Vissza a tartalomjegyzékhez

Hechs László
Vesztésre játszanak

Amram Micna haifai polgármester nyerte meg nagy fölénnyel az izraeli Munkapártban az előválasztást Benjamin ben-Eliézerrel, a párt volt elnökével szemben. Az új elnök vetélytársának a második, míg a nagypolitikából ismét kiszorulni látszó Simon Peresznek a harmadik helyet kínálta fel a január végi előrehozott választásokra készülő párt formálódó választási listáján. 


Blokád alá vont kikötő Gázában. Védelem a tenger felől Fotó: Reuters

Micna baloldali alternatívát kínál egy Likud vezette jobboldali kormánnyal szemben. A volt dandártábornok nem ellenzi, hogy a január 28-án megrendezendő választásokat követően ismét nemzeti egységkormány alakuljon. „A valódi kérdés, hogy milyen feltételek között, és mi egyesít bennünket” - tette hozzá a jeruzsálemi sajtótájékoztatón. Ha a Likud elfogadná Micna programját az izraeli-palesztin válság rendezésére, akkor nem lenne akadálya annak, hogy a jobboldali párt csatlakozzon egy általa irányított egységkormányhoz. 
Micna ígéretet tett arra, hogy választási sikere esetén azonnali hatállyal és egyoldalúan kivonja az izraeli csapatokat a Gázai övezetből, valamint felszámolja az övezetben létesített zsidó településeket. A Nyugati Part ügyében pedig feltétel nélkül kész a Palesztin Hatósággal való tárgyalásokra a konfliktus rendezéséről. Ez azt jelenti, hogy - Ariel Saron miniszterelnök álláspontjától eltérően - nem követeli a tárgyalások előfeltételeként a terrorista tevékenység teljes beszüntetését, és megválasztását követően - kész a tárgyalásokra, ha kell, akár Jasszer Arafattal is. A palesztin terrorral ugyan torkig van („Ami elég, az elég!” - mondta újságíróknak), de a politikai tárgyalások újrafelvételét nem köti a terror felszámolásához. 
1982-ben Micna dandártábornokként élesen bírálta az akkori honvédelmi minisztert, Saront a libanoni háború miatt, ma azonban osztja a kormányfőnek a terrorról vallott véleményét: „Minden erővel harcolni kell a terror ellen!” Ám szerinte a konfliktusnak nem lehetséges katonai megoldása. Gyakran idézi Jichak Rabin, az 1995 novemberében meggyilkolt miniszterelnök mondatát, miszerint „úgy kell harcolnunk a terror ellen, mintha nem lennének tárgyalások, és úgy kell tárgyalnunk, mintha nem lenne terror!”. Jasszer Arafatot Micna is terroristának és Izrael ellenségének tartja: „Sosem mulasztotta el övére tűzni a fegyverét, ha a nyilvánosság előtt megjelent. Ám Izraelnek nem a barátaival, a vele szimpatizálókkal kell tárgyalnia, hanem a terroristákkal, az ellenséggel. A tárgyalások fő célja a békekötés, Izrael elválasztása a palesztinoktól.” E mondatában Barak választási jelszavát halljuk ismét: „Mi itt, ők ott!” 
Micna válságkezelő politikája a kilencvenes évek baloldali megoldásait kombinálja: előbb Barak libanoni mintájára egyoldalúan kivonulna a Gázai övezetből, majd Pereszt követve a fokozódó terror ellenére tárgyalásokba bocsátkozna Jasszer Arafattal. A megbeszélések kudarca esetén pedig - Rabin mintája szerint - a palesztinoktól való teljes szeparációt hirdeti: elektromos biztonsági kerítés járőrökkel az elválasztó határ mentén, egyes helyeken pedig fal. A kérdésre, hogy hol húzzák meg a határokat, Micna nem akar előre választ adni: „A tárgyalások vagy azok kudarca esetén magunk döntjük el, hogy hol vonandók meg a határok.”
Az új baloldali frontember tervei ellen szól, hogy az ilyenfajta politizálásba korábban Rabin, Peresz és Barak is belebukott. A tárgyalások folytatása, az újabb és újabb területek kiürítése nem hozta meg a kívánt eredményt. A palesztin terrorizmust az izraeli engedmények nem csökkentették, éppen ellenkezőleg, növelték. Átmeneti enyhülést ebben csak Netanjahu politikája ért el: „Ha adnak, mi is adunk. Ha nem, akkor mi sem.” Saron óta azonban már a politikai tárgyalások teljes felfüggesztése sem hozott semmiféle eredményt a terror megakadályozásában.
A Palesztin Hatóság vezető tisztségviselői üdvözölték Micnának a Munkapárt elnökévé való megválasztását. Korábban palesztin politikusok azt nyilatkozták, hogy a Munkapárt nem különbözik a Likudtól, és nekik teljesen mindegy, ki kormányozza Izraelt. Most ez a helyzet megfordult. Az Al-Kudszban, a legbefolyásosabb félhivatalos palesztin napilapban egész oldalas fizetett hirdetésben szólítanak fel Micna támogatására és a terrorcselekményeknek az izraeli választás időpontjáig való felfüggesztésére. Arafat, a hatóság elnöke szeretne Micnával találkozni. Emberei úton-útfélen hangoztatják: „Ilyen izraeli vezetőre lenne szükségünk.” 
Mi változtatta meg a Palesztin Hatóság álláspontját? Minden bizonynyal az ígéret, hogy egyoldalúan kivonja csapatait a Gázai övezetből és felszámolja az ottani zsidó telepeket. Arafat ma is a „libanoni cél” elérését tűzte ki magának. Ennek lényege, hogy az izraeli kivonulás a megszállt területekről bármiféle egyezmény aláírása nélkül történjen meg. Célja az, hogy Izrael a Nyugati Partról is megállapodások nélkül, egyoldalúan vonuljon ki, és ott is - a gázai precedensnek megfelelően - számolja fel a zsidó telepeket. Így a palesztinok nem kötnek békét az izraeliekkel, hanem a zsidó állam gyakorlatilag vereséget szenvedve visszavonulna. 
Politikai elemzők szerint a kormányfő személye azonban nem a január 28-ai általános választásokon, hanem a biztos győzelemre számító Likud belső választásán dől el. Az előrejelzések is ezt támasztják alá: ezek szerint a Likud 35-40 mandátumra és biztos koalíciós többségre számíthat a százhúsz fős knesszetben, így Micna meglehetősen csekély eséllyel készülhet programjának megvalósítására.