Vissza a tartalomjegyzékhez

Hack Péter
Elértük a csatlakozást

Magyarország uniós csatlakozása minden korábbinál konkrétabb és elérhetőbb valósággá vált. A dátum meghatározása és az addig vezető út konkrétumai megrázó felismerésekhez vezetnek, egyre többen szembesülnek azzal, hogy tizenhat hónap múlva európai állampolgárok is leszünk. 
A koppenhágai csúcs után az unió részéről elhárult minden akadály a bővítés útjából. A tizenöt tagállam vezetői kinyilvánították szándékukat, hogy 2004. május 1-jétől tíz ország, Magyarországon kívül Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Málta, Szlovákia, Szlovénia lesz az Európai Unió tagja. A bővítésnek most már csak két feltétele van: az egyik, hogy a tagországok egyen-ként elfogadják a döntést, a másik, hogy a csatlakozó országokban rendezendő népszavazásokon a lakosság többsége támogassa országa csatlakozási szándékát.
Az unió fennállása óta a legnagyobb méretű bővítési döntésre szánta el magát, amivel kapcsolatban sok elemző felhívja a figyelmet, hogy történelmi tapasztalatok híján jelenleg még nehezen felbecsülhető ennek a folyamatnak minden lehetséges következménye. 


Ünnepi forgalom a párizsi Champs Elysées-n. 2004-től egy hajóban evezünk Fotó: Reuters

A csatlakozás hívei egy régi álom beteljesülését látják a mostani folyamatokban. Már az első világháborút követően megfogalmazódott az a gondolat, hogy az európai béke megteremtésének feltétele az európai egység létrehozása. Ennek a törekvésnek a szolgálatában jött létre 1923-ban a Páneurópai Unió. A második világháborút követően Churchill zürichi beszédében felhívta a figyelmet arra, hogy Európa jövője Németország és Franciaország kibékítésén múlik.

A mai unió alapjait 1952-ben az Európai Szén- és Acélközösség tette le, majd az Európai Gazdasági Közösség megalakulásával indult az a folyamat, amely napjainkban tetőzik be. A Franciaország, Olaszország, az NSZK és a Benelux államok alkotta közösség 1973-ban Dániával, az Egyesült Királysággal és Írországgal kilenc tagúra bővült. Nyolc évvel később, 1981-ben Görögország, majd négy év múlva Portugália és Spanyolország csatlakozott. Az újabb bővítés tíz évvel később, 1995-ben következett be, amikor Ausztria, Svédország és Finnország csatlakozásával alakult ki a tizenötök jelenlegi szervezete. (Ezen alkalommal Norvégia is meghívást kapott, de ott népszavazáson a többség a csatlakozás ellen foglalt állást.) 
Az unió eddigi bővítése során, mint láthatjuk, egyidejűleg legfeljebb három ország csatlakozása következett be, ráadásul a csatlakozók társadalmi-gazdasági fejlettsége viszonylag hasonló volt. Ehhez képest a most csatlakozó tízek között találhatjuk a több mint 38 millió lakosú Lengyelországot és a 397 ezer lakosú Máltát. A görög-török megosztottságtól szenvedő Ciprus és az Oroszországgal még a határkérdésben is vitatkozó Litvánia úgyszintén EU-tag lesz. Nyilvánvaló, hogy ezek a problémák, valamint az egyes országok közötti lényeges különbségek a csatlakozási folyamat olyan kihívásait jelentik, amelyekre teljes mértékben felkészülni szinte lehetetlen.


Aki kimaradt: Törökország. Abdullah Gül miniszterelnökkel 2004-ig szóba sem állnak Reuters

A bővítés a kétségtelen kockázatok ellenére számos előnyt ígér. Az előnyök nagymértékben éreztetik hatásukat a jelenlegi EU-tagok számára. A csatlakozás mellett voksoló tagállamok abban bíznak, hogy a bővítés következtében az egész európai kontinensre kiterjed a stabilitás és a béke, és így elkerülhetők lesznek azok a konfliktusok, amelyek a huszadik században Európából kiindulva két ízben is világégést okoztak, és a balkáni háborúkban a század végén is tíz-ezrek halálát eredményezték. Az EU kormányfői szerint az unió bővítése történelmi lehetőség arra, hogy jóvátegyék a közép-kelet-európai országokkal szemben a második világháború után elkövetett igazságtalanságokat.
Ezen magasztos célokon kívül a bővítés mellett szólnak a tagállamok gazdasági érdekei is, az integráció ösztönzi a gazdaság és a kereskedelem növekedését, mivel az egységes európai piac belső fogyasztóinak száma a jelenlegi 374 millióról 480 millióra nő (ami 200 millióval több, mint az Egyesült Államok lakossága). Ennek folytán Európa jelentősége lényegesen növekedni fog a világban, és remények szerint az amerikai gazdasággal versenyképes gazdasági erőt tud felmutatni.
A bővítés ügyében egységet hirdető magyar politikai elit egyetért abban, hogy Magyarország számára a gazdasági és társadalmi felzárkózás és a politikai stabilitás biztosítéka az EU-csatlakozás. A belépés nagy változást hoz az egész ország életében, hiszen általa egyenrangú tagjai leszünk egy olyan közösségnek, amelyet Európa legfejlettebb és leggazdagabb demokráciái alkotnak. A közös belső piac tagjaként az EU-tagországokkal azonos feltételek mellett kereskedhetünk a tagállamokkal, megszűnnek a jelenlegi korlátozások.
A csatlakozás támogatói fontosnak tartják, hogy a külföldi partnerek szemében Magyarország még vonzóbbá válik, ami több külföldi beruházást hozhat. Ugyanakkor elemzők felhívják a figyelmet arra, hogy a csatlakozás után a magyarországi befektetés feltételei némileg változnak, hiszen az európai előírások tiltják azokat az adókedvezményeket, amelyekkel eddig Magyarország sikeresen vonzotta a külföldi tőkét, ráadásul a bérek emelkedése - amit a csatlakozás lakosságot érintő legpozitívabb hatásának tartanak - csökkentheti az ország versenyképességét. Aggodalmaskodó szakértők az IBM kivonulása által előállott helyzethez hasonló szituációk sorozatára számítanak a következő években.
A csatlakozás legnagyobb előnyének az unió infra-
struktúra-fejlesztési programjaiban való részvételt, a közlekedés és a hírközlés fejlesztését, valamint a különféle pénzügyi alapok segítségével történő felzárkóztatási programokban való részvételt tartják. Ebben a vonatkozásban az előzetes várakozásokat némileg hűti az a tény, hogy az egyidejűleg csatlakozó tíz ország között több is fejletlenebb hazánknál, így a fejlettségünkből származó relatív előny a felzárkóztatási pénzekhez való hozzájutásnál relatív hátránnyá válhat.
A csatlakozás után a Magyarország és az Európai Unió közötti határ jelképessé válik, az utazás az eddiginél is könnyebb lesz. Mindenféle korlátozás nélkül utazhatunk az EU bármelyik tagállamába, és ott - a közösség szabályai szerint - szabadon tanulhatunk, munkát vállalhatunk, vagy le is telepedhetünk. A letelepedésnek ugyanakkor feltétele, hogy három hónapot meghaladó tartózkodási idő esetén tartózkodási engedélyért kell folyamodnunk. Ezt az engedélyt a kérelmező csak akkor kaphatja meg, ha bizonyítja, hogy az adott tagországban vállalkozói vagy munkavállalói tevékenységet végez. Nyugdíjasok esetén a tartózkodási engedély feltétele, hogy olyan jövedelemmel rendelkezzenek, amely nem utalja rá őket a befogadó ország szociális segélyére, illetve betegbiztosítás megléte. Ezek a feltételek a viszonylag kevéssé mobil magyar munkavállalók és nyugdíjasok esetén csak akkor jelenthetnek lényeges változást, ha a csatlakozást követően a lakosság körében radikális szemléletváltozás következik be. Magyarországon ugyanis az utóbbi években több olyan program is kudarcot vallott, amely a munkanélküliséggel sújtott keleti országrészből akart Nyugat-Magyarországra áttelepíteni embereket, akik a lakóhely-változtatás helyett inkább a további munkanélküliséget választották.
Hasonlóan a mobilitás hiányára utal az, hogy nyugdíjasok nagy számban élnek rendkívül rossz anyagi körülmények között, szegénységük miatt kifűthetetlen hatalmas lakásokban, amelyeknek az eladása és kisebb lakás vásárlása esetén a különbözetből olyan jövedelemre tehetnének szert, amely hosszú évekre minden anyagi problémájukat megoldaná. Kérdés, hogy az évszázados tradíciók milyen gyorsan változnak meg. A magyar munkaerő nyugatra vándorlásának útjában komoly akadály lehet a nyelvtudás hiánya is. Miközben például az EU-tag skandináv országokban a lakosság döntő többsége anyanyelvén kívül még legalább egy európai nyelv használható tudásával rendelkezik, addig a magyar lakosságnak alig több mint tíz százaléka beszél valamilyen idegen nyelven. 
A csatlakozó országok közül például Lengyelország a magyarnál sokkal mobilabb munkaerővel rendelkezik, a szabad munkavállalás előnyei valószínűleg a lengyelek számára kézenfekvőbbek lesznek. Így érthető, hogy a jelenlegi tagországokban változatlanul nagy a félelem attól, hogy az újonnan csatlakozó országokból nagy számban jelentkezik olcsó munkaerő a nyugat-európai országokban. Ezt a félelmet indokolja, hogy egyes országokban olyan magas a minimálbér, hogy az komoly vonzerőt jelenthet a keleti munkavállalók számára. (A bővítést leginkább ellenző Írországban a minimálbér meghaladja a havi 280 ezer forintnak megfelelő eurót.) Ezek a félelmek vezettek arra, hogy a csatlakozástól számított hét évig az újonnan csatlakozókra nem vonatkozik a munkaerő szabad mozgásának elve, ez majd 2011-től lép életbe, bár kétoldalú megállapodásokkal a jelenlegi tagok egyes csatlakozó országokat mentesíthetnek ez alól a korlátozás alól.
A szabad lakóhely-, illetve munkahelyválasztás előnyeit, úgy tűnik, az EU jelenlegi polgárainak nagy többsége sem tudja igénybe venni, hiszen az unió 374 millió polgárából jelenleg mintegy 5 millió él más tagországban, mint amelynek állampolgára.
A csatlakozással kapcsolatban a hivatalos álláspont is hangsúlyozza, hogy nem szabad azt várni, hogy az EU-csatlakozás után egyik napról a másikra megnő az életszínvonal, és azonnal svéd vagy holland fizetések lesznek Magyarországon is. Látni kell, hogy az előnyök többsége hosszabb távon érvényesül, és azokért cserébe bizonyos kötelezettségeket, illetve hátrányokat is vállalnunk kell.
A hátrányok egyike lehet, hogy a csatlakozással nem csupán a magyar termékek jutnak korlátozás nélkül az EU-tagállamok piacára, hanem a magyar piac is teljesen megnyílik az unióból érkező áruk előtt, ez pedig a mostaninál élesebb versenyt fog jelenteni. 
A csatlakozás sikerét a rajtunk kívül álló nagyszámú tényezőn túl lényegesen befolyásolja a magyar gazdaság aktuális állapota is. Noha Magyarország teljes jogú tagként jelentős pénzügyi támogatásban részesülhet az Európai Unió különféle alapjaiból, a kapott segélyt minden esetben ki kell egészítenünk saját hozzájárulással. Ezt hívják társfinanszírozásnak. Amennyiben a magyar fél nem tudja a rá eső részt a finanszírozáshoz előteremteni, akkor elvész az EU-támogatás is, így időben fel kell készülni arra, hogy a költségvetés rendelkezzen megfelelő készletekkel, ami adott esetben egyfajta kényszerpályát is jelenthet a döntéshozók számára.
Fontos megvizsgálni, hogy a magyar gazdaságot és a társadalom egyes rétegeit miként érinti majd az EU-tagság. A belépésnek nyilvánvalóan lesznek nyertesei és vesztesei. Arról, hogy milyen arányban és kik lesznek a várható vesztesek, viszonylag keveset tudhatunk meg. Ha készültek is ez ügyben elemzések, ezek eredményeit vélhetően csak az április 12-ei népszavazás után lehet majd megismerni. A jelenlegi belpolitikai folyamatokból viszont világosan látni lehet, hogy miközben a kormánypártok alapvetően arra számítanak, hogy a csatlakozás nyertesei lesznek nagyobb számban, mint a vesztesek, a Fidesz inkább az ellenkező eredményre épít. A volt kormányzópártnak a közvetve az EU-t támadó retorikája rövid távon nem sok előnyt hozhat, hiszen a lakosságnak több mint 70 százaléka uniópárti, vagyis egyértelműen támogatja a csatlakozást. A csatlakozás előnyei azonban lehet, hogy csak hosszabb távon jelentkeznek. A jelek szerint a Fidesz arra számít, hogy legalábbis a 2006-os választások idején - két évvel a csatlakozás után - még nagyobb számban lesznek a vesztesek, mint a nyertesek, az ő támogatásuk megnyerésére pedig jó befektetésnek tűnik a csatlakozással kapcsolatos kritikus hangvétel, azoknak a kifogásoknak a felsorolása, amelyekhez hasonlókat korábban csak Csurka és a szélsőjobboldal fogalmazott meg. Bár a következő választásokig több mint három év van hátra, aligha tévedünk, ha leszögezzük, hogy az európai csatlakozás eredményei, sikere vagy esetleges kudarca döntő mértékben fogja befolyásolni a választás kimenetelét.