem sikerül túl gyorsan megnyernie a háborút Irak ellen. Az elhúzódó harcok növelik ugyan az arabok dühét saját vezetőikkel szemben, akik nem voltak képesek megakadályozni a vérontást, paradox módon növelik ugyanakkor e vezetők túlélésének esélyét is. Hiszen ha Szaddám Huszein hatalmának megdöntése nem könnyű, még kevésbé lesz az a végső cél: az egész Közel-Kelet demokratizálása. (…)
A republikánusokra, és Bushra valóban komoly veszélyek leselkesnek: elhúzódó háború, véres utcai harcok Bagdad romjai között, Szaddám elmenekül, és nem találnak semmiféle titkos tömegpusztító fegyvert.


Magyar Nemzet: 
A „Nyárig eltarthat a háború” címmel írja a napilap: A rombolás irányítóinak volt cégei építik újjá Irakot (…) A tíz napja zajló második iraki háborúban - amelynek az „Iraki szabadság” nevet adták a tervezők - máris több furcsaságot látunk, mint szokványos hadijelentést. Fele-fele arányt mutat eddig a baráti és ellenséges tüzelés angol és amerikai áldozatainak száma, tragikomikus látványt nyújtanak a mázsás menetmálhájukkal felállni sem bíró amerikai katonák, a hadiszállítók és -beszerzők nagyobb dicsőségére. A „szövetséges” haderőben tízezres nagyságban szolgálnak olyan „amerikaiak”, akik tulajdonképpen nem amerikaiak. Ideiglenes tartózkodási engedéllyel (zöld kártyával) rendelkező Puerto Ricó-i, gutemalai, mexikói és egyéb spanyol nyelvű, iskolázatlan bevándorlók, akik nem vagy alig értenek angolul. Szolgálatuk jutalma - a nem túl nagy zsoldon kívül -, hogy Bush elnök 2001. szeptember 11. utáni rendelete alapján így előbb szerezhetnek állampolgárságot. 

Ami azonban ma Irakban folyik, az túl van a vörös zónán, hiszen az USA és szövetségesei megengedik maguknak az iraki nép infrastruktúrájának elpusztítását és a föld felégetését, nem kímélve azokat sem, akik ott élnek, azt állítván, hogy ők csupán Szaddám Huszeint és rezsimjét akarják megdönteni. Amellett, hogy e háború egyik fő indoka az állítólagos tömegpusztító fegyverek birtoklása, bizonyos, hogy amit most a szövetségesek tesznek, szörnyűbb, mint bármilyen, az emberiség által ismert pusztítás. (…) Abdullah Ezbáwí, a Kairói Egyetem történelemprofesszora azt mondja: ami most Irakban folyik, az tömegpusztítás, és a tatárjáráshoz hasonlítható.

BBC:
Az Iszlám Dzsihád palesztin szervezet bejelentette, hogy önkéntes öngyilkos merénylők érkeztek Bagdadba, hogy a szövetséges csapatokra támadjanak. Szintén ezen a napon tizenöt amerikai katona sebesült meg Kuvaitban, amikor közéjük hajtott egy helyi teherautó sofőrje.
A Nemzetközi Vöröskereszt képviselője beszámolt arról, hogy a szervezet munkatársai felkereshették a Dél-Irakban fogvatartott iraki hadifoglyokat.

Április 1., kedd

Magyar Nemzet:
Véres bombatámadások Irakban
Szakértők szerint fennáll a hadjárat kifulladásának veszélye.

Április 3., csütörtök

Magyar Nemzet: 
Szülőotthont bombázott az amerikai légierő
Peter Arnett - a megbüntetett igazmondó

Az NBC amerikai hírtelevízió azt követően menesztette Peter Arnettet, hogy a riporter az iraki állami televíziónak adott nyilatkozatában kijelentette: az amerikai haditerv kudarcot vallott.

Április 4., péntek

Magyar Nemzet: 
Zsoldosok a sivatag poklában - hatvan kilogramm felszereléssel, golyózáporban havi 1300 dollárért című cikkből: Az agresszorok zsoldosai - ezzel a megnevezéssel illetik az amerikai katonákat az iraki tájékoztatási minisztérium bagdadi sajtótájékoztatóin naponta. … pénzzel motivált, az elveket és morális szempontokat nem ismerő harcost jelent. Valóban, az USA haderőiben szolgáló katonák hivatásosok, akiknek a feladat végrehajtása nem egyszerűen kötelesség, hanem munka, karrier.

Lovas István lapszemléje az al- Dzsazíra honlapjáról: a világ videón láthatja a cionisták háborús bűntetteit címmel egy amerikai újságíró nevek felsorolásával illusztrálja, hogy az amerikai média hírszolgálatának gyakorlatilag minden vezetője zsidó származású.

World Net Daily:
Az internetes napilap beszámolt arról, hogy előző nap szabadították ki amerikai kommandósok a 19 éves Jessica Lynchet, aki az iraki invázió harmadik napján szakaszával együtt fogságba esett Dél-Irakban. A hadsereg karbantartó részlegénél szolgáló katonák egy részét az irakiak - a Pentagon feltételezése szerint - megölték, másokat megkínoztak és arra kényszerítették, hogy tévéfelvételen szerepeljenek. 
A „közlegényi” rangban szolgáló Jessica Lynchről semmi hír nem érkezett egészen április elsejéig, amikor egy helyi lakos Naszírijában odalépett az NBC televízió éppen fronttudósítást készítő riporteréhez, Kenny Sandershez, és közölte vele, hogy egy amerikai katonanőt tartanak fogva a városi Szaddám kórházban. „Kérem értesítse az illetékeseket arról - mondta az iraki férfi -, hogy a fiatal nőt kegyetlenül megkínozzák.” A Mohammed keresztnevű iraki férfi az életét kockáztatta, amikor a frontvonalon át tíz kilométert gyalogolva eljutott az amerikai állásokig.
A különleges alakulat katonái a figyelmeztetés nyomán akcióba léptek, és egy váratlan rajtaütéssel sikerült kiszabadítaniuk Jessicát, akinek a fogság ideje alatt két lába és egy karja tört el, valamint legalább egy lőtt sebet is kapott. Családja és szülővárosa érthető eksztázisban tört ki a jó hír hallatán.
Jessica Lynchet kiszabadítása után Németországba szállították, ahol röviddel ezután már családja is felkereshette, a műtét után lábadozó fiatal lányt. Egy floridai veteránszervezet időközben 100 ezer dollárt gyűjtött össze a szabadítóakcióhoz segítséget nyújtó iraki férfi és családja számára, hogy az Egyesült Államokban telepedhessenek le.

A Heti Válasz:
Az irakiak trükkös háborúja eddig bevált: minden lehetséges gerilla-hadviselési módszerrel akadályozzák az amerikaiak Bagdad felé nyomulását. Az amerikai szárazföldi csapatoknak a főváros felé törő éke megállt. Úgy tudni, Bagdad ostromát egy vagy két héttel elhalasztotta az amerikai hadvezetés. (…) Az amerikaiak még ma sem tudják megemészteni, hogy csapataikat nem felszabadítóként üdvözölték a helyiek. (…) A háború nem úgy alakul, ahogy azt az elemzők elképzelték. Nincs mindent megbénító szövetséges légitámadás, amely az iraki védők harci lelkesedését megtörné, (…) Az irakiak kiválóan kihasználták a ENSZ-beli huzavona hónapjait: jól felkészített félkatonai szervezeteket telepítettek a városokba, megszervezték a gerillacsapatokat, az uralkodó Baath párt tagjaiból városi minihadseregeket hoztak létre. Ezek a gyorsan mozgó, ám csupán kézifegyverekkel felszerelt városi harcosok a gerilla-hadviselés minden - a hagyományos háborúban meg nem engedett - fortélyát bevetik a megszálló erők ellen: megadást színlelve lőni kezdik az amerikaiakat, sajtó feliratú vagy vörös félholddal ellátott gépkocsin közelítik meg a rajtaütés helyszínét, lesből - néha gyermekekkel - lövetnek az angolszáz katonákra. Az öngyilkos merénylők a múlt héten kezdték meg tevékenységüket, s ha hinni lehet Szaddám Huszeinnek, több ezer fő várja a bevetési parancsot. (…) A népvándorlás fordított: nagy számban térnek vissza Irakba a környező országokban dolgozók, hogy megvédjék hazájukat. Lehet azt mondani, hogy Dél-Irakban a rezsim vasmarokkal szorítja ellenállásra a lakosságot, de az elgondolkoztató, hogy külföldről - ahol biztosan nem működik az élet minden területét ellenőrző iraki titkosrendőrség - ezrek mennek haza a betolakodókkal felvenni a harcot, s mindez nem ígér az amerikaiaknak gondtalan győzelmet. 

BBC:
Április 4-én az amerikai csapatok elfoglalták a bagdadi Szaddám Huszein nemzetközi repülőteret. George W. Bush bejeletette: az amerikai csapatok nem állnak meg addig, amíg „Irak nem lesz szabad”. Dél-Irakban brit katonák több száz, katonai egyenruhás holttestet tartalmazó tömegsírt találtak.

Április 5., szombat

Magyar Nemzet: 
Izrael az iraki háborút kihasználva fokozza a palesztinok elleni erőszakcselekményeket. (…) … a neheze még hátra van, egyelőre nem beszélhetünk arról, hogy a háború az utolsó szakaszába lépett.

Magyar Hírlap:
A szövetségesek jobban tartanak az ostromtól, mint a bagdadiak. (…) „Mega-Mogadishu” - alighanem ezt a kifejezést ismételgetik a rémálmokkal küszködő amerikai katonai tervezők. A szomáliai fővárosban 1993-ban a helyiek amerikai katonák testét vonszolták végig az utcákon, megalázó meghátrálásra kényszerítve a szuperhatalmat. Most azonban ennél ezerszer rosszabbul járhatnak, ha rosszkor és főként téves stratégiával indítják meg Bagdad ostromát.”

HVG: 
Szakértők úgy vélik, a szövetségesek valójában - hosszabb összecsapásokra berendezkedve - újrakezdik a háborút, amelynek a folytatása és a befejezése is mindinkább lehetetlennek tűnik. (…) A váratlan nehézségek az amerikai hadvezetést nem akadályozták abban, hogy zsolozsmaszerűen ismételgesse: nemhogy tartják, de túl is teljesítik az ütemtervet. (…) A várva várt 4. gyalogos hadosztály valószínűleg csak április második felére lesz bevethető, s a borúlátóbb katonai szakértők máris több hónapos állóháború rémképét festik az amerikaiak elé - akiknek több mint fele az egy éven túli hadviselést is elfogadhatónak tartaná -, ám a politikusok máris újabb frontokat nyitottak. 

BBC:
Amerikai katonai egységek törtek be Bagdad központjába, ahol nem találkoztak számottevő iraki ellenállással.
Baszrában brit csapatok megtalálták a hírhedt „Vegyi Ali” holttestét. Ali Hasszán al-Madzsid tábornok, Szaddám Huszein unokatestvérét a kurdok elleni vegyi fegyver-támadásai miatt kapta a Vegyi Ali gúnynevet. Al-Mazsid példátlan irtóhadjáratot folytatott a Szaddám ellen fellázadó kurdok ellen: háromezer falut romboltatott le, és ötszázezer kurdot vitetett a déli területek koncentrációs táboraiba. Egy évvel később már összesen másfél millió kurdot költöztetett délre, és közel négyezer kurd települést töröltetett el a föld színéről.

Április 7., hétfő

Magyar Nemzet: 
Iraki források szerint a főváros repterének közelében vasárnapra virradóra vívott harcokban az iraki fegyveresek súlyos veszteségeket okoztak az inváziós erőknek, tizenhat amerikai páncélost tettek harcképtelenné, és csaknem félszáz amerikai katonát öltek meg.

BBC:
Az amerikai katonák elfoglalták Szaddám Huszein iraki elnök központi palotáját Bagdadban. 

Április 8., kedd

Magyar Nemzet: 
Brutális mészárlás a „tiszta háborúban” (…) A szuperintelligens fegyverek - úgy látszik - szándékosan megbuktak, célt tévesztenek a rakéták és a katonai célpontok helyett zsúfolt piacokba, közszolgálati intézményekbe és lakónegyedekbe csapódnak be, véres következményekkel.
A néhány óra alatti győzelemről, Irak gyors elestéről szóló jövendölés is megbukott, … és az irakiak sem ugrottak örömmel „felszabadítóik” nyakába. A rendszer elemzői félretették gyűlöletüket, és az idegen megszállók elleni harcra összpontosítanak.

AP:
A hírügynökség jelentése szerint irakiak megmutattak az újságíróknak egy bászrai börtönt, ahol állításuk szerint Szaddám Huszein titkosrendőrsége évtizedek óta kínozta foglyait veréssel, csonkítással, áramütéssel és vegyi anyagokkal. 


Iraki kurdok ünneplik a felszabadulást Bagdadban. Ők tudják, mi ért véget Fotó: Reuters 


„Objektív” jellemzések

A Magyar Nemzet a tudósítások mellett rendszeresen értékelte is a konfliktus néhány főszereplőjét. 

George W. Bush háborús elnök (…) beiktatása után közvetlenül, 2001 előestéjén egy erőteljes - a légi tilalmi övezeteken túlterjeszkedő - iraki csapással még csak jelezte, hogy diplomáciai járatlansága és tanulatlansága távolról sem jelenti a külvilág „elhanyagolását” (…) Az elnök mögött állók szerepét kiegészíti Bush egyénisége, akit sok bíráló nevez tipikus texasi cowboynak, a karakterre jellemző „minek az ész, ha van erő” hozzáállással. (…) sokszor érzelmei markában nyilatkozik, mintha küldetéstudatának személyes ügy lenne az alapja (…) ezek az attribútumok általában az autoriter vezetőkre jellemzők.” (március 21., péntek)

Condoleezza Rice amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadóról: „… bár cikkei és nyilatkozatai európai szemmel még mindig túl egyszerűek ahhoz, hogy valóban hihetőnek tűnjenek, ám arra jók, hogy mutassák, távolról sem egységes az amerikai kormányzat…” (március 29., szombat)

Muhammad Szaid asz-Szahaf iraki tájékoztatási miniszterről: „Újságírói tehetségét és kiváló angol nyelvtudását most tudja kamatoztatni, amikor naponta többször ad tájékoztatást a sajtó képviselőinek. Általános vélekedés szerint a miniszter kiváló adatokkal szolgál, hinni lehet szavainak, ám mintha nem venné észre a rajta kívül történő eseményeket.”

(Az iraki miniszter a róla szóló méltatás megjelenésének idején már elmenekült Bagdadból. Egy nappal korábban még ő ígérte azt, hogy az amerikaiak „vagy megadják magukat, vagy a tankjaikban égnek el”. Amikor újságírók a Bagdad utcáin vonuló amerikai tankokról kérdezték, asz-Szahaf kijelentette: „Nyoma sincs az amerikai hitetleneknek Bagdad városában”. Ezt a sajtótájékoztatóját a néhány száz méterről odahallatszó fegyverropogás közben fejezte be azzal, hogy „Önök is hallhatják: mind elpusztítottuk őket.”)