Vissza a tartalomjegyzékhez


A huszadik küldetés

A fazon ugye a régi - ezt el is várjuk egy karakterhőstől. Pimasz elegancia, angol hidegvér, elnöki lakosztályok. Jó, a sztoriban is legyenek (ha lehet ironikus) visszautalások, a védjeggyé avatott szófordulatokat se vesszük rossz néven. De arra már gyűrődik a kézben a kukoricazacskó, ha nincs eredeti történet, ha az egyébként kiváló színészek (például Michael Madsen „Igazságosztó”) haknira veszik a játékot, ha a látványosságokat, élen a megkopott űrlézerrel, szerényebb kivitelben, de már láttuk másutt. Átvágnak, mint Wittmann-fiút a francia látványpékségben: a külcsín ígérte tartalom csalódást okoz. Ezért már az is súlyos megtévesztés, ha „új” James Bond filmről szólunk a Halj meg máskor! című képfutam okán. 

Pedig Bond (James Bond) filmtörténeti figura. A múlt századi hidegháború kommersz lenyomata, többféle mitológia kevercse: a nyugat önironikus képe, a „szabad világ” ellenségképeinek filmről filmre haladó precíz katalogizálása, no és a hajdanvolt brit oroszlán leheletnyi újrafényezése. Persze csak gondolatkísérlet alakjában. Mindenesetre a patinás alakzaton a korrózió nyomai tünedeznek fel határozottan. És ez a jól szabott öltönyök ellenére már nem túl elegáns. Mit is mondhatnánk? Körülbelül…egy hármas alá.
Holott a felütés jobbat ígér. Az észak-koreai rezsimtől kiindulva világveszélyt festeni manapság ziccer; a dolog nagyon is benne van a levegőben. Bond mély fedésben fegyverüzérként csencsel a kommunistákkal, egy tábornok stratégiából „nyugatosított” fiával, akit apja majdani hídnak szán, a Nyugat felé közeledés eszközének. Csupa szuperkütyüt látunk az éhező országban - legalább az élcsapat jól elvan. Ezt speciel elhisszük. Ceausescu vadászkastélyai, Kim Dzsong Il (a valódi észak-koreai diktátor) Mercedes-gyűjtő szenvedélye két példa a Grand Canyon-szerű szakadékra, ami az általában csontszegény diktatúrák elnyomottjai és a helyi elit viszonyai között feszül. 
Bond árulás miatt lebukik, fogsága kínzásos látomásokban telik, míg a tábornokfiú egy kubai (!) génsebészeti klinikán szabott új, fehérember arcával, izlandi gyémántbányák tulajdonosaként hip-hop ott terem a nyugati üzleti világ krémjében. És hódít persze. Különc, társasági sármja übereli a sikeréhes, a felszín alatti lényeg értéséhez bamba angolszász kultúrkört. Bámulják, ő meg titkos termeiben fogcsikorgatva építgeti „a dekadens” (vagy ilyesmi) Nyugatra napenergiával lesújtó lézerágyúját. Eljárásmódja - beépülni a fejlett világba, annak luxusát élvezve, közben a pusztítását előkészíteni - most inkább az iszlám terrorizmus jellegére emlékeztet, de ezt a vonalat gondosan kerüli a duplanullás. Viszont negyedóránként verekedések/lövöldözések, hidegen érzéki jelenetek sorjáznak a zuhanó repülőn előadott verekedős végkifejletig. A film egész tárháza a műfaj rég súlyos közhellyé silányult motívumainak. (Pálfy Gyula)