Vissza a tartalomjegyzékhez

Hajdú Sándor, Pozsár Gábor
Látod, Béla? Avagy az álmosdi titok

Nem mindennapi fényjelenségnek voltak tanúi Kokad és Álmosd lakói december 12-éről 13-ára virradó éjszakán. A román határ menti csendes kis bihari falvak központi beszédtémája egy eddig megmagyarázhatatlan fény, amely egész éjszaka izgatta a település lakóit. Az éjszakai égbolton jól kivehető, aránylag szabályos pályán mozgó, vörösen izzó fénycsóváról eddig semmilyen hivatalos állásfoglalás nem született; annak ellenére, hogy mind a helyi, mind az országos média tudósított a helyszínről. A két ország határőrizeti szervei sem tudnak felvilágosítást adni, az adott időpontban nem zajlott akciójuk a térségben. A debreceni reptér repülésirányítói sem észleltek semmi rendkívülit.


Képünk illusztráció 

Kokad, ez a hétszáz fős kistelepülés Debrecentől harmincöt kilométerre, a román határtól négy-öt kilométerre fekszik Hajdú-Bihar megyében, közvetlen szomszédja Álmosd. Az eddig álmos hétköznapjait élő falu közvéleményét e szokatlan jelenség tartja lázban. Kokadra beérve két szomszédot látunk, akik éppen beszélgetnek. „Tudnak-e valamit, látták-e a fényt?” - szólítom meg őket. „Igen - mondja Balogh Károly helybeli őstermelő. - Láttam ott a piros épület felett azt a vörös fényt, de nem is foglalkoztam vele, mert szoktak ott dolgozni, és azt hittem, annak a fényei. A kert végében lévő fák teteje felett is láttam, hogy teljesen világlik az ég. Olyan tartós fény volt, nem mint a disz-kófény, mert azt ugye látunk gyakran, ez olyan libegős volt. A sógornőm három kilométerre lakik innen, Ál-mosdon, ő a családjával hosszabb ideig látta.”
Kísérőm a szomszéd faluban festő, jól ismer több helybelit a munkája révén. Az első porta, ahova betérünk, Déli Gyula és fia lakása. Állítólag ők látták meg kora este először a jelenséget. Az ötvenes éveinek végén járó férfi így emlékszik vissza: „Én vettem észre, hogy valami fény járkál így itten erre. Rögtön szóltam a polgármester asszonynak, aki itt lakik a szomszédban, hátha ő tud valamit, mégis ő a hivatalos ember. Ő aztán, mivel nem tudott magyarázatot adni a fényjelenségre, felhívta a határőröket, akik riasztották az újságírókat meg a fotóst. Először a fotóriporter lefotózta a fényt, meg is mutatta nekünk a kamerában, majd egy lámpával megvilágították az épületet, és azután is kattintott egyet. Na az a kép van az újságban. Pedig a raktárt nem az égi fény világította meg. Az emberek, akik a megyében olvassák az újságot, azt hiszik, hogy ez nem igaz, pedig sokan láttuk a faluban.”
„Én még életemben nem láttam ehhez hasonlót - szólt közbe Deli Imre fia. - Portás vagyok a konzervüzemben, és bizton állítom, hogy egész éjszaka ott volt az égen. Borongós volt az idő, és a felhők alatt láttam egy vörös fényt, aminek csóvája nem volt. Olyan, mintha egy köríven mozgott volna. De nem szabályosan mozgott ám - világosít fel a házigazda - hanem így billegett is - mutogatja lelkesen a kezével. - Biztos nem diszkófény volt, mert azt már megismerjük, meg már hozzá is szoktunk. Innen úgy látszott, mintha itt lenne a kertek alatt, de a környékbeli településeken is látták, sőt, amikor este jöttek a riporterek, akkor azt mondták, hogy már Bagamérnál is látták a fényt” - veszi vissza a szót a fiú. 
Arra a kérdésre, hogy hogyan reagált a falu, alkalmi idegenvezetőnk hevesen reagál. „Hú, hát erről beszélt mindenki!” - de újra leszögezi, hogy az újságban lévő kép félrevezető volt, mert aki nem látta, az azt hitte, hogy az ufó világította meg az épületet, pedig csak a fotós volt.
Miután ezt a lényeges kérdést tisztáztuk, rátérünk arra, hogy ki mit gondolt, mi áll az esemény mögött? Valóban ufót láttak, vagy valami természetes magyarázata van?
„Majd’ csak olyan volt, mint a napfelkeltekor - mereng a gazda. - A diszkófénynek csóvája van, ennek nem volt, ez biztos nem az volt. Meg a kocsmáros srác is, a Tóth Zoli is látta, amikor ment haza Létára. Először azt hitte, valami hulló csillag, de most már azt mondja, ufóval találkozott. Nem lehet ezt tudni, mi volt - vonja le a végső konklúziót - mert ugye, aki ott látta, az sem tud többet, mint mi. Lehet, hogy azért írták az újságban, hogy ufó, mert így jobban eladható, nagyobb a szenzáció - gondolkodik hangosan a fiú, aki úgy látszik jobban ért a média logikájához. A házigazda azonban erélyesen közbevág: „Az RTL-es is azt mondta, ufó volt, én meg mondtam neki, hogy nem az volt, mert meg van tévesztve mindenki. A házat nem világította meg az a fény, hanem a fotós lámpája volt” - zárja le a vitát sokadszorra.
Közben a sógornő is a helyszínre érkezik, és szinte rögtön bekapcsolódik a tudományos fejtegetésbe. „Az tudja, úgy volt, pont a szomszédasszonyomat kísértem ki, és akkor vettem észre egy fényes félkörívben balról jobbra, illetve jobbról balra áramló fényt, amit mintha egy pirosas ködös homály vett volna körbe. A létai diszkó fénye ugyan idelátszik, de annak felmenő sugarai is vannak, ennek nem volt. Én este tíz órakor vettem észre. A férjem, aki a kokadi téeszben portás, még reggel öt órakor is látta. Máskor nem volt itt még ilyen. Ezt nem lehet másként magyarázni, csak valami földön kívüli jelenséggel. Szerintem ez nem természetes jelenség volt - állítja megmásíthatatlanul. - De tudja mit - kiabálnak utánunk -, ha igazán valami hivatalosat akarnak tudni, keressék meg a polgármester asszonyt!”
Menyhárt Dánielné második ciklusát tölti a falu élén. Az ominózus este a szomszéd riasztotta, hogy valami idegen fény cikázik a falu felett. Elmondása szerint a román határ irányában van egy elvadult, többhektáros, dzsungelszerű terület, e fölött keringett ez a megmagyarázhatatlan fénycsóva. 
A faluban azóta is beszédtéma, nem tudnak napirendre térni felette az itt lakók. 
A határőrség mind a román, mind a magyar oldalon cáfolja, hogy bármi is történt volna azon az éjszakán. 
A helybeliek, akik látták, nem értik, de mivel látták, ezért továbbra is gondolkodnak, mi lehetett az oka. Pánikhangulat nincs, de tény, hogy bár a szombati újság is lehozta, senki semmilyen magyarázatot nem adott a dologra. A falu jórészt katolikus és református vallásúakból áll, de a plébános, illetve tiszteletes nem lakik helyben, így nem láthatták az égi fényt. Világvége hangulat pláne nincs - teszi hozzá nevetve -, de azóta mégse tudunk napirendre térni a jelenség felett.