Vissza a tartalomjegyzékhez


Tv-kuratórium, háború, terrorizmus 1.

A Péntek esti klub beszélgetőtársai Katona Tamás, Balázsi Tibor és Lakner Zoltán, valamint a műsorvezető Debreczeni József voltak. A héten az MDF újra főszereplője lett a híreknek. A köztévé kuratóriumába az MSZP és az SZDSZ egyaránt két-két tagot jelölt, az ellenzéki oldalon viszont az MDF és a Fidesz nem tudott egyezségre jutni. A Fidesznek az volt az álláspontja, hogy a parlamenti arányoknak megfelelően három tagot jelöljön, míg az MDF egyet. A Magyar Demokrata Fórum viszont paritásos alapon osztozott volna a helyeken, ezért két jelöltet is állítottak. (A műsor a parlamenti szavazás előtt készült - a szerk.)


Debreczeni József 

Debreczeni J.: Az 55. szakasz 5. bekezdésében csakugyan nincs szó arról, hogy csak konszenzussal jelölhet az egyik vagy a másik oldal, csak annyit mond, hogy felét az egyik, felét a másik adja, és hogy minden frakciónak legalább egy jelöltjét meg kell választani. Ha valamelyik képviselőcsoport a jelölésben nem vesz részt, az adott oldal másik képviselőcsoportja jelölheti a négy személyt. Tehát a törvény szó szerint azt mondja, amire az MDF készül.
Lakner Z.: Nagyon érdekes, hogy többféleképpen értelmezik a pártok az ügyészségi állásfoglalás műfaját, az ügyészség nem utasította a televízió ellenőrző testületét, csak elmondta a véleményét. Egy jogerős bírósági ítélet fogja majd meghatározni a folyamatot. Én azt mondom, lehetséges akár az MDF, akár az SZDSZ részéről a régi tagok újbóli jelölése. (…) Kérdés, hogy ezt a többé-kevésbé konszenzusos rendszert a különböző politikai erők működtetni szeretnék-e vagy pedig politikai nyomulás a cél. Ez leginkább politikai kultúra kérdése, ami sajnos nagyon kevéssé szabályozható törvényben.
Balázsi T.: A magát jobboldalinak mondó sajtó és a Fidesz úgy értelmezi a helyzetet, hogy az MDF ezekben a napokban nem egyszerűen az ellenzéki illem szabályait rúgta fel páros lábbal, hanem az ellenzéki szolidaritást mondta fel. (…) Másképp kell értelmezni a szolidaritást, amikor valaki kormányon van, és másképp ellenzékben. Kormányzati szempontból teljesen egyértelmű, hogy minden áron biztosítani kell a kormánytöbbséget. Ellenzékben viszont ez a szolidaritás akkor érvényesülhet, ha akkor szólalnak fel az ellenzéki pártok, ha összellenzéki érdekek sérülnek. Most arról van szó, hogy a Fidesz úgy gondolja, hogy az ő érdekei súlyosan sérülnek. Az MDF szerintem még csak nem is a saját maga javára fordítja ezt a helyzetet, hanem próbálja a nagyobb bajt elkerülni.
Lakner. Z.: Szerintem annak vagyunk a tanúi, hogy az MDF valóban komolyan veszi azt, amit korábban hangsúlyozott, hogy önálló útra lép és a Fidesztől függetlenül akarja megmérettetni magát.
Debreczeni J.: Ha a Békejobb létrehozása körül is ilyen karakánul képviselte volna az álláspontját, akkor más lenne most a helyzet. Tehát az, hogy négy MDF-es tagja lesz elnökségnek, valóban abszurdnak tűnik, de amiatt következik be, mert a Fidesz nem jelöl két tagot. Tehát az, hogy ugyanannyi jelöltje van a nagy, sok mandátummal rendelkező pártnak, mint a kevés mandátummal rendelkezőnek, ez nem abszurd. Ugyanaz a helyzet az ORTT-ben is, tehát a média világában csakugyan arról van szó, hogy nem a parlamenti mandátumaránynak megfelelően, hanem minden politikai szereplőt nagyjából egyenrangú félnek tekintve valamilyen intézményes befolyást biztosítsanak a médium működésére. (…) Mindenesetre a Magyar Nemzet bizonyos háttérösszefüggésekre vél rávilágítani. Dávid Ibolya sógora, tehát férjének az öccse annak a filmes produceri irodának a vezetője, amelyik megfilmesíti a Sorstalanság című regényt. A Magyar Nemzet homályos utalásokat tesz arra, hogy itt valami nyilvánvaló összefüggés van, magyarul megvették Dávid Ibolya sógorán keresztül az MDF-et…
Balázsi. T.: Igen, de hat évvel ezelőtt vásárolta meg a megfilmesítés jogát, tehát józan paraszti észnek abszolút ellentmond, hogy itt bármiféle összefüggés lenne.
Debreczeni J.: Hogyan befolyásolja ez szerintetek a két ellenzéki párt távolabbi viszonyát, mert ilyen súlyos konfliktus még nem volt az MDF és a Fidesz között?
Lakner Z.: Két különálló pártról van szó, akik az elmúlt ciklusban együtt kormányoztak. El kell fogadni azt, hogy vannak szuverén politikai erők, amelyeknek vannak saját szuverén politikai céljai, megvan a maguk autonómiája, és politikai küzdelmet folytatnak egymással. Az MDF-nek is óriási kockázatot jelent egyébként ez a helyzet. A 2004-es európai parlamenti választásokon ki fog derülni, hogy ez a politika sikeres lesz-e. Itt pártok küzdenek egymással, nincsenek előre leosztott szerepek.
Katona T.: A nagy pártokból olykor felháborodnak, ha nem hozzájuk igazodnak, és ez általában megfigyelhető a politikában.
Debreczeni J.: Azt hiszem, Amerikára is. Ülésezett az ENSZ Biztonsági Tanácsa, és a fegyverzetellenőrök vezetőjének, Blixnek a felszólalásából az derült ki, hogy az iraki fél részéről az együttműködés reményre ad jogot. Ezek után a német külügyminiszter szólalt fel, és a háború szükségtelenségéről beszélt, Colin Powell pedig ennek az ellenkezőjéről. Abból, amit eddig tudunk, az derül ki, hogy az Egyesült Államok elhatározta a háborút. Létrejött egy ellenzéki tengely is, Franciaország, Németország, Oroszország és Kína úgy tűnik, együtt lép fel. Ez a felállás talán furcsának tűnik, nem?
Katona T.: Az egész békeharc furcsának tűnik nekem, mert Amerika meg akar oldani a világban egy operációt, és tudjuk jól, hogy ez az operáció kívánatos. Nyilvánvaló, hogy sosem lesz szimpatikus az, aki nagyhatalmi erejénél fogva akarja ezt megoldani, és fütyül arra, hogy milyen támogatása van. Létrejött egy abszurd helyzet, ami az ötvenes éveket idézi fel, amikor a békeharcosok kimentek az utcára és nem vették észre, hogy ezzel a nagy Szovjetunió mellett teszik le a voksukat. Az amerikai szuperhatalom elleni tiltakozásból jött létre ez a pillanatnyi és látszólagos egység.
Műsorvezető: Tehát azt mondod, hogy aki a békés megoldás mellett áll ki, az Szaddám Huszeint támogatja? Ezt mondja az amerikai külügyminiszter is, sőt maga Bush is.
Katona T.: Igen, igen, ez nem áll messze az igazságtól, kérdés, hogy az, hogy nem szeretjük ezt az embert, elegendő ok-e, hogy kipöcköljük. Fájdalom, jelen esetben ez a politika, ez remekül jön Szaddám elnöknek.
Debreczeni J.: Úgy tűnik, hogy Franciaország és Oroszország, megakadályozzák a Biztonsági Tanács jóváhagyását, ami azt jelenti, hogy az Egyesült Államok a nyers katonai erő alapján rendezi ezek után a világban a konfliktusokat.
Balázsi T.: Amerika mindent megtesz annak érdekében, hogy elszigetelje Franciaországot. Mindenkinek van egy gyenge pontja, hát az oroszoknak ott van ez a nyolcmilliárd dollár, ami beragadt Irakba. A szegény törököknek, akire nagyon számít Amerika a másik front szempontjából, most az IMF ott áll és kopogtat, hogy mi van az átalakítással, a gazdaság átalakításával, húszmilliárd dollár kellene. Amit kitől tud megkapni? Csak az Amerikai Egyesült Államoktól. Akkor ott van szegény Kína, illetve nem is annyira szegény, mert fantasztikusan növekszik a gazdasága, de csak úgy tud növekedni, ha az amerikai tőke ugyanolyan ütemben áramlik be abba a hatalmas országba, mint eddig.
Lakner Z.: Ez a vétó azért is nagy kockázat lenne, mert az ENSZ teljesen leértékelődne, és akkor a vétózó országok ott maradnának egy abszolút tekintélyét vesztett ENSZ-szel.
Katona T.: És akkor tönkre is megy az ENSZ.


(A Magyar ATV a Hetek Szerkesztősége stratégiai partnere. Lapunkban az elkövetkezendő hetekben folyamatosan szemlézünk - szerkesztett és rövidített változatban - a televízió műsoraiból.)