Vissza a tartalomjegyzékhez

Szobota Zoltán
Medgyessy keresztje
Harmincmilliárd sem boldogít

A héten lezajlott nyilatkozatháborút és mesterséges hisztériakeltést figyelő gyanútlan szemlélődő csakis arra a következtetésre juthatott, hogy ma Magyarországon a nemzet jövőjét leginkább befolyásoló kérdés az egyházfinanszírozás. Pedig nem így van. 


Kovács László, Medgyessy Péter, Paskai László, Seregély István májusban a parlamentben. Fagyos kezdés után fokozatos lehűlés Fotó: MTI

Mégis: az uniós csatlakozás, a NATO-ban lezajlott változások vagy a költségvetési vita sem szült olyan heves indulatokat, mint ez, melynek kapcsán egyesek rögtön Magyarország jó hírneve miatt kezdtek el aggódni. Veres András püspök is ezt tette hétfői sajtótájékoztatóján, ahol elhangzott: tizenkét évvel a rendszerváltás után veszélybe kerülhet „az egyház” szabad működése, ha a kormány megváltoztatja az Orbán-éra idején kidolgozott, népszámlálási adatokra építő támogatási rendszert. Mint mondotta, tiltakozásuk kapcsán elsődlegesen nem pénzről van szó, hanem arról, hogy a módosítás nyomán „súlyosan sérülnek a vallásos emberek személyiségi jogai, és súlyos zavar áll be az egyházi intézmények működésében”. Hogy Veres nem tréfált, onnan volt tudható, hogy az Alkotmánybírósággal és nemzetközi kapcsolataik megmozgatásával fenyegette meg a kormányt. Nem sokkal korábban Szászfalvi László MDF-es honatya, az Országgyűlés Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottságának elnöke szintén sajtótájékoztatón jegyezte meg, hogy a szocialisták a Hit Gyülekezete lapjában indították meg vallásháborújukat a katolikusok ellen, és ha hozzá mernek nyúlni a tavaly elfogadott új szisztémához - amely a reformátuson és a római katolikuson kívül minden felekezetet hátrányosan érint -, annak Alkotmánybíróság lesz a vége. 


Pápai Gábor rajza

Különben is a jövő évi költségvetésben négyről egymilliárd forintra csökken például az egyházi épületekre vonatkozó rekonstrukciós támogatás, tehát nem igaz a „kormányzati propagandagépezet” állítása, mely szerint az egyházak már így is túlfinanszírozottak. Vélhetően az előrelátás jegyében jelentek meg a Magyar Nemzetben épp a püspöki kar tiltakozásának napján - immáron a cikk szerzőjének magánvéleményeként - Szászfalvi szavai megfejelve egy levél hírével, melynek szerzője Karl Joseph Rauber apostoli nuncius. A Vatikán budapesti megbízottja a magyar adóforintok jövője miatti aggodalmát osztja meg Medgyessy Péter miniszterelnökkel és tiltakozik a magyar-vatikáni megállapodás megváltoztatása ellen.
Semjén Zsolt, a KDNP elnökhelyettese és az Emberi Jogi Bizottság alelnöke elmondta lapunknak, hogy a Horn Gyula által aláírt konkordátumban van egy olyan passzus, különösen az egy százalék vonatkozásában, amely szerint a felek négy év múlva áttekintik a finanszírozás kérdését és elvégzik a szükséges finomításokat. Beszámolója szerint 2001-ben a Külügyminisztérium megkereste az Apostoli Szentszéket, és felállt egy vatikáni-magyar vegyes bizottság. Az egy éven át tartó tárgyalássorozat végén összefoglalták az eredményeket és a magyar fél vállalta, hogy a szövegszerű módosításokat a vatikáni szerződésnek megfelelően végrehajtja. Az egyszázalékos konstrukcióról szóló megegyezésről külön jegyzőkönyv született, amit a pápai nuncius és Semjén Zsolt írt alá -, a kormány felhatalmazásából, amint ez Orbán Viktor legújabb nyilatkozatából ki is derül. A megállapodás alapján az Országgyűlés törvényt alkotott, következésképp - mondja Semjén - az eredetit módosító minden egyes megállapodás részévé vált a vatikáni szerződésnek. Mivel a következő áttekintés csak 2005-ben várható, ha bármelyik fél tárgyalni óhajt, ennek semmi akadálya, de ebben az esetben a Magyar Köztársaság külügyminiszterének meg kell keresnie Soldano bíborost, és amennyiben a felek szükségesnek látják, hogy legyen tárgyalás, meg lehet tenni az aktuális módosításokat. 
A KDNP új frontembere szerint egyébként precedens nélküli eset történt a diplomácia történetében, amikor Szalay István egyházügyi államtitkár azt nyilatkozta a sajtónak, hogy a „nuncius úr” a 
Vatikán nevében már megállapodott vele, majd Donáth László szocialista képviselő a parlament emberi jogi bizottságának ülésén erre hivatkozva győzte meg az ellenzéki képviselőket arról, hogy a kormány módosító indítványait a T. Ház elé utalják. A nuncius azonnal tiltakozó levelet írt a miniszterelnöknek, Szalay pedig kijelentette: senki sem beszélt arról, hogy a katolikus méltóság és közte bármiféle megállapodás született volna, ami pedig a népszámláláselvű elosztást illeti, az eredeti konkordátum szövege nem tartalmaz erre utaló kitételt. Ezt vallja a Külügyminisztérium is, ahol nem fogadják el az ominózus jegyzőkönyvet a jelenlegi kormányra nézve is érvényes nemzetközi szerződésnek. Egy jogászi érvelés úgy hangzik, hogy hasonló dokumentum, tartalmától függetlenül mindaddig nem válik nemzetközi szerződéssé, vagy annak részévé, míg az aláírók kifejezetten erre vonatkozó felhatalmazással nem bírnak anyaállamuktól, ahol a szerződést később törvénybe iktatják, az Országgyűlés ratifikálja, és a Magyar Közlönyben kihirdetteti. A kihirdetett törvénynek pedig tartalmaznia kell, hogy hatályba lépésével egy időben mely nemzetközi szerződést módosítja. Nem elhanyagolható megközelítés ugyanakkor az sem, hogy bár több magyar egyház vonatkozásában - például evangélikus vagy izrealita felekezet - hasonló kötelezettség terheli a kormányt, sem azokkal, sem pedig a külön megállapodásokból kirekesztett közösségekkel nem ült le az állam képviselője, hogy a Semjén- Rauber paktum őket érintő következményeit átbeszéljék. Ennek létjogosultságára a katolikusok sem hívták fel az Orbán-kabinet vezetőinek figyelmét, csendben láttamozva ezzel a tényt, hogy a száznál is több ideológiai konkurensüket illető több százmillió forintos támogatás ezentúl az ő zsebükben köt ki. 
A vészharangok megkongatása nem maradt hatástalan. Még a püspöki sajtótájékoztató napján Medgyessy Péter hivatalában fogadta dr. Seregély István egri érseket, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnökét. A kormányfő arról tájékoztatta az egyházi vezetőt, hogy - mivel arról már egy korábbi kormányülésen döntés született - a jelenleg hatályos egyház-finanszírozási rend áthidaló megoldásként érvényben marad a 2003-as évre, de a költségvetésbe bekalkulálták a „katolikus egyháznak járó, a népszámlálási adatoknak megfelelő támogatás kompenzálását szolgáló 717 millió forintot”. Mint kiderült, mindketten az Alkotmánybíróság döntésétől várják a két fél kapcsolatára vetülő árnyék tovalibbenését, és ha szükséges a kormány a Szentszék és Magyarország közötti érvényben lévő megállapodások módosítására is kezdeményezést tesz majd - ígérte Medgyessy. Ezt követően az MKPK sajnálattal állapította meg, hogy „bár a kormányfő megértéssel fogadta Seregély István felvetéseit, egyetlen vitatott kérdésben sem biztosította támogatásáról a konferencia elnökét, így a találkozó eredménytelenül zárult”. 
A héten egyébiránt nemcsak Veres András, hanem az újjászületett KDNP is megerősítette, hogy a szocialisták vezette kormány „vallásháborút”, „ámokfutást” kezdett „az egyház”, értsd a katolikus egyház ellen. „Példátlan egyház elleni támadássorozatnak vagyunk a tanúi. Olyan sorozatnak, amelyre a rendszerváltoztatás óta nem volt példa, beleértve a Horn-kormányt, vagy akár a reform kommunista időszakot” - jelentette ki Semjén Zsolt, a KDNP egyházi ügyeket képviselő elnökhelyettese, aki szerint az egyház-finanszírozással kapcsolatos törvénymódosításban tükröződnek mind a „klasszikus kommunista, mind a libertiniális, szabadkőműves tradíciók, az MSZP-SZDSZ koalíció történelmi gyökerei”.
Hol nyíltak újabb frontok? Csak komoly lobbizás árán tudta elérni a püspöki kar, hogy a pedagógusokéhoz hasonlóan a hitoktatók órabé-rének emelése is törvénybe iktassék. A szociális törvény feltételhez kötné az egyházi intézmények fenntartását, az egészségügyi közszolgáltatásról szóló törvény tervezett módosítása pedig megvonja az egyházaktól azt a jogosultságot, hogy alanyi jogon létesíthessenek egészségügyi intézményt. A Magyar Televízió új műsorstruktúrát vezetett be, mely a továbbiakban nem biztosítja a korábbi előnyöket a vallási műsoroknak, az ORTT kormánypárti képviselői pedig „megakadályozták”, hogy a katolikusok rádiója országosan sugározhasson. Szalay István „túlzásnak és megalapozatlannak” tartja az ismertetett egyházi aggodalmakat, hiszen a Magyar Katolikus Egyház hitéleti támogatása a rendszerváltás óta soha nem volt olyan magas, mint amilyen a költségvetési törvény tervezete szerint 2003-ban lesz. Kiss Elemér, tárcanélküli miniszter szerint jövőre harminc milliárd forint jut katolikus hitéletre. Ami pedig a Semjén-Rauber paktumot illeti, az nem tekinthető nemzetközi megállapodásnak, ezért Szalay is azt a köztes megoldást tartaná célravezetőnek, melynek értelmében a parlament ideiglenes jelleggel megszavazná a népszámlálási eredmények alapján történő elosztás módosítását, a későbbiekre nézve pedig az egyházakkal közösen keresnék meg az optimális megoldást. Szalay örülne, ha a kormány és a katolikus egyház viszonyát „Magyarországon a nyugodt, tárgyilagos párbeszéd jellemezné”, és „megszűnne a hívő emberek és az egyházi vezetők számára is méltatlan helyzet”, amikor „ellenzéki politikusok és volt állami tisztségviselők saját politikai céljaikra használják fel” a kialakult helyzetet. 
Suchman Tamás a szocialista frakció vallásügyi, emberi jogi munkacsoportjának vezetője, az Emberi Jogi Bizottság alelnöke szintén nem tartja igazságosnak a népszámlálási alapon történő elosztást tekintettel arra, hogy amikor az adatfelvétel történt, elfelejtették ismertetni a lakossággal, hogy politikai célra is fel fogják használni az adataikat. Úgy véli, amikor az emberek megnevezték, hogy milyen vallásúak, akkor egyúttal nem közölték azt is, hogy akarják-e az illető egyházat támogatni vagy sem. Sőt voltak olyan felekezetek, mint például az izrealita vagy a Hit Gyülekezete, mellyek kifejezetten arra kérték tagjaikat, hogy tagadják meg a válaszadást. Utóbbi, a héten kiadott nyilatkozatában ítélte el az Orbán-Torgyán-kormány alkotmányellenes gyakorlatát, és rámutatott: az előző kabinet döntése „törvényesen létező és jelentős társadalmi támogatottsággal bíró egyházakat törölt el statisztikai eszközökkel”. Suchmann lapunknak adott tájékoztatása szerint Kósáné Kovács Magda beadványa az Alkotmánybíróság előtt van a problémás kérdéssel kapcsolatban. Fentiek miatt a szocialisták munkacsoportja az adózók egyszázalékos felajánlása alapján kiszámolt állami kiegészítéshez való visszatérést tartanák az „igazságos és jogszerű” döntésnek. 
Semjén Zsoltnak, elmondása szerint komoly alkotmányossági aggályai lesznek, ha a 2003. január elsejétől hatályba lépő új egyház-finanszírozási törvényt 2002. december 31-ével megszüntetik. Ugyanis egy hasonló esetről az Alkotmánybíróság már egyszer kimondta, hogy alkotmányellenes, ha egy törvény kedvezményeire természetes és jogi személyek felkészülnek, majd utána azt megvalósulása előtt megváltoztatják. Mindez sérti a jogbiztonságot, a szerzett jogokat és a közjogi várományt, tehát - summáz Semjén - a törvény megváltoztatása alkotmányellenes. A téma több szakértője várja ugyanakkor Semjéntől annak magyarázatát, hogy akkor is aggódott-e a jogbiztonság veszélybe sodródásán, amikor a már jól működő rendszert a nunciussal kötött megállapodás alapján megváltoztatták. A volt államtitkár semmi kivetni valót nem talál a népszámlálási adatok ilyen célú felhasználásában, hiszen azokat statisztikai céllal készítette a KSH, és ugyanúgy ahogyan a népszámlálás bármely más adatának felhasználása, ez is kizárólagosan statisztikai jellegű. Véleménye szerint mivel csak 500 ezer ember rendelkezett az egyházaknak juttatható egy százalékról, „nyilvánvalóan súlyosan diszkriminatív, ha csak az szja-rendelkezőket vesszük figyelembe”, míg a társadalom további 95 százalékát kizárjuk az alkotmányos jogaik gyakorlásából, nevezetesen, hogy a közpénzek elosztásába beleszóljanak. Semjén úgy látja: a népszámlálási alapú állami kiegészítő támogatás azért indokolt, mert „van egy szociológiai eltérés az úgynevezett újabb alapítású vallási csoportok és a történelmi múlttal rendelkező régebbi egyházak között”. Az első esetében a tagságuk alapvetően aktív korúakra épül, akik szja-fizetők, ehhez képest azok a közösségek, melyek emberöltőket megéltek, például a nyugdíjasok nagy száma miatt az aktív és az inaktív lakosság aránya kiegyenlített. Ez tehát nem jogszűkítés, hanem egy példátlan jogkiterjesztés - állítja Semjén. 
Wildmann János, az Egyházfórum című katolikus folyóirat főszerkesztője úgy emlékszik, hogy mikor a frissen beiktatott kormányfő egyházügyi államtitkár után kutakodva őt is meghallgatta, már előre figyelmeztette Medgyessyt: ha az MSZP-ben nincs meg a politikai akarat arra, hogy alapjaiban tárgyalják újra az állam és az egyház kapcsolatának fejezetét, akkor a most is látható „civakodás” következik, mivel az MSZP sosem lesz olyan értelemben a katolikus egyház vezető partnere, mint ahogyan az Orbán-kormány az volt, már csak a történelmi múlt miatt sem. Wildmann elmondta a Heteknek: az egyháztámogatás kapcsán kialakult helyzet nem pusztán jogi, hanem sokkal inkább erkölcsi kérdés. Megtehetjük-e, hogy megkerüljük a választók döntését, ha úgy érezzük, hogy az egyik szisztéma nem vált be, és bármilyen úton-módon is, de kitalálunk egy másik, nekünk kedvező megoldást? - teszi fel a kérdést a főszerkesztő. A népszámlálási alapú elosztás ötlete és az arról szóló Semjén-Rauber paktum éppen ezért nem volt tisztességes szerinte, ráadásul olyan kényszerhelyzetbe hozta az új kormányzatot, amelyben most akaratán kívül kénytelen manőverezni. Ha egy egyházat nem támogatják az adózó hívei az egyszázalékos lehetőséggel, akkor ebből nem az következik, hogy nem esnek ilyen vagy olyan adósávba, hanem az, hogy nem akarják támogatni. Nincs tehát joga semmilyen nunciusnak és kormányhivatalnoknak, hogy megkerülje azt a 85 százaléknyi adózót, akik nem rendelkeztek egyház javára, és a hátsó kiskapun egy másik megoldást csempésszenek be, amely kielégíti anyagi igényeiket - állítja Wildmann, aki nevetségesnek tartja azt az érvelést, hogy a jelenlegi helyzet a nem adózok jelentős hányadát diszkriminálja, hiszen - mint mondja - ha autópályát vagy iskolát akarunk építeni az adófizetők pénzéből, akkor ott sincsenek jelen a nyugdíjasok, és a diplomás pályakezdők.