Vissza a tartalomjegyzékhez

Eperjesi Ildikó, Hazafi Zsolt
Új sorakozó

Magyarországon még nem tapasztalt méretű kommunikációs hadjárat veszi kezdetét december 1-jétől az uniós csatlakozás mellett. A Hetek birtokába került szakértői anyag, amely A magyar társadalom EU-kommunikációs stratégiája (KS) címet viseli 254 oldalon keresztül mindenre kiterjedően taglalja azt, hogy az elkövetkezendő hónapokban mire számíthatunk. Az EU-propaganda a gazdasági várakozásokat hűteni, a közösséghez való tartozást viszont érzelmileg gazdagítani szeretné. A kampányszlogenek is erre rímelnek: „Az EU-tagság rólad szól”, „Az EU eszmék és értékek közössége”, „Gazdagítjuk az EU-t” - csak néhány a tanulmányban szereplő agitatív gondolatok közül.


Brüsszeli sajtószoba bejárata. Az újságírók is eszközei az uniónak Fotó: Reuters

A másfél milliárd forintos terv célja, hogy ne maradjon olyan társadalmi réteg, amely elutasító az uniós csatlakozás iránt. A dokumentum, amelyet az EU Kommunikációs Szakértői Műhely készített az EU-csatlakozás szükségét egy pillanatra sem vonja kétségbe. Veszélyforrásnak tartja azonban, hogy a magyar közvéleményben az EU-ról alkotott, erősen idealista képet, és a csatlakozás következményeivel kapcsolatos irreális várakozásokat. Ugyancsak jelentős kihívásként értékelik, hogy az EU jelenleg „mozgó célpontot” jelent, hiszen a magyar csatlakozásig is olyan meghatározó események történnek az EU-n belül, amelyek jelentősen alakítani fogják az unió működését. 
A szerzők két fő célt fogalmaznak meg: sikeres EU-tagság és az emberek személyes azonosulása az EU-tagsággal. A kommunikációs „úthenger” munkáját három szakaszra osztják. December 1-jétől kezdődik a „mozgósítás előkészítése”. A második szakasz maga a mozgósítás, ami a népszavazás előtt hat héttel veszi kezdetét, míg a harmadik etap magának a csatlakozásnak az előkészítése.
Hangsúlyos rész az úgynevezett „közvetítői csoportok” - újságírók, pedagógusok, tudományos kutatók, egyetemi tanárok és közéleti személyiségek - megdolgozása. A fő elv, hogy ők ismertségük és szakmai tevékenységük révén önmaguknál jóval tágabb közösségre vannak hatással.
A KS által felsorolt célcsoportok alapján mindenesetre nyilvánvaló, hogy a társadalom minden rétegét „meg akarják dolgozni” a sikeres népszavazás érdekében; kérdéses viszont, hogy mi lesz a sorsuk az uniót érintő esetleg jogos kritikáknak, ezek ugyanis kimaradtak a vaskos tanulmányból. 
A hatásos meggyőzés érdekében számos „kiemelt projekt” indul: az EU Kommunikációs Közalapítvány minden magyar állampolgárnak levelet ír, melyben többek között mindenkit felkérnek a településükön a Hozomány programban való részvételre. Ez a program azt tűzi ki célul, hogy az ország mind a 3200 települése fogalmazza meg, mivel fogja „hozományként” gazdagítani Európát. Tovább olvasva újabb ismerős ese-ményre bukkanunk: 2003. március 15-éig minden magyar település zászlót kap - ezúttal EU-csillagos kéket -, amelyet az „európai szabadság nemzeti ünnepén” a magyar zászlóval együtt húznak majd fel. A stratégia része, hogy „a nemzeti ünnepen minden település ünnepségét úgy szervezi, hogy a zászló felhúzása egybekapcsolódik az egyik legfontosabb - és ugyanakkor külföldön legkevésbé ismert - magyar hagyománynyal, a déli harangozással”
- írja az Európai üzenet: Harangzúgás hirdesse lobogásod.
A kampányban kezdeményezik EU-klubok megszervezését, EU-nap bevezetését, EU-óra felállítását és Ablak Európára, ablak Magyarországra címmel országos vetélkedő meghirdetését. A Ki tud többet az EU-ról mozgalom ambíciózus célokat tűz ki: „ösztönözze a felkészülést, ugyanakkor elismerést szerezzen a legfelkészültebbeknek. …Fontos, hogy ez ne elitcsapatok versengésén alapuljon, hanem a település minél több lakóját képes legyen megmozgatni.” A program talán leghasznosabb eleme a magyar társadalom drámaian alacsony idegennyelv-ismeretén javítani akaró Tanuljunk nyelveket! kampány.
A tanulmány nehezményezi, hogy „a csatlakozás többségi támogatottságát alapvetően nem európai értékek, eszmék, hanem anyagi megfontolások magyarázzák”, ezért a „kommunikációban központi helyet kell biztosítani (...) az EU mentalitásformáló hatásainak”. A szerzők ugyanakkor elismerik, hogy a lakosság ideológiai átgyúrása nem könnyű feladat, hiszen magukban az unió tagállamaiban is csökken az EU-tagság támogatottsága, és erősödik a nemzeti érdekek fokozott védelme. 
Kiemelt szerepet kap az EU-val kapcsolatban a férfiaknál kétkedőbb női nem meggyőzése, mivel „a nők esetében jóval kevésbé alakult ki az elmúlt időszak kommunikációja hatására az érintettség érzése, jelentős részük ma is úgy érzi, hogy a csatlakozás (…) saját és családja életét nem befolyásolja”. Hogy ez ne maradjon így, fontos „az információ házhoz vitele, meglévő, kedvelt információs forrásaik EU-kommunikációba történő bevonásával.” A túlnyomórészt férfiakból álló szakértői csoport úgy véli, hogy a nők közül sokan „eleve ritkán vagy soha nem foglalkoznak a közvetlen életükön kívüli eseményekkel.” Viszont a nők ma már szavazhatnak, ráadásul sokan vannak, ezért - figyelmeztet a tanulmány, hogy „lakosságbeli magas arányuknál fogva felelős kormány nem engedheti meg, hogy ne fogalmazzon meg nekik szóló üzeneteket, valamint, hogy különösen a népszavazás időszakában, éppen számosságuk miatt (!) nem lehet figyelmen kívül hagyni az ő állásfoglalásukat, illetve bizonytalanságukat”. Az agitációt nem szabad azonban túlzásba vinni, hiszen a kampányforgatókönyv szerint a háztartásbeli nők „változásokkal kapcsolatos aggodalmai miatt nem javasolt a személyes felelősség hangsúlyozása”.
A másik fokozottan megdolgozandó réteg a nyugdíjasok: „A lakosság egésze, és maguk a nyugdíjasok szerint e csoport életét egyáltalán nem vagy inkább kedvezőtlen, mint kedvező irányban befolyásolja a csatlakozás.” A bizonytalanságból fakadó közömbösség nem kis feladatot jelent - ismeri el a tanulmány: „a nyugdíjasok szerint az EU-csatlakozás helyzetüket inkább negatívan érinti. Bár e vélekedésnek nincs semmilyen valós alapja, a trend megfordítása igen bonyolult feladat.” Mit lehet akkor tenni? Az EU-stratégák válasza: „Míg minden más célcsoportnál az EU bemutatásakor az egységes piac létezésének és működésének tudatosítására kell koncentrálni, e célkitűzés itt kisebb hangsúlyt kap. Ennek megfelelően az általános üzeneteknél a nyugdíjasok esetében mindenekelőtt a következő gondolatokat célszerű kiemelni: Az uniós tagság a béke és biztonság hosszú távú garanciája. Az EU a »viszályok Európája helyett a béke és együttélés Európája«. Az EU megszünteti a nemzeti konfliktusokat, megakadályozza a háború lehetőségének kialakulását.” A szakértők tudják, hogy a nyugdíjasok szeretik a nyugalmat, ezért nekik azt a jelszót üzenik: „A csatlakozással Magyarország révbe ér.”


„Az EU-csatlakozással Magyarország történelmi válaszúthoz érkezik. A csatlakozáshoz nélkülözhetetlen az állampolgárok döntése. A népszavazással a társadalom minden tagja döntési helyzetbe kerül. Ez a döntés nem jöhet létre személyes érintettség, érzelmi kötődés nélkül. … Az EU-tagság melletti elköteleződés az európai értékrenddel való azonosulást jelenti." (A magyar társadalom EU-kommunikációs stratégiája. Szakértői anyag, 2002)